Harry
A gyönyörű vérbe fagyott naplemente alá tűnt a sötét felhők
zord társaságában, ezzel ismét feledésbe merítve a mai nap milliónyi
kínszenvedését. Tekintetemet fátyolosan emeltem el a hatalmas üvegablaktól,
mely hibátlan rálátást biztosított London esti éledező világára.
Kénytelen voltam válaszolni.
- Egy fajta játék ez az egész - suttogtam rekedtesen, Ms.Rother halvány szemeit szándékosan elkerülve.
Áthatóan pillantott rám hatalmas foteljéből, miközben serényen jegyzetelt néha-néha megakadva kacskaringós betűi között.
Még nem volt alkalmam végig nézni rajta.
Szürke fodros szoknya takarta karcsú hosszú lábait, hófehér inge megmutatta erős dekoltázsát egy-egy kíváncsibb szempár számára. Szőke volt. Undorítóan festett szőke.
Feltűnően szép arccal rendelkezett, mégis bőszen felháborítónak tartottam, hogy egy vérbeli pszichiáter ilyen kirívó öltözékben jelenjen meg egy ügyfél fogadásán.
Nem mintha bármennyire is érdekelne a helyzet. Hozzá vagyok szokva a női mellek látványához.
- Egy veszélyes játék Mr.Styles....akarom mondani Harry - sóhajtott mélyet, miközben halkan kattogtatta kék tollát.
Jegyzettömbjét illedelmesen csúsztatta a méretes üvegasztalra, majd könnyedén átlibbenve a köztünk lévő teret landolt egyenesen mellettem.
- Kérlek légy hozzám teljesen őszinte…- simította hosszú ujjait vékony combomra.
Különböző gyűrűk sokasága villogott a halvány rózsaszínre manikűröztetett testrészen, s nekem már a látványától is hideg futkosott hátamon.
Halványan bólintottam.
- Nos…- köszörülte meg torkát némi zavarral szemeiben-mikor kezdődött ez az egész?- rebegte halkan arcomat tanulmányozva.
Elmélyültem gondolataim ezrei között akaratlanul is megremegtem a legelső alkalom említésére.
2011. március 3. reggel tíz és tizenegy óra között. Az iskola apró dohos szertárában, a tornaterem mögött.
Nem tudtam eldönteni, hogy őszinte legyek, vagy adjam be az ártatlan kisfiút azzal a kerítő dumával, hogy mindent megteszek a változás érdekében.
Féltem. Egyenesen rettegtem attól, hogy kiket fogok még elveszíteni a szüleimen kívül, ha fény derül mivoltamra.
- Régen. - szűrtem a fogaim között fusztráltan.
Azt nézheti, hogy pont itt, pont most, és pont neki fogok beszámolni életem legnagyobb titkáról.
Ismét a mély idegtépő sóhajtás, s a körmök kaparászása a combomon. Kezdtem feszélyezve érezni magamat.
- Nézd Harry - komorult el a hangja - fél órája szenvedünk ebben a kibaszott irodában, és te még egy szót sem nyögtél ki az állapotodról. Megértem, hogy alig tizenhét évesen, még kínos ezt megbeszélni egy nővel, viszont nekem ez a munkám. Szeretném, ha ma túl esnénk a nehezén, mert nagyon jól tudod, hogy ígyis-úgyis vissza kell jönnöd. - sziszegte dühösen, majd mély levegőt vett, s az órára pillantva folytatta - Mindkettőnk dolgát megkönnyítenéd, ha ma végeznénk a kényesebb témával, és a következő napokban meg csak apró tanácsokkal segítenék neked kigyógyulni ebből az egészből.
Hangszíne most lágyabb volt, mégis éreztem a felcsendülő élt mondatai között, s jól kivehetően mutatta dühét a combomat szorongató keze, mely most olyan erősen tapadt a fekete farmerral takart bőrömre, hogy esélyes volt ott helyben letépi.
Műkörmeinek nyoma az érzékeny területen, s a fenyegető hangneme is izzította bennem a napok óta elfojtott ezer fokon lángoló dühömet, és akaratlanul is kezdtem elhagyni az eddig olyan hibátlanul felállított álcámat, mely mögé rejtőzhettem.
- Ez az én életem basszameg! –csattantam fel ingerűlten- miért akar mindenki bele avatkozni?
Idegesen ugrottam fel a kényelmetlen kanapéról és komolyan azon gondolkoztam, hogy itt és most kilépek ebből az egészből.
Elfutni mindentől, ami rossz, ami fáj, ami szenvedést okoz. Ez az én formám.
Viszont valami mégis megtántorított.
Fújtatva kaptam el féloldalasan hátranézve Mrs.Rother szemrehányó pillantását, miközben épp nyúltam a hanyagul felakasztott sötét bőrdzsekimért.
Azt a kegyetlen, s mélyen megvető pillantást, melyet az elmúlt három napban mindenki egyaránt nekem szánt .Mióta tudják ki is vagyok valójában.
Bizonyítani akartam. Kurvára bizonyítani. Okot adni arra, hogy lenézzenek, hogy gyűlöljenek. Elkapni a szörnyülködő ,ijedt pillantásukat,amikor arról beszélek amit még senki sem tud.
Talán ez ösztönzött arra, hogy kimondjam. A tudat, hogy ennél mélyebbre már úgysem süllyedhetek.
- tizenhárom évesen kezdődött....- döntöttem fejemet a fém ajtófélfának, s gúnyos vigyorom keserűen terült el nyúzott arcomon –tizenhárom évesen szexeltem először pénzért.
Puszilok minden kedves idetévedőt,ez lenne a Taken első fejezete :))
Életem első blogját indítom most el ,szóval kérlek nézzétek el a hibákat...majd bele jövök :P (a külsőért külön hála Zselykének ,nélküle tényleg sehol sem lennék <3)
A történetről annyit ,hogy mindenki csak saját felelőségre kezdjen bele ,mert homoszexualitást,erőszakot és 18+-os jeleneteket fog tartalmazni!!
A heti egy rész mindenképpen garantálok, de egyenlőre nem ígérhetek többet...
Az első fejezet 15 feliratkozó után kerül fel ;)
Millió csók : Bxx
Kénytelen voltam válaszolni.
- Egy fajta játék ez az egész - suttogtam rekedtesen, Ms.Rother halvány szemeit szándékosan elkerülve.
Áthatóan pillantott rám hatalmas foteljéből, miközben serényen jegyzetelt néha-néha megakadva kacskaringós betűi között.
Még nem volt alkalmam végig nézni rajta.
Szürke fodros szoknya takarta karcsú hosszú lábait, hófehér inge megmutatta erős dekoltázsát egy-egy kíváncsibb szempár számára. Szőke volt. Undorítóan festett szőke.
Feltűnően szép arccal rendelkezett, mégis bőszen felháborítónak tartottam, hogy egy vérbeli pszichiáter ilyen kirívó öltözékben jelenjen meg egy ügyfél fogadásán.
Nem mintha bármennyire is érdekelne a helyzet. Hozzá vagyok szokva a női mellek látványához.
- Egy veszélyes játék Mr.Styles....akarom mondani Harry - sóhajtott mélyet, miközben halkan kattogtatta kék tollát.
Jegyzettömbjét illedelmesen csúsztatta a méretes üvegasztalra, majd könnyedén átlibbenve a köztünk lévő teret landolt egyenesen mellettem.
- Kérlek légy hozzám teljesen őszinte…- simította hosszú ujjait vékony combomra.
Különböző gyűrűk sokasága villogott a halvány rózsaszínre manikűröztetett testrészen, s nekem már a látványától is hideg futkosott hátamon.
Halványan bólintottam.
- Nos…- köszörülte meg torkát némi zavarral szemeiben-mikor kezdődött ez az egész?- rebegte halkan arcomat tanulmányozva.
Elmélyültem gondolataim ezrei között akaratlanul is megremegtem a legelső alkalom említésére.
2011. március 3. reggel tíz és tizenegy óra között. Az iskola apró dohos szertárában, a tornaterem mögött.
Nem tudtam eldönteni, hogy őszinte legyek, vagy adjam be az ártatlan kisfiút azzal a kerítő dumával, hogy mindent megteszek a változás érdekében.
Féltem. Egyenesen rettegtem attól, hogy kiket fogok még elveszíteni a szüleimen kívül, ha fény derül mivoltamra.
- Régen. - szűrtem a fogaim között fusztráltan.
Azt nézheti, hogy pont itt, pont most, és pont neki fogok beszámolni életem legnagyobb titkáról.
Ismét a mély idegtépő sóhajtás, s a körmök kaparászása a combomon. Kezdtem feszélyezve érezni magamat.
- Nézd Harry - komorult el a hangja - fél órája szenvedünk ebben a kibaszott irodában, és te még egy szót sem nyögtél ki az állapotodról. Megértem, hogy alig tizenhét évesen, még kínos ezt megbeszélni egy nővel, viszont nekem ez a munkám. Szeretném, ha ma túl esnénk a nehezén, mert nagyon jól tudod, hogy ígyis-úgyis vissza kell jönnöd. - sziszegte dühösen, majd mély levegőt vett, s az órára pillantva folytatta - Mindkettőnk dolgát megkönnyítenéd, ha ma végeznénk a kényesebb témával, és a következő napokban meg csak apró tanácsokkal segítenék neked kigyógyulni ebből az egészből.
Hangszíne most lágyabb volt, mégis éreztem a felcsendülő élt mondatai között, s jól kivehetően mutatta dühét a combomat szorongató keze, mely most olyan erősen tapadt a fekete farmerral takart bőrömre, hogy esélyes volt ott helyben letépi.
Műkörmeinek nyoma az érzékeny területen, s a fenyegető hangneme is izzította bennem a napok óta elfojtott ezer fokon lángoló dühömet, és akaratlanul is kezdtem elhagyni az eddig olyan hibátlanul felállított álcámat, mely mögé rejtőzhettem.
- Ez az én életem basszameg! –csattantam fel ingerűlten- miért akar mindenki bele avatkozni?
Idegesen ugrottam fel a kényelmetlen kanapéról és komolyan azon gondolkoztam, hogy itt és most kilépek ebből az egészből.
Elfutni mindentől, ami rossz, ami fáj, ami szenvedést okoz. Ez az én formám.
Viszont valami mégis megtántorított.
Fújtatva kaptam el féloldalasan hátranézve Mrs.Rother szemrehányó pillantását, miközben épp nyúltam a hanyagul felakasztott sötét bőrdzsekimért.
Azt a kegyetlen, s mélyen megvető pillantást, melyet az elmúlt három napban mindenki egyaránt nekem szánt .Mióta tudják ki is vagyok valójában.
Bizonyítani akartam. Kurvára bizonyítani. Okot adni arra, hogy lenézzenek, hogy gyűlöljenek. Elkapni a szörnyülködő ,ijedt pillantásukat,amikor arról beszélek amit még senki sem tud.
Talán ez ösztönzött arra, hogy kimondjam. A tudat, hogy ennél mélyebbre már úgysem süllyedhetek.
- tizenhárom évesen kezdődött....- döntöttem fejemet a fém ajtófélfának, s gúnyos vigyorom keserűen terült el nyúzott arcomon –tizenhárom évesen szexeltem először pénzért.
Puszilok minden kedves idetévedőt,ez lenne a Taken első fejezete :))
Életem első blogját indítom most el ,szóval kérlek nézzétek el a hibákat...majd bele jövök :P (a külsőért külön hála Zselykének ,nélküle tényleg sehol sem lennék <3)
A történetről annyit ,hogy mindenki csak saját felelőségre kezdjen bele ,mert homoszexualitást,erőszakot és 18+-os jeleneteket fog tartalmazni!!
A heti egy rész mindenképpen garantálok, de egyenlőre nem ígérhetek többet...
Az első fejezet 15 feliratkozó után kerül fel ;)
Millió csók : Bxx
