5. Fejezet

-Szerinted meghalt?
A fojtott suttogás, mintha kiló méterekről érkezett volna, pedig Niall ismerős lehelete egészen közelről csiklandozta arcbőrömet.
- Lélegzik te balfasz. – jött azonnal a lekezelő válasz, és Malik erős parfümje is betört aurámba. Hát ez remek! Nehézkesen próbáltam felnyitni ólomsúlyú szemhéjaimat, de minden próbálkozás ellenére is, a bódítószer még javában keringett szervezetemben.
- Biztos kimerült a drága. Sok volt neki a szex. – magyarázta szakértően a szőke, mintha csakugyan tudná, mikor jártak bennem utoljára.
- Vagy csak azért alszik, mert hamarosan hajnali három.
- Az én verzióm hihetőbb volt.
- De az is lehet, hogy kinyírta magát. – nevetett fel hanyagul Zayn. – Nem csodálkoznék. Nagyon nehéz elviselni, ha egy olyan balfasz, mint te folyton körülötte csorgatja a nyálát.
- Miiii? Nem is igaz. Nem is vagyok belé szerelmes!! Te vagy szerelmes!!!
A heves tiltakozást egy sátáni kacaj váltotta, amit a szöszi azonnal lecsitított.
- Halkabban már, még felkel – suttogta ijedten, és tenyerét homlokomra simította.
- Niall?
- He?
- Mi a faszomért suttogsz? Az a célunk, hogy felkeltsük!
- Oké. Akkor keltsd te!
- Ééén biztos, hogy nem! Tuti haragszik, amiért megöltük a stricijét! – hárított a fekete, és azonnal messzebb ugrott, nehogy egy elvétett mozdulattal kiűzze, a rég elmenekül álmot szemeimből.
- Én se keltem – nyafogott Niall – Azt akarom, hogy barátok legyünk. Szimpatikus!
- Jó, akkor egyszerre.
- Oksi, háromra!
Zayn karcos, és Niall határozottan vékony hangja összefonódott, mikor kórusban sorolták fel az első három számjegyet, viszont az utolsót követően, mindketten csöndbe burkolóztak.
Pár másodperccel később egy erős csattanás zavarta meg a kellemes némaságot, és a szőke hisztérikus visítása.
- Bazdmeg Malik! Most miért kellett megütni?? Egyáltalán ki vagy te, hogy csak úgy tarkón vágj?!
- Te bazd meg! Át akartál baszni, hogy egyedül ébresszem fel! Átlátok rajtad te mocsok!
- Srácok fent vagyok – nyöszörögtem halkan, laposakat pislogva. – Csak nem lehetne egy kicsit csendesebben? Széthasad a fejem. - Az kéne még, hogy itt kinyírják egymást...
A két fiú egy lenéző pillantással nyugtázta, hogy tényleg ébredezek, majd mit sem törődve fájdalmas sóhajaimmal, folytatták az értelmetlen veszekedésüket.
- Miattad kelt fel! – fonta össze karjait mellkasa előtt a szőke – Mindent elrontasz! Pedig megvolt az esély rá, hogy egy életre szóló barátság bimbózzon kettőnk között!
- Ja persze! Csak a farkát akartad nyalogatni. Végülis, még sose voltál kurvával igaz?! A pici kis Niall baba el akarja veszteni a szüzességét, mert senki nem hajlandó megdugni.
- Fejezd be!!! Nem vagyok szűz! És képzeld, mindig is aktív voltam!
Az utolsó mondatnál pír kúszott hófehér arcbőrére, és akaratlanul is elfordította fejét a másik irányba.
- Ez tipikus passzív szöveg. – jött az érzelmem mentes válasz, és a fekete ismét egy pengét forgatott hosszú ujjai között. Vajon hány lehet még nála?
 - De nem érted, hogy nem vagyok az?? Louis is megmondja! Csak kérdezd meg! – fordult meg sértődötten, és a háttal a kocsi motorháztetejének dőlve mutatta fel a középső ujját a levegőbe.
- Én értem édesem. – lökte el magát a nyitott ajtótól Zayn.
Könnyedén trappolt a szöszi elé, és egy határozott mozdulattal felültette a limuzin elejére, majd szétnyitott lábai közé férkőzött. - Nem lehetsz passzív, ha még senkivel sem feküdtél le. – suttogta rekedtesen, majd odébb szökkent, ezzel hagyva, hogy áldozata a poros földre zuhanjon.


A biztonságiak komótosan haladva rángattak karjaik között, mintha csak egymásba karolva andalognának a kellemes holdfényben.
Azzal a különbséggel, hogy én is ott vergődtem közöttük, bicepszeik csapdájába esve.
Térdeim a poros földutat súrolták minden egyes lépésüknél, viszont a vaskos markok nem engedték, hogy lábra állva folytassam utam egyedül. Bármi legyen is a kitőzött cél.
Vékony farmerom már rég átszakadt az érintett terület mentén, így az üvegszilánkok által szerzett friss sebeim felszakadtak, s porral lettek fertőtlenítve. Csípni épphogy nem csípett, de irdatlanul mart.
A két előkelő úrfi, pár méterrel előttem haladt, természetesen megtartva egymástól a szigorú két lépés távolságot. A szőke felpeckelt állal menetelt, ha a kocogáshoz hasonló elnyújtott lépteit annak lehetett nevezni. Minden erejével azon volt, hogy egy iramban lehessen a bagózó feketével, ki könnyedén szelte át a poros földutat hosszú lábai végett.
Elnézve hatalmas vigyorát, ahogy a hamut fél percenkét lekoppintotta Niall cipőjére, most egész biztosan ő ült a nyeregben. Ezt bizonyította, hogy Horan a megszokott rinyálás helyett elővett egy cigarettát, és ügyetlenül utánozva Zayn laza mozdulatait, dugta ajaki közé. Némán fuldokolt, egész feje füstölt, és miután rájött, hogy a rossz oldalt gyújtotta meg, gondolkozás nélkül fordította meg a szálat, ezzel megégetve nyelvét.
Aki nagyobb oltással tudja földbe tiporni a másik lelkét, az egészen addig élvezheti az előkelőséget, míg egy még nagyobb pofonnal csap vissza ellenfele. És ez így ment már körülbelül fél órája.
- Ők mindig ilyenek? – nyögtem az egyik pacák felé hunyorogva. Rám sem nézve bólintott, s gyöngyöző homloka ékes bizonyítékként szolgált, hogy a két balfasz, már neki is feszegeti a végső határt. Pedig, már egész biztosan megszokhatta.
A poros út végén egy kivilágított, palotához hasonló régies épület emelkedett, több méteres kapubejáróval.
A külseje egyértelműen azt sugallta, hogy nem a mi századunkban épült, viszont a milliónyi fénycsóva, mely kivilágította, és a szépen kialakított kert, kapu, s üvegablakok, inkább egy modern kísértetházra emlékeztettek. A ház tulajdonosa valószínűleg örökölhette a kastélyt, vagy szimplán a régi épületekre gerjed. Bár azon sem lepődnék meg, ha a pincéje félhalott emberekkel lenne kitömve, akiken a szadomazo játékait gyakorolja.
Egyre közelebb érve az építményhez, a bejárat rácsain átlátva kirajzolódtak a méretes tuják, melyek két oldalról fogták közre a gyönyörű kövekkel berakott kifutót, egészen a hatalmas ajtóig, aminek két oldalát egy-egy kő oroszlán őrizte. Az egész villa letisztult ízlésre vallt, és egyre jobban kezdtem kételkedni benne, hogy megfelelő helyre raboltak el. Elnézve a fekete stílusát, inkább egy bűnbarlangra tippeltem volna, arab pókerező terroristákkal.
Célunkhoz érve Zayn sec perc alatt bepötyögte a vaskapu kódját, így az lassan nyikorogva tárult fel szemünk előtt, felfedve a hatalmas birtokot. Meg kell hagyni, gyönyörű volt.
Medencék, ókori szökőkút, friss pázsit, és mindenhol az a rengeteg fénypózna. Még egy mezítelen nő hárfázó márványszoborja is előbukkant a bokorlabirintusok sűrűjében.
- Üdvözöljük a Tomlinson rezidenciában, Mr. Styles. – vigyorodott el Niall, majd egy kecses mozdulattal, enyhén pukedlizve mutatott körbe az óriási várkerten, egyre beljebb lökdösve. -Bazinagy nemde?
Csak némán bólogattam, próbálva eloldozni gúzsba kötött felkarjaimat. A két gorilla ugyanolyan pozícióba rángatott, most már a betonon. Rohadt kellemes volt, mit ne mondjak.
- Gyönyörű ház. – nyöszörögtem – mit keresek itt?
- Nem te keresel. Téged keresnek. Méghozzá nem más, mint az elérhetetlen, a fenséges, a pompázatos-
- Dugd fel magadnak a dicsérő szavaidat, és engedd, hogy elvigyék szerencsétlen a kikúrt biztonságiak, mert ma még baszni akarok. – szakította félbe dühödten Zayn, majd egy jól irányzott mozdulattal elhajította a pengéjét, egyenesen a hatalmas ajtóban, mely előttünk pár méterrel magasodott.
- Louis William Tomlinson- fejezte be mondatát Niall lehajtott buksival.
A bejárati ajtó kicsapódott, még mielőtt egy újjal is hozzáérhettünk volna, és egy fiatal lány szó szerint a látókörömbe vágódott. Egy magasságban voltunk, mivel a két pacák, még mindig rongyként lógatott a földön, és így két másodpercig döbbenten tűrtem, ahogy a kislány dühtől kipirosodott arccal szegezi rám ijesztően nagy, barna szemeit.  Fiatal volt, olyan tizenöt év körüli lehetett, és enyhén összeborzolt ombre fürtjei, szinkronban a kinyúlt pólóval, ami a térde alját súrolta, kitűnő bizonyítékként szolgáltak a tényre, miként pár perce még az igazak álmát aludta.
Egy lekezelő szemforgatással mért végig, majd mit sem törődve kiszolgáltatott testtartásommal, lökött odébb. Lassan hozzá kel szoknom, hogy itt rongybabaként kezelnek.
- Zain Javadd Malik!
Az érintett bőrdzsekijét oly hirtelen ragadták meg az apró tenyerek, hogy pár igen gyanús zacskócska azon nyomban az aszfaltra zuhant, ezzel felfedve a bennük rejlő hófehér heroint.
-Jól hallottam, amit az imént kiejtettél a szádon?! – kérdezte számon kérő hangnemen a fiút, aki legnagyobb meglepetésemre lehajtott fejjel, és összepréselt ajkakkal tűrte, hogy a hölgyemény ismét és ismét mellkasába bökje ujjbegyeivel.
- Iris, e­­­z nem az, aminek látszik. – nyökögte zavartan, és kreol bőre ellenére is jól láthatóan elvörösödött.
- Persze Zayn, ez rohadtul nem az! Azt meg se merem kérdezni, hogy miért bűzlesz cigarettától. És ide érzem rajtad az alkoholt. – forgatta meg szemeit – Nem beszélhetsz így vele. Szinte az élettársad, a legjobb barátod! Négy év után, már igazán lehetnél néha kedves! Egyszerűen nem bírok kiigazodni rajtad.
A enyhén kicsit berogyasztott térdekkel hagyta, hogy a fiatal lány felpipiskedjen hozzá, s mint aki tisztában van vele, hogy milyen sors vár rá, nyújtotta arcát a mozdulatok elé.
Egy meglepően nagy pofon a törékeny kezektől, és egy boldog vinnyogás Niall szájából, aki szinte pajzsként menekült védelmezője mögé.
- Megérdemelte. – bólogattak össze, de a szemük sarkából, azért mindketten tisztázták, hogy szerencsére nem fájt neki annyira. A barna hajú cukiság, még alaposan meg is vizsgálta, hogy nem-e szerzett újabb sérüléseket az elmúlt találkozásuk óta.
Látszott, hogy hatalmas, bár ki nem mondatlan szeretet fűzi össze hármójukat.
Inkább egy családra emlékeztettek.
- Ki ez az angyal? – nézett végig rajtam a hölgy, azzal a bizonyos baljós pillantással, miután megunta, hogy a két tündérkéje őt közrefogva csipkedi egymást. – Rosszat akart nektek? Vagy csak a vasárnap esti orgiára jött? Tudtommal, annak már másfél órája vége.
- Iris...szerda van. – sóhajtott fel Horan, de egy félresikerült csettintéssel azonnal el is lett hallgattatva.
-Lou házába, meg nem vihettek pasikat saját fogyasztásra!! Remélem, nem próbáljátok meg ezt a szabályt is... - Iris, Ő Harry. Teljes mértékben ártatlan. – szakította félbe a szöszi. – Louis újabb szerzeménye. Vele is megcsináltatta a szerződését...- kuncogott fel halkan – Kár érte. Határozottan helyes, és még kedves is. Na és azok az erotikus táncmozdulatok...
- Mondtam, hogy a farkát akarod!! – szúrta közbe felháborodva Zayn.
Meglepő módon a lány furakodó pillantásától, még nekem is vörösebb lett az arcom, és kínosan a földet kezdtem pásztázni. Tudhat valamit.
- És mivel lőttétek be? – jött az érzelemmentes kérdés, miközben az apró kezecskék, már arcomat fedezték fel. Összepréselve két pofimat kezdte tanulmányozni a fogaimat. Egyre abszurdabb lett a helyzet.
- Egyszerű altató. Sokkos állapotban volt.
- Kitalálom. Lázadásból lett kurva. 
- Sajnos ezt még nem tudtuk meg. A múltjáról nem volt alakalmunk beszélni. Nem mintha ez olyan jelentős probléma lenne...- motyogta az egyik egyenruhás, és egy hangyányit erősebben szorított rá elzsibbadt karomra.
- Ez probléma. De elintézem. – bólogatott szakértően, majd egy kicsit lehajolva a szemembe nézett.
- Eszel rendesen?
- Igen. Naponta háromszor szoktam étkezni. Reggel, délben, este – bólogattam büszkén. Anyáék az étkezési szokásaimért mindig külön megdicsértek.
- Az baj. Fogyasztasz alkoholt, kábítószert, vagy egyéb tudatmódosítót? Lövöd magad? Megneveznéd az eddigi szereket, amiket használtál?
- Én semmi ilyesmit nem csinálok! – tiltakoztam hevesen.
- Nyugi, semmi baj. Majd rá szoksz. Ugye azt nem kell megkérdeznem, hogy szűz vagy-e még?
Neheztelő kérdése mögött egy parányi sajnálat is csengett. Nem volt időm kitanulmányozni ellágyult arcvonásait, mert pillanatok alatt szilárdította meg tekintetét.
- Ahhoz, hogy túl éld – helyezte kezeit a vállamra – mindenben követned kell az utasításaimat. Az első hónap lesz a legnehezebb. Ha ott nem adod fel, és nem leszel öngyilkos, vagy próbálkozol meneküléssel, ami ebben az esetben ugyan azzal a végkifejlettel jár, akkor nem lesz olyan kibírhatatlan. Akkor túléled.
Ezernyi megválaszolatlan kérdés cikázott a fejemben. Elraboltak. Engem. Pont engem. Pont ide.
- Vihetitek! – engedett el Iris, majd kecsesen megfordulva trappolt be a hatalmas ajtón.
Az ajtón, ami a végzetemhez vezetett.


Tág folyosók, ókori festmények sötét színvilággal, és kitömött páncélok minden sarokba, mintha csak őrzőként figyelnék az elhaladó embereket. A vörös szőnyeghálózat beterítette az egész kastélyt, és az itt-ott felkunkorodó szálakon kívül semmi eltérés nem volt található az egyszínű pamutpázsiton. Öt méter távolságra egymástól hófehér ajtók sorakoztak arany bevonatú kilinccsel, és szobaszámuk szintén nemesfémmel volt díszítve.
Ha nem lettek volna a professzionális kamera rendszerek, ajtók melletti ujjlenyomattal működő zárak, és hatalmas TV-k minden szabad területen, akkor még egy  vámpír hotelnek is elmehetett volna. 
A két biztonsági már levált a bejáratnál, így szabad kezekkel sétálhattam jómadarak között. Még mindig Zayn volt az alfahím, ami annyit jelent, hogy ő jelentőségteljes léptekkel mutatta az irányt egyre lefelé, míg én loholva nézelődtem, Niall meg... Nos Niall minden kameránál leállt pózolni, vagy integetni ezzel felkészítve a ház urát az érkezésünkre.
A pincerendszer és a ház között annyi különbség volt, hogy a folyosók leszűkültek, a díszlet megszűnt, és az egyre lejjebb vezető út határozottan hűvösebb lett. Egészen egy hatalmas ajtóig melyet két oldalról szintén egyenruhások őriztek.
- Mr. Horan, Mr. Malik, kérem, fáradjanak beljebb! – udvariasan hátrált egy lépést a bejárat elől az egyik kopasz, és mielőtt oda érhettünk volna, már nyitotta előttünk.
A vasajtó nyekeregve tárult ki, és én már biztosabb nem is lehettem volna benne, hogy meg fogok halni.
Viszont a látványra, ami fogadott nem voltam felkészülve.

Hátán kidudorodtak a kidolgozott izmok, miközben a fém rúdon húzta fel magát ismét, és ismét. Szaggatott zihálása betöltötte a forró helyiséget, és én csak tátott szájjal bámultam, miként egy bátor izzadságcsepp végiggördül nyakán, majd körberajzolva gyönyörű lapockáin elfekvő tetoválását eltűnik szemeim elől.
- Mr. Tomlinson – krákogott zavartan a behemót mellőlem. – Uram, meghoztuk a szállítmányt.
A pasas, mintha csak mindennapi látványba lett volna része úgy taszított közelebb a férfihoz. Gondolom biztonsági őrként, már hozzá van szokva ez efféle természetfeletti látványképhez. Az álomszép srác szálkás izomzata megfeszült, ahogy még egyszer felhúzóckodot, majd hagyta, hogy a kicsússzon tetovált ujjai közül a biztonságot adó rudacska, s kecsesen a földre érkezzen.
- Horan, Malik, kifelé! – suttogta rekedtes hangon.
Egy pillanat alatt tűnt el mindenki a látókörömből. A két fiú után, már csak az nyílászáró halk kattanása volt hallható, míg a biztonságiak komótoson sétáltak vissza elsődleges álláspontjukra.
A következő pillanatban már csak azt éreztem, államnál fogva emelte álkapcsomat felfelé, egészen, míg égszínkék íriszei el nem nyelték tekintetemet. Rászorított az érzékeny területre, majd ujjait belefúrva bőrömbe kényszerített egyre feljebb. Térdeim megbicsaklottak, ahogy kissé begörnyedve álltam előtte felfedve teljes valómat. Pár centivel lehetett alacsonyabb, mégis minden mozdulatával leigázott. Összes porcikájából áradt a mindent felülmúló dominancia.
- Harry – suttogta rekedtesen közelebb hajolva. Hangja oly csodálatosan csengett, minta angyalok játszanának hangszálaival, de mégis érződött rajta az előkelőség ezernyi formája. Izgató volt. Kicseszettűl izgató.
Bőrének csodálatos illata, és az izzadság kesernyés aromája keveredett a levegőbe, mikor ajkaival lágyan végigsiklott kézfejemen.
Szám sarkából egy vércsepp egyenletes gördül a fejemet tartó ujjbegyére. Csak akkor ébredtem rá, hogy fogaimmal szinte letéptem alsóajkamat.
- M..mit keresek itt? – suttogtam kétségbeesetten. Az összes végtagom reszketett, kivert a víz, és szinte zokogni tudtam volna a kettős érzelmek viharától, mely bennem játszódott.
Az agyam vörösen villogva adta ki az utasításokat, miként meneküljek, amíg lehet, s vissza se nézve tárcsázzam a rendőrséget, viszont az a kibaszott szívem, szinte sírva könyörgött, hogy még percek erejéig érezhesse az attraktív félisten átható közelségét.
- Nem Te keresel – suttogta halkan, szájához emelve véremtől mocskos kézfejét. – Én, kereslek.
Zihálva próbáltam hátrébb menekülni, de érdes hangja az összes érzékszervemet letompította. El fogok ájulni.
- Vigyétek el megjelölni! – jött a kegyetlen utasítás, és a következő pillanatban csak a megváltó fájdalmat éreztem a tarkómon, és két kéz szorítását az alkaromon, ahogy egyre távolabb rángatnak, egyenesen ki az apró helyiség szűk falai közül. Majd elsötétült minden.










Bailando <3
Nem is tudom, mit írjak. Nagyon szégyellem magam ennyi kihagyás után, tényleg. De nem tudok mit csinálni, egyszerűen nincs időm az írásra, és amikor lenne ihletem, akkor meg nem tudok leülni és megírni öt oldalt. Képtelen vagyok rá, és a sztori is még folyamatosan pörög a fejemben jobbnál jobb ötletekkel. Mindenesetre külön köszönet azoknak, akik minden nap nyaggattak ( Becca a nyaggatás nálad halálos fenyegetést jelent :PP ) és még egyszer köszönöm az én drága egyetlen Irisemnek, hogy megalkothattam róla egy karaktert <3 Boldog névnapot bár kicsit késve te bolond :P <3 

4. Fejezet

Sziaaaasztok édeseim :)

Itt lenne a negyedik fejezet, bár "kicsit" késve...Nem szeretek időre dolgozni. :c
Remélem elnyeri a tetszéseteket. Picit vontatottra sikeredet, de  nem tudtam jobbat kihozni belőle, és a bétám is nyaralni van :D Kellemes tavaszi szünetet,
Köszönök mindent! <3
Bxx

Orromból lecsöppenve kúszott végig ajkaimon egy hatalmas vércsepp, arra kárhoztatva, hogy a nyakam vonalán lüktető artérián legördülve vesszen el felsőm pamut anyagába.
A két fegyver erős robbanáshoz hasonló hangja, még némán visszhangzott a meghűlt helyiségben, s képtelen voltam normális életfunkciót kicsikarni elernyedt testemből.
A szőke apró szorítást mérve remegő térdeimre kényszerített, hogy szemeibe nézzek.
Az égszínkék íriszek elfojtott gondolatok ezreitől terhesen kutatták tekintetemet, és ahogy szempárjaink összekapcsolódtak egy megkönnyebbült félmosoly terült el kiálló arccsontja között. Lágyan érintett meg, s megnyugtatás képen törölte le szétkenődött véremet orrom alól. A testem mindig így reagál a fokozott idegességre. Orrvérzés.
Óvatosan húzódott odébb, tenyerével, szinte búcsúzóul kisimítva eltévelyedett fürtjeimet íriszeim takarásából.
Leporolva felsőtestét lépett arrébb, ezzel feltüntetve előttem a látványt, amire senki sem áll készen. Soha.
George volt az. Féloldalasan feküdt a nedves padlón, szemei felakadtak, s a homlokában tátongó lyukból szivárgó sötét folyadék elnyílt ajaki közé csordogált. Az egyik biztonsági koszos talpával rúgta arrébb testét, hogy hófehér, vértől mocskos ábrázatát másik irányba helyezze kikerekedett szemeim elől. A változás nem volt üdítő, tekintettel a tarkójába fúródott golyótól, mely tisztán látható volt a szétnyílt húsa között.
Testem ezt a pillanatot választotta, hogy kiadja magából a reggelire fogyasztott csokis gabonapelyhet, egyenes a szöszke csilli villi csizmájára.
- Basszameg! – ugrott arrébb hirtelen felindulásból, viszont így vékony lábai összeakadtak a padlón elterülő holttesttel, s kicsit sem elegánsan érkezett a vértócsa közepére.
Könnyeim szüntelenül ömlöttek, remegtem, és az elhidegült végtagjaimba érkezett adrenalin löket egyre csak a menekülésre sarkallt. Összegömbölyödve próbáltam minél távolabb kúszni az egyre növekvő sötét orrfacsaró vértől, mely lassacskán terjedt a szőnyeg hajszálcsöveit kihasználva.
Elképedve bámultam Niallt, ahogy szitkozódva próbálja odébb lökdösni főnököm élettelen maradványát, és az egyetlen dolog, amire koncentrálni tudtam, a fejembe visszhangzó hangocska volt.

Fuss, fuss, menekülj, amíg lehet!

Az ajtó oly hirtelen vágódott ki pontosan mellettem, hogy félő volt, arcomhoz csapódik a keményfa.
A sötét anyag takarásából tisztán láttam, hogy a túloldalon talajra zuhanó apró vakolatdarabkák törmelékét egy fekete bőrcsizma söpri arrébb az útból, melynek szárából kikandikált egy v75 késnek fekete markolata.
Az alak megfontoltan lépett be az irodába, s kecses vadmacskához illő mozdulatokkal mérte fel a terepet.
Menedékem mögül is kivehető volt alkarja, melyet milliónyi sötét tetoválás díszített, és hosszú ujjai gyűrűkkel kiegészítve. Vélhetően tisztának tartotta a helyiséget, mivel olyan ellenállal indult meg a botladozó szöszi felé, hogy félő volt, átgázol a vértócsán.
- Idióta balfasz retardált fogyatékos atyám, de utállak! – lökte Mr. Horant az egyik üvegablaknak, ezzel halványan megrepesztve a sötétített nyílászárót. Egész testével a kapálózó szőkéhez nyomult, kezével hátrahúzta fejét, és így fél oldalról tökéletesen végigmérhettem nyúlánk alakját.
Sötét csőfarmer, csípő tájt egy gépfegyverrel felszerelve, fekete ing, és a kihagyhatatlan tetoválások teste összes pontján szétszórva. Szexi borosta, hatalmas csoki barna szemek, és piercing alsó ajkának közepén. Igen, tipikus rosszfiú.
- Z..ayn..ezh..nem én nem kapok  - fulladozott Niall, reménytelenül próbálva lefeszegetni a szoros ujjakat, melyek elemelték a talajtól. A Luciferhez hasonló ördögfajzat arcán nyertes vigyor terült el, s kicsit sem megértően vágta ismételten a másik fejét az üvegbe, ezzel elérve, hogy végleg kirepedjen egy darab az ablakból.
 Megjött az én hősöm! Addig szorítsd a nyakát, amíg el nem kékül!
- Mr. Malik, kérem!  - avatkozott közbe azonnal az egyik öltönyös seggnyaló, majd óvatos mozdulatokkal próbálta elemelni a kétségbeesett fiúra kötélként szoruló kezeket – a kicsinyes veszekedés helyett inkább világítsunk rá a valós problémára.
Szinte altatóként duruzsolta e pár sort a kigyúrt pacák, és tisztán éreztem, hogy az én testem is kellemes nyugodtságba gyengül a feketéjéhez hasonlóan. –Kérem!
Niall pillanatok alatt felpattant a mocskos padlóról, s mit sem törődve nyakán elterülő kipirosodott bőrfelülettel porolta le rózsaszín ingjét.
- Megtudhatnám e hirtelen fellángolás okát Zaynie kedvesem? – dobta hátra nem létező fürtjeit, majd egy kecsesnek szánt mozdulattal libbent a pasi elé. – Nem találok kézzel fogható magyarázatot kifürkészhetetlen tetteid elkövetése miatt. A cselekedetek érzéseket vonnak maguk után, s az iméntivel mélységesen megsértettél cukorborsó!
- Bazd meg! – jött a rövid, de határozott válasz, majd a szöszke ismételten a kirepedt üveghez lett hajítva. – Louis határozottan elmondta, hogy ne nyírjunk ki senkit, ne gyújtsunk fel semmit, csak írassuk alá a kikúrt szerződést, és hozzuk a fiút. – kiabált magából kikelve. – Erre te fogod magad, és bezársz a kibaszott kocsiba, hogy miután feltörve a vadonatúj autóm ajtaját egy hullával kelljen szembenéznem, akinek mellesleg már rég ott kéne, hogy legyen a beleegyezése az érintetlen papírodon Horan!
Monológja végéhez érve, még a biztonság kedvéért a fiúhoz hajított egy széket, majd őrjöngve vágódott le a sarokban elfekvő kanapék egyikére. – Mi a faszomat csinálunk most? – suttogta kétségbeesetten.
- Ugyan édes ez a probléma könnyen orvosolható!
Niall ismételten leporolta rikító ingjét, majd célratörően sétált a földön elterülő holttest vérbefagyott arcához.
- Én, George Josef Stephan – próbálta felvenni az öreg karcos hanglejtését – ezennel Black Rose nevű meleg sztriptíz bárom Niall James Horan tulajdonává nyilvánítom. – halál komolyan beszélt az élettelen test nevében, és nem tudtam eldönteni, hogy legszívesebben sírnék, vagy nevetnék beteg humorán.
- Az komoly? Az egészet? George, te túl jószívű vagy velem, nem gondolod? – tért vissza ismét saját hangjához, és, mint aki még hosszú órákig képes lenne elbeszélgetni egy megboldogult öregemberrel helyezte magát kényelembe a mocskos padlón.
- Ugyan Niall – morogta férfiasan – te egy jó ember vagy, aki mellesleg gyönyörű. Sziporkázol. Egyszerűen nem bírok betelni veled. Az illatod, az arcod, a tested...
Nevetséges párbeszédét önmagával egy kés szakította félbe, mely egyenesen egykori fölöttesem vállba fúródott.
- Térj már a lényegre te egoista seggfej. – dünnyögte a kanapén elfekvő fekete, és kezében már a következő pengét forgatta. – Kidobom a taccsot, ha tovább fényezed magad egy döglött stricinek.
- Épp ismerkedtem – háborodott fel a szőke – ő legalább kedves velem, nem úgy, mint egyesek!
Szem forgatva húzott elő zsebéből egy kék tollat, majd drámain nyújtotta kezét az asztal felé. – Jeff kedves megtennéd? – rebegtette meg szempilláit az egyhelyben szobrozó biztonságira, aki valószínűleg egész máshol járt az elmúlt percekben, mivel egy bamba mivan telt tőle összesen. Zayn fújtatva emelkedett fel a kanapéról, s mint aki nem bírja tovább nézni a szerencsétlenkedést csörtetett a fószer elé.
Ajkain kellemes mosoly játszott, ahogy arrébb lökve az ügyetlen szöszit lépett a hulla elé. Fekete bőrdzsekijének zsebében kotorászva nézett szét a szűk helyiségben, egészen, míg sötétbarna szemei rám nem találtak. Pillantásunk összeakadt, és amíg neki vigyor terült el arcán, engem kirázott a hideg. Végignyalt alsóajkán, majd beharapva piercingjét kacsintott önvalómra. – Nem is olyan rossz – kuncogta visszafogottan – bár soha sem kételkedtem Lou ízlésében.
Elégedetten vicsorogva rántott elő egy üvegecskét kabátjából, majd feltépve tetejét, kezdte el locsolni vele a vérben úszó holttestet.
 A vér gyomorforgató szagán is átütött az alkohol tömény aromája, így még kétségeim sem voltak az ital mivoltáról.
- Ne már Zayn. Miért kell ezt minden egyes alkalommal eljátszani? Én is olyan lettem, bazdmeg tanulj már meg célozni! – sipítozott a szőke, de valószínűleg eléggé előrelátó volt, mert szó nélkül rohant a faasztalhoz a szerződést keresve.
Az ördögfajzat kuncogva hajolt a tetem felé, s még egy utolsó búcsúcsókot lehet a vérrel szennyezett ajkakra, mielőtt felemelte volna elernyedt tenyerét.
Niall készségesen nyújtotta a tollat és a makulátlan papírt elé, aki olyan professzionálisan hamisított aláírást egy halott kezével, mintha egész életében ezt játszotta volna. Bár nem voltak kétségeim mellette.
- Harry te jössz! – pattant fel hirtelen a szőke felém közeledve, mire rémülten próbáltam még jobban beleolvadni a bíborvörös falba.
- Naa, hidd el menni fog! George is milyen könnyen aláírta nem? Vagy neked is megcsinálja Zain?
Tekintetem a démonfajzatra tévedt, ki épp abban a pillanatban gyújtotta meg felcsavart cigijét a falnak dőlve. Arca mosolyba torzult, ezzel kivillantva hófehér fogait, s valami ismeretlen oknál fogva jobbnak gondoltam aláírni a papírt, mielőtt közelebb jött volna.
Remegő kezekkel nyúltam a laphoz, mire George karcos kézírásához meglepően hasonló aláírás volt kanyarítva. Igen, valószínűleg tényleg ezt játszotta egész életében.

                                            Harold Edward Styles

Mielőtt egy meggondolatlan mozdulattal lesatírozhattam volna elcsépelt kézjegyemet, Niall villámsebességgel rántotta el ujjaim közül a papírt.
- Nyertüüünk! – ujjongott unhatatlanul. – Zayn nyertünk!!
A fekete mélyet sóhajtva közeledett felénk, majd egy határozott mozdulattal maga felé rántotta szőkeséget.
- Remek. Most már mehetünk új kocsit venni nekem. –suttogta izgatóan szájába, mielőtt az ajtó irányába kezdte volna terelgetni.
- Várj! Nem rendültünk takarítást. Itt egy hulla és még ide is okádtak. Ez a város legjobb bárja, ne adjuk le ennyire a szintet.
Zayn keserűen elvigyorodva kapott elő egy gyufásdobozt farzsebéből, majd nagy nehezen engem is felrángatott a sarokból.
- Mióta rendelünk mi takarítást Horan? – nevetett fel ironikusan, meggyújtva a pálcikát. Szeméből elszántság és mérhetetlen szenvedély tükröződött, miközben az alkohol fedte holttestre dobta az égő gyufaszálat.
Az iroda balsarka hirtelen gyulladt ki, egy szempillantás alatt maga alá temetve George Stephan alakját, s milliónyi iratot az ősrégi íróasztalról. Csak álltam bénultan az egyre terjedő lángokat követve, és hagytam, hogy gondolataim egyfelé terelődjenek.
Meghalt. George meghalt.

Az izmos karok óvatosan emeltek a hatalmas autó hátsó ülésére. Ajkaim remegtek, s abban a pillanatban oly szorosan kapaszkodtam az oltalmat nyújtó végtagok biztonságába, menekülve a kegyetlen külvilág elől, mintha ezek a mocskos tenyerek percekkel ezelőtt még nem a személy életét oltották volna ki, kit hosszú évek alatt végleg szívembe fogadtam.
Könnyeimmel küzdve legeltettem tekintetemet a limuzin zárt utasterében. Letisztult ülés, kifinomult karfák, s középen egy kecses italtartó.
A biztonságiak most nem maradtak itt velem, mint a kora estei utamon George emberei, szóval kénytelen voltam saját magamat átölelni remegő karjaimmal az ajtó halk csapódását hallva. Nem mintha ők megtették volna helyettem, de a helyzet abszurdsága, miként két biztonsági őr terpeszkedik oldalaimon, kik mellesleg az imént lőttek agyon egy ártatlan öregembert, valószínűleg visszakényszerítették volna mardosó könnyeimet. Itt viszont nem volt kellemes opera, idióta monológot ismételgető fazon félmosollyal kiálló arccsontjain, sőt, itt még a jótékony félhomály is elkerülte a fekete limuzin utasterét.
Egyedül egy némán zokogó fiú időnként feltörő sikító légvételei szaggatták félbe az unhatatlan csendet, melyet a motor észrevehetetlenül halk berregése fűszerezett. Kellett vagy öt perc, hogy rájöjjek, én vagyok a fájdalmas hang forrása.


Ujjaimmal követtem egy hatalmas vízcseppet, mely magányosan gördült le a bepárásodott ablaküveg peremén, s tovaszállt a nedves úttestre. Tekintetem akaratlanul is megpihent csuklóm hófehér bőrén, melyet általában kendőkkel, vagy különböző karkötőkkel fedek, ma viszont mégis elég erősnek éreztem magam szembenézni hibáimmal.
A három kacskaringós vágásnyom körbeölelte a vékony területet, s tudtam, ha bárki karomra nézett volna, azonnal szembetűnt volna neki megrongált alcsuklóm.
Három heg, három emlék - amitől az életben nem fogok soha elszabadulni-, és három kézzelfogható bizonyíték halandóságomra.
Már szinte csak fehér forradások maradtak, az egykor szétnyílt karcolásokból, és ez az egyetlen indok arra, hogy hiszek az „idő mindenre gyógyír” mondásban.
A gondosan elfojtott emlékek előtörtek elmém jól elzárt zugából, s ismét beszökött tudatomba az érzés, hogy milyen is volt az első öngyilkossági kísérletem. A mérhetetlen mennyiségű könny, a véres olló a sarokban, és a halványan pislákoló csillagok, melyek szinte szemrehányóan néztek le rám az ablak túlsó oldaláról.
Ez a három seb, melynek létezéséről soha senki nem fog tudomást venni, mert a hozzájuk kapcsolódó kérdésekre, még nem állok készen választ adni.
Csüggedten nyúltam fekete atlétám aljához, és leszakítva egy hosszú csíkot, bágyadtan csavartam az elcsúfított területre.
Hazudsz magadnak, hogy a szőnyeg alá söpörd a problémákat. Ez vagyok én.
A térfélválasztó nyikorogva húzódott le, ezzel felfedve a két első ülést, melyen a szinte már megszokott két biztonsági terpeszkedett.
Az anyósülést elfoglaló fószer felém sem nézve nyújtott hátra egy palack vizet, melyről gondosan le volt tépkedve az árucikket igazoló címke. A folyadék, még üvegen keresztül sem volt teljesen átlátszó, az apró fehér szemcsék, még oldódtak az alján.
- Erre szerintem szükséged lesz – beszélt monoton hangon, s meg sem várva, hogy ellenkezhessek nyomta kezembe az üveget.
- Hová visznek? – nyöszörögtem halkan elmélyülten bámulva a flakont. – És meddig kell még utaznunk?
- Idd meg! – jött az egyszerű válasz. – Ne kelljen még egyszer mondanom.
A napszemüveges sofőr elégedetten nézte a visszapillantón keresztül, ahogy beletörődve emelem ajakimhoz a palackot. Rosszabb már úgyse lehet igaz?!
A víz kesernyés volt, talán túlságosan is hasonlított valami gyenge parti drog ízéhez a cucc, amit belekevertek. Mindenesetre meglepően erős volt, vagy szimplán a szervezetem nem volt hozzászokva az ilyen szerekhez.
A két pasi összenevetett, s már arra se méltattak, hogy felhúzzák az elválasztó falacskát, tekintettel egyre laposabb pislantásaimra, és összefüggéstelen mozdulataimra.
Zavarodottan estem hanyatt a kényelmesnek ígérkező üléssoron, remélve, hogy minél hamarabb alábbhagy a folyamatos forgás, mely fokozatosan vesz körül, elmosva látókörömből a milliónyi esőcseppet, és a két kopasz fejet.
Hányingerrel küszködve diagnosztizáltam le a problémám forrását, mely ez esetben valószínűleg egy olyasfajta nyugtató volt porba keverve, melyet az oroszlánoknak szoktak belőni egy három napos műtét előtt. Ha nem forgott volna velem megállás nélkül a világ, még az altatólövedéket is elkezdtem volna keresni testemen, minek végén egy színes pamacs van, és távolról sebzik meg vele az állatot. Tisztára, mint a Madagaszkár első részében.
A leragadó szemhéjaim ellen küzdve bámultam ki a nedves ablakon, próbálva értelmes hangfoszlányokat elkapni a halkan beszélgető biztonságiak elhadart mondatiból.

- Mr. Tomlinson ki fog nyírni, hogy ilyen állapotban szállítjuk elé...- motyogta rekedtesen a sofőr.
A fiú említésére akaratlanul is félmosoly terült el arccsontjaim között. Vajon az angyal is benne volt a balhéban? Csaliként lógatták elém, hogy eltereljék a figyelmemet erről az egész elrablós játékról? Vagy, még mindig a kiéhezett férfiak gyűrűjében vár rám?

- Nyugi Jeff, a két balfaszt fogja előszedni. Mi csak a biztonságiak vagyunk, akik nem tudnak semmiről igaz? – nevetett fel a termetesebb. – Mr. Horan és Mr. Malik. Rühellem mindkét buzeránst.

- Még mindig nem értem, hogy egy olyan nagyember, mint Tomlinson, hogy tud két ekkora segfejjel dolgozni. Én már rég beleőrültem volna a folytonos veszekedésbe...

- Ez nem a mi dolgunk. Itt van a fiú, él is virul, és aláírta a szerződést. Mi megkapjuk a zsét, és egy ideig visszavonulunk Sydneybe pókerezni. Louis Tomlinson boldog, mindenki boldog.

Kis híján felnyögtem. Mi? Louis Tomlinson? Ez valami vicc? Ők testvérek?
„Mr. Tomlinson ki fog nyírni....Louis Tomlinson boldog, mindenki boldog.”

- Megvette a város legjobb prostiját egy éjszaka alatt, és még ott se volt. Nem semmi a pasi, az biztos!

És abban a pillanatban tudatosult bennem a tény, miként az angyalarcú Mr. Tomlinson elképesztő mosollyal, és a kegyetlen pszichopata Louis egy, és ugyanaz a személy.
- Louis Tomlinson – suttogtam remegve magam elé, még egyszer utoljára, mielőtt végleg maga alá temetett a keserű sötétség.

Egy dologban biztos voltam. Ma éjjel meg fogok halni.

3. fejezet

Heeeey drágáim <3 Hihetetlenül köszönöm a rengeteg gyönyörű komit, a 9 feliratkozót, és az oldalmegtekintéseket... Olyan jó tudni, hogy tetszik:)
A részről annyit, hogy egyáltalán nem ilyennek terveztem, és lehetőleg álmosan ne kezdjetek bele, mert nagyooon hosszú. Mindenesetre megismerjük Niall-t, aki igen fontos szereplő lesz a történet folyamán, és Mr. Tomlinsonról is felszínre kerül pár fontos információ... És mielőtt elolvasnátok is SAJNÁLOM a végét... nem ilyenre terveztem tényleg. Én se akartam megválni tőle, de így sikerült...
Várom majd a véleményeket!! Unalmas? Egyenesen utálod?? Visszajelzés nélkül el fog fogyni az a pinduri önbizalmam is. :c Jaaah és külön köszönet Beccának a segítségért <3 imádlak!

A helyiség szűkebb lett, a fel-felbukkanó fénycsóvák kezdeti vaksághoz vezettek, és a dübörgő zene a tomboló emberek utánam epekedő kiáltásával fűszerezve, egyre csak fokozta ezer fokon égő vágyamat.

Ahogy döbbent pillantással megajándékozva ragadja meg a vörös fotel párnázott karfáját, akaratlanul is szétnyitva feszes combjait. Elnyílt vörös ajkai, fehéredő ujjpercei, s csillogó, égszínkék íriszei, melyek szinte felfalnak. Azok a szemek. Az a száj. Végem!!

Kétségbeesetten vergődtem le magam a túlfűtött színpadról, aztán kiszabadulva a felém nyújtott milliónyi kar sokaságából, még egyszer, utoljára elkaptam szenvedélyes pillantását.

A hatalmas fotelben, vékony, mégis figyelmet követelő, gyönyörű teste kecsesen vonaglott, és szétterpesztett lábakkal hagyta, hogy három, szinte egyforma szőke táncosfiú zsongjon körülötte. Az egyik - ha jól emlékszem Tom -, a nyakát csókolgatta, s nyakkendőjét lazítgatva bámulta botladozó alakomat. Egy ezer wattos vigyorral bökött a kezei között vergődő isten, hihetetlenül méretes dudorára, sötét farmerja takarásban, miközben egy pillanatra ráemeltem tekintetem, hogy tudassam vele, Mr. Tomlinson ma éjszaka az én játékom. Hiba volt. Akkorát nyögtem meredező pénisze láttán, melyet még jobban kiemelt a fekete, tapadós anyag, hogy tisztán átütött a zene egyre halkuló akkordjain, és a visongató tömeg moraján.

Szemöldökét édesen húzta fel, s halkan kuncogva nyomta le az egyik szőkét combjai közé. Majdnem elkezdtem olvadozni mérhetetlenül édes mozdulata láttán, de az arcán elhatalmasodó vágy eszméletlen árnyalatai, s a látvány, ahogy átadja magát kollégám  ajakinak azonnali sürgős beavatkozást követelt alsómba.

Levegőért kapkodva, égnek emelt tekintettel, talán még gyönyörűbb volt, ha ez egyáltalán lehetséges.

Selymes, barna tincsei gyönyörűen illeszkedtek hófehér arcbőréhez, s abban a pillanatban az egész lényemet oda adtam volna egy apró érintéséért. Ádámcsutkája a torkán liftezett, és beharapott, dús ajkai hivalkodóan nyíltak el.  Soha nem hittem volna, hogy létezik ilyen fenségesen gyönyörű ember a valóságban, s nem csak a régi festői képek, vagy a különböző magazinok szerkesztett főcímlapjai szimbolizálják az előttem terpeszkedő angyalt. Ha nem a merevedésemmel lettem volna elfoglalva, mely lassan átszakította bokszerem végső határait, már rég fejvesztve loholtam volna egy fényképezőért, hogy végleg megörökítsem ezt a földöntúli szépséget.

Szívem ki akart szakadni helyéről, oly erővel dobogott. Fizikai fájdalmat éreztem, annyira vonzott magához. Egyszerűen csak hozzá akartam érni... Végig akartam simítani ajkain, izmos karján, hibátlan felsőtestén. Egy érintés, és máris a mennyországba lennék.

- Köszönjük ezt az eszméletlen élményt, Harry! – kiabálta túl az őrjöngő közönséget Adam, és a túlfűtött színpadon mellém sasszézva, nyomott egy csókot kipirult arcomra. – Benned nem lehet csalódni, édesem - suttogta fülembe vigyorogva.

Szavai tompítottan érkeztek tudatomba, s nagy nehezen összeszedve darabjaimat kényszerítettem egy műmosolyt arcomra. Tekintetem félve kaptam el az attraktív istenről, reménykedve, hogy visszanézve nem csak hűlt helyét fogom találni. Köztudott, hogy az angyaloknak a fő ismertetőjük a „köd előttem köd utánam” jelenség kivitelezése.

- Az este további részére kellemes szórakozást, fiúk! – kiáltotta még Adam, majd lágyan terelgetni kezdett, lefelé a színpadról.

- Kimagaslóan jó voltál – mosolygott rám a színfalak mögé érve. – Tényleg. A vetkőzős jeleneten még én is felizgultam… A mai fiatalság mit elő nem tud adni egy székkel?! – magyarázta átkarolva vállaimat. – Mit szólnál egy italhoz?

Némán ráztam a fejem, és minden erőmmel próbáltam úrrá lenni a testemen elhatalmasodó vágyon. Képtelen lettem volna visszamenni a felajzott közönség tömegébe, és ilyen kemény állapotban nekiállni megkeresni a nyakkendős szexistent,.

A belső vívódásomat a türelem, és az állati ösztönök között az előbbi nyerte, s kénytelen voltam belátni, hogy mielőbb le kell vezetnem a felgyülemlett feszültséget, különben a ma esti csábításom egyhamar idegösszeroppanásba fog fulladni. Ha most nem hajolna rám, akkor egész valószínűleg leordítanám a fejét, vagy csak szimplán elrángatnám. Ennyire nem süllyedhetek le, és különben is, amilyen gyönyörű biztosan sorba állnak érte a méretes péniszek. Egy ilyen pasinak az elcsábításához több kell, mint egy erotikus tánc a színpadon, egyenesen az ő szemeibe nézve.

- Nem lehet. Dolgom van – nyögtem zavartan, és idegesen huzigáltam kockás ingemet, remélve, hogy eltakarja a kényes dudort.

- O..oké – méregetett furán Adam, de kérdéseit magába fojtva hagyta, hogy kicsusszanjak karjai közül. – Akkor majd máskor – bólogatott inkább magának, mivel én már rég a folyosón tébolyogtam, ajtómat keresve.

Zihálva estem be a hangulatosan kivilágított öltözőmbe, és a vastag ajtónak dőlve próbáltam rendezni légzésemet. A kanapé támlájának dőlve simítottam végig felsőtestemen, egyesével gombolgatva ingem apró gombocskáit. Gyorsan akartam csinálni. Gyorsan, hogy minél hamarabb újra láthassam.

Kapkodva nyúltam bokszerem szegélyéhez, és apró vigyorral buktattam át nedves, meredező péniszemet a szoros anyagon. Némán beszívva egy köbméternyi levegőt húztam végig rajta tenyeremet egészen tövéig, ahol lágyan megszorítva kezdtem irdatlan tempóba izgatni hímtagomat. Onnan már nem volt megállás.

Ajkaimat beharapva, kétségbeesetten kerestem kapaszkodót remegő kezeimnek, és mit sem törődve a milliónyi illatszerrel, mely asztalomat tette hívogatóbbá, ragadtam meg egy bársony kendőt, ezzel lerántva a rengeteg parfümöt kemény padlómra. Az apró üvegszilánkok, melyek pontosan mellettem csapódtak darabjaikra, vékony karcolásokat hagytak oldalamon, de a csípő fájdalom még mélyebbre sodort a vágy kifürkészhetetlen alvilágában. Hangosan hörögve emelkedtem térdre a szilánkok gyűrűjében, s ismételten megsebesítve az érzékeny területet kezdtem még erőteljesebben pumpálni nedves péniszemet. Makkomból szivárgó hófehér magom lecsordult kecses farkamon, és végigfolyva egészen heréimig, csöppent a véremtől elszíneződött üvegdarabok tömkelege közé. Fürtjeim összetapadtak a körülöttem szállingózó forróságtól, s akaratlanul is combomba mélyesztettem körmeimet megpillantva másomat, aki egészalakos tükrömből, elnyíló ajkakkal bámult vissza rám.

Farkam megrándult a saját észveszejtő látványommal szembesülve, és a torkomból feltörő állatias nyögések összefolytak a kinti zene együtemű akkordjaival, melyek tompítva érkeztek a vastag falakon keresztülhatolva. Szinte láttam tükörképem mögött Mr. Tomlinson meztelen alakját, ahogy megsebzett nyakamra hajolva szívja az érzékeny bőrfelületet, miközben kezei szépen lassan kúsznak végig gerincem mentén, egyenesen lefelé.

Hörögve simogattam ánuszomat az ő ajkait odaképzelve. Selymes simogató nyelvét, becéző száját, s mindenek felett hosszú ujjait. Vajon azok is olyan vastagok, mint a hatalmas farka? Elég!!!

Mit sem törődve a magamnak tett ígéretemmel, hogy csak egy gyors maszturbálás lesz a hihetetlen kalandom előtt, merítettem el két ujjamat fenekembe, és átbuktatva a szoros izomgyűrűn, elkezdtem eszméletlen tempómba kényeztetni hátulról is önmagam. Mozdulataim lelassultak, s még egy ujjat hozzáadva mentem csuklóm elé rángatózó csípőmmel.

Felsértett térdeim feladták a szolgálatot, így karjaimra zuhanva nyomtam még mélyebbre magamat szabad kezemmel.  Szemeim elhomályosultak a milliónyi ingertől, s halványan érzékelve az alkaromból szivárgó vörös folyadékot, próbáltam arrébb vergődni magamat a veszélyzónából. Oh, istenem, ha most itt lenne...

- Harry?! – szakított félbe George ideges hangja, egy ajtócsapódást követően.

Résnyire nyitva szemeimet vettem biztosra, hogy csak főnököm  legelteti  feldúltan pillantását testemen, s mit sem törődve értetlen kifejezésével, újult erővel hajszoltam magam a gyönyör felé.

- Harry, basszameg, mit csinálsz már megint?- morogta zavartan, miközben nekem dobta fekete alsómat. Nem csak öreg, már a látása sem a régi, állapítottam meg magamban kuncogva.

- Kiverem? – nyöszörögtem hátamra esve. Fejem alá tűrtem a még ágyéktájon nedves anyagot, s csípőmmel felfelé döfködve kényeztettem két oldalról testemet.

- Erre most nincs idő! Öltözz! – hajolt felém, és frissen szerzett párnámat kitépve a fejem alól, hagyta, hogy buksim az apró üvegek közé essen. – Miért vagy tiszta vér? És mi ez az orrfacsaró parfümbűz?! – tette fel az értelmetlen kérdéseket, és közben ficánkoló lábaimra próbált ráerőltetni bokszerem.

- Miért akarsz mindig kurvára elrángatni?! – kérdeztem vissza panaszosan, beletörődve a felháborító ténybe, miszerint tényleg nem fogok elélvezni az elkövetkezendő percekben.

- Ez fontos. Egy nagyon fontos ügyfél akar társalogni veled – magyarázta, felrángatva rám a szoros anyagot.

- Ez fáj. Annyira szorít. Nem is fér bele a farkam – hisztiztem feszülten, szándékosan arrébb rángatva csípőmet, nehogy hozzám férjen.

- Néha elfelejtem, hogy még csak egy hormonokkal küzdő kisfiú vagy – sóhajtott homlokát törölgetve.

- Baszni akarok! – jelentettem ki mellkasom előtt összekulcsolt kezekkel, és a lehető legdühösebb arcommal bámultam szemeibe.

- Naa. Fejezd már be! Gyere, mert mindig én szívok miattad! – gügyögte megragadva enyhén sebes lábfejemet, és egy lágy puszit lehelt nagylábujjamra.

- Dögölj meg! – suttogtam rányújtva nyelvemet, majd egy határozott mozdulattal lábammal toltam el az arcát, a lehető legmesszebbre. – Most nagyon nem szeretlek, Stephan.

Sértődötten követtem az alacsonyabb alakot azon morfondírozva, hogy vajon mióta lehet ennyire kibaszottul kopasz. Fejbőre szinte csillogott a fel-felvillanó fények megvilágításában, és olyan elegánsan szedte lábait előttem, hogy a különböző fényviszonyok visszaverődtek sima koponyáján. - Lehetne diszkógömb is - morfondíroztam magamban, és kis híján hangosan felnevettem saját poénomon. Ez van, ha az embernek nem volt gyerekkora.

- Jól vagy? – nézett hátra George féloldalasan, az irodája előtt megtorpanva.

- Azon kívül, hogy hamarosan lereped a farkamról az állítólagos farmer, ami véleményem szerint a második bőröm is lehetne, kiválóan – vicsorogtam rá szemforgatva.

- Tényleg? – csillantak fel szemei. Biztos vagyok benne, hogy csak a kiválóan szócska jutott el tudatáig.

- Nem, bazmeg!

Dühödten léptem előre, hogy kinyissam a hatalmas ajtót, melynek tetejére egy kitömött bikafej volt akasztva, hatalmas orrkarikával.

George lépett be először, és szinte védelmezően parancsolt maga mögé egy baljós pillantással.

Kis híján hangosan felnevettem a látványon, ahogy ő, a nagy Mr. Stephan megszeppenve lép be a saját irodájába, oda, ahová eddig egy árva lélek sem tehette be a lábát engedély nélkül. Engedélyt viszont csak a meglehetősen befolyásos személyek kaptak, szóval elég ritkán jött új látogató a kéjbarlangba.

Az ajtó mellett szobrozó két vadidegen, öltönyös gorilla, már egyáltalán nem volt olyan visszafogott, mint főnököm karót nyelt emberei. Szemérmetlenül mértek végig tetőtől talpig, s egy vaskos, hatalmas tenyér, még sajgó fenekembe is markolt. Készségesen riszálva az említett testrészt dörgölőztem a merészebb biztonságinak, de huncut kis játékunkat hamar félbeszakította főnököm feldúlt marka, mely elrángatott a kigyúrt pasastól.

- Fejezd már be basszameg! – sziszegte kegyetlenül szorongatva alkaromat.

- Nem tehetek róla. Áll a farkam - suttogtam, komolyan azt fontolgatva, hogy itt és most befejezem az öltözőmben elkezdetteket.

Ismét bekúszott a tudatomba a piszkos fantáziakép, ahogy Mr. Tomlinson keskeny ajkai kényeztetnek, miközben a sötét folyosó falának dőlve döfködöm magam egyre erőteljesebben egészen a torkáig.

A gurulós szék hirtelen fordult meg a hatalmas asztal mögött, s George ijedt ugrása szakított ki képzeletem mocskos világából. Szinte pofonként ért a tudat, hogy életemben először fantáziáltam cselekedetek helyet. Én. Harold Styles. Nyöszörögve húzogattam ingemet egyre lejjebb, hogy takarja kényelmetlenül lüktető péniszemet. Egyre sürgetőbb lett a vágy, mely szép lassacskán egész testemet maga alá vonta.

- Áááá, Harry! Örülök, hogy végre idetaláltál! Ennyire fájdalmas a járás, vagy szereted a tempódat a csigáéhoz igazítani?

Felhúzott szemöldökkel fordultam az alak felé, ki terpeszkedve foglalt helyet főnököm vörös bársonnyal fedett luxusszékén. Lábait kinyújtva pihentette sarkait a nyúzott medve fején, mely szőnyegként fedte a márványpadlót. Fekete csőfarmert húzott meglepően vékony lábaira, s felsőtestét egy teljesen kigombolt, rikító rózsaszín ing ”takarta”. Nem bírtam figyelmen kívül hagyni a csupasz mellkasán himbálózó dollár formájú arany nyakéket, melyet lazán simogatott a jobb kezével.

- A nevem Horan – vigyorgott rám hízelgően, majd félig lecsúsztatta orrnyergén az őreihez hasonló napszemüvegét. Valószínűleg nagyon hasonlítani akart a két izompacákhoz. – Niall Horan.

Akaratlanul is megforgattam szemeimet az unalmas James Bond koppintás hallatán, s csöppet sem elégedetten fordultam ismét felettesem irányába.

- Komolyan ezért rángattál el?! – morogtam karba font kezekkel.

A szőke, stricinek öltözött srác, továbbra is elfeküdve a kényelmes székben, lábaival rugdosva a talajt tornázta el magát egészen elénk, mit sem törődve a kegyetlen csikorgással, amit ”járműve” idézett elő minden mozdulatát követően.

- Louis ügyvédje, és legjobb barátja vagyok – köszörülte meg a torkát, külön hangsúlyt fektetve utolsó szavaira, s keményen bólogatott is magának, mintha bizonyítani akarná, tényleg ő foglalja el a legjobb barát posztját.

Fogalmam sem volt, ki lehet az a Louis pasas, de meglátva George kikerekedett szemeit, és elnyílt ajkát, egy befolyásos személyre következtettem. Mit sem törődve felháborodott tekintetemmel fordult azonnal a kiskirályként terpeszkedő fazon felé, ki lehervaszthatatlan vigyorral nézett fel ránk szemüvege sötétje mögül.

- Hallgatjuk – bólogatott nyájasan főnököm, és mintha szempilláit is megrebegtette volna, lebámulva a fiúra. Jesszusom!

Niall – ha jól emlékszem – mélyet sóhajtott, s kezemet megragadva rángatta fel magát a besüppedt székből. Tárgyilagosan simított végig gyűrőtt felsőjén, majd idegőrlően lassú tempót felvéve kezdte macerálni az apró gombokat. Az összes idegem pattanásig feszült lassú szerencsétlenkedését nézve, és kezdett úrrá lenni rajtam a kielégületlenség szorító érzése. Ha két percen belül valaki nem hajol rám, esküszöm, kivágom a hisztit!!

Miután a legfelső gombbal is megvívta csatáját, végre valahára méltóztatta ránk emelni tekintetét, s pirospozsgás arcán ismét elterült egy mindentudó mosoly szenvedésem láttán.

- Meg akar venni téged, Harry – vonta meg a vállát, s mint aki jól végezte dolgát, rúgta el magától a bőrszéket. Halottam egy keserves fogcsikorgatást a bal oldalamról, s csak akkor esett le, hogy Mr. Stephan mennyire érzékeny a személyes cuccaira.

Most komolyan ezért ácsorgok itt hosszú percek óta?? Ez az az üzlet, melyet egy címet tartalmazó apró SMS-sel is el lehetne intézni.

- Ez természetesen megoldható. A ma éjszakája teljesen szabad – helyeselt összeszedve magát az öreg, és azonnal elő is kapta kisnoteszét, melybe holtig biztos voltam, hogy egy árva mondat sincs rólam, vagy az éjszakai műszakjaimról. – Akár most is! – bólogatott megjátszva, hogy valamit firkálgat az üres lapok közé, bár trükkje elég átlátszó volt, tekintve, hogy még tolla hegyét sem kattintotta ki.

- Nem! – vágtam közbe azonnal. Faszomat fog elígérgetni holmi Louisnak, egy szőke manó kérésére. Én ma éjszaka csak és kizárólag Mr. Tomlinson farkán fogok lovagolni...de még, hogy! – Nem érek rá – böktem ki, és az agyam már rég azon kattogott, hogy vajon a nyakkendős szexisten még rám vár-e a züllött férfiak körében.

Meg kell várnia! Egy ilyen pasit nem veszíthetek szem elől!

- Nem, nem a ma estéről lenne szó - magyarázta a manócska, megelőzve, hogy George tőből letépje fejemet. Utálja, ha valamiben ellent mondok neki, és ez a Louis gyerek nagy kapás lehet számára. Hát, még ha tudná, kivel hempereghetnék, már rég...

- A következő hét is megfelel – bólogatott beleegyezően, s tovább lapozgatta a bőr füzetét. Idegesen fújtatva vicsorogtam a szöszire, kinek kezdtek rendeződni arcvonásai, és karjait összefonva nézett ránk.

- Valójában ez a kis ajánlat nem egy éjszakát foglal magába...

Egyszerre kaptuk fejünket irányába magyarázatot várva, de vakítóan kék szemei teljes komolyságot sugároztak válasz helyett.

Némán sétált az asztal végéhez, hogy kihalászva egy hófehér mappát, ismét helyet foglaljon a bőr ülésen.

- Harry, kérlek – villantott rám egy ezer wattos mosolyt, arra ösztönözve, hogy foglaljak helyet mellette. Zavarodottan figyeltem, ahogy kibontva a makulátlan mappát csúsztatja elém tartalmát, mely össz-vissz egy apró lapocska volt.

„Én, Harold Edward Styles az ezen alulírott szellemi képességeim teljes tudatában, saját akaratomból, testemből és érzelmeimből eredően esküvel fogadom, hogy 365 napig bármely jogomról lemondva Louis William tulajdona vagyok. Lemondok valamennyi kötelezettségemről, e szerződés keretei között maradva csak az én Uram és Parancsolóm utasításaira hallgatok. Kijelentem, hogy magamat szexuális munkásaként azonosítom. Lemondok rokonsági kapcsolatrendszeremről (legyen akár szülői, baráti, vagy házassági) s az ezekből eredő valamennyi jogról és kötelezettségről. Lemondok munkámról, és fogadom, hogy egy teljes évig csakis Ő fog szexuálisan igénybe venni. Elismerem, hogy testem használatára csak az egyetértésen alapuló szexuális szerződés keretei között van jogom.

Ha ezen szerződést valakinek tudtára juttatom, büntetésem Uram által kiszabható testi bántalmazástól halálbüntetésig terjedhet...”

A szerződés 2015 március 14.-től 2016 március 14.-ig érvényes.

Harold Edward Styles                                                   George Josef Stephan

- Komolyan azt hiszed, hogy ezt alá fogom írni?? – dobtam arrébb kétségbeesetten a papírt, mintha már maga az érintése is olyan fertő lenne, mint tartalma. Melyik beteg ember képes ilyenre??

George dühös motyogását tisztán hallottam mögülem, s tudtam őt jobban felháborítja a tény, hogy valaki képes lenne egy teljes évre kiszakítani megszokott világomból, az ő védelmező karjai közül, pusztán, hogy az új stricim legyen.

Niall összehúzott szemöldökkel emelte ránk tekintetét, mintha csak szívességet tenne, s körmeit piszkálgatva fojtott el egy félmosolyt.

- Oh. Olyan nincs, hogy nem írod alá. Elfelejtettem mondani. – mosolygott ártatlanul megvonva vállait.

A pánik kezdett elhatalmasodni testemen, és kezeimet azonnal zsebembe dugtam, nehogy erőszakkal kényszerítsenek.

- Nem fogok egy évig egy idegen pasival lakni. És végképp nem fogok lefeküdni vele. – ráztam a fejem összeszorított ujjakkal – Nem. Nem!

- Ugyan, Harry – mosolygott rám kedvesen combomra simítva tenyerét. – Hisz minden nap azt csinálod. Idegen pasikkal kefélsz. Ez a munkád. Most csak arról lenne szó, hogy egy picit többet vagy egy ügyféllel, és a többieket nélkülözöd egy kis időre. – bíztatott úgy, mintha csak ártatlan indokokat sorolna egy nemes cél elérése érdekében.

- Nem foszthatnak meg a szabadságomtól! – suttogtam kétségbeesetten. – Ez...ez nem törvényes én...- hebegtem ijedten.

- Én vagyok a stricije, én mondom meg mit csinál, és, hogy mit írhat alá – vágott közbe azonnal George.

- Oké akkor megvesszük – bólintott a szőke, s előkapva fekete pénztárcáját egy köteg pénzt dobott az asztalra. – Ennyit összesen nem kerestél vele eddig. Tessék. A tiéd. Csak add ide.

Riadtan ráztam a fejem, és fél oldalról próbáltam elkapni főnököm pillantását. Ha pénzt lát, kiszámíthatatlan.

- Bár csábító, de nem... – jött hosszú óráknak tűnő másodpercekkel később az egyértelmű válasza. Megkönnyebbülten dőltem hátra, és elkönyveltem magamban, hogy jövök neki egy kiadós szopással.

- A másik lehetőség, ha a fiút nem adja, kénytelenek leszünk megvenni az egész klubot, ezzel együtt a táncosokat is.

Ezen már én is felnevettem. Körülvett a biztonságérzet, hogy George, egy hatalmas összegért cserében sem volt hajlandó odaadni, s képtelen voltam tisztán látni, hogy az irányítás ez esetben nem a mi kezünkben van.

- Nem! – jelentette ki mosolyogva Staphen. – Takarodjon innen!

A fiú felhúzott szemöldökkel bámulta nyerő párosunkat, majd egy kicsit sem kedves mozdulattal pattant fel helyéről.

- Nézd, kezd elfogyni a türelmem - sóhajtott mélyet, egyenesen főnököm elé sétálva. – Harryt nem bánthatom, ő értékes, ellentétben veled - köpte a szavakat, megragadva inge két oldalát. – Szóval utoljára kérdezem. Hajlandó vagy aláírni a kibaszott szerződést, vagy nem?

George gúnyosan vigyorra húzta a száját, majd egy határozott irányú szembeköpéssel ajándékozta meg a fiatalembert.

Az irodában megfagyott a levegő, csak a kinti zene mindentudó dübörgése keringett körülöttünk. Átlépett egy határt. Tisztán érezhetően átlépett egy határt.

A szőke pillanatokkal később erőltetetten felnevetett, majd farzsebéből előhalászva egy vörös kendőt, elkezdte törölgetni az arcát. Tekintetét ismét ráemelte, de most szeme régi csillogása helyett, színtiszta indulattal itatódtak át pupillái.

- Sajnálom - suttogta halkan, majd egy erőteljes ütéssel gorillái elé lökte a főnököm.

- Mr. Stephan nem hajlandó tárgyalni...- nevetett nyersen , és úgy kerülgetett, mint ragadozó az áldozatát. – Mit szólsz ehhez, Hazza? – kérdezte nyájasan végigsimítva vállaimon. Fejembe csak egy gondolat ismétlődött megállás nélkül  ”fuss, fuss, fuss, amíg lehet!!” Kuncogva sasszézott arrébb, egészen a földön elterülő öregemberig.

- George, drága - hajolt le hozzá - van testvéred, barátod, családtagot, akire hagynád ezt a klubbot? – kérdezte keményen, felemelve enyhén vérző fejét.

- Nincs - jött az egyszerű válasz a megszokott éllel a hangjában. – Nem adom senkinek!

Niall nyöszörögve emelkedett fel, majd elém térdelve bámult szemeimbe.

- Apuci nem egyezik bele, hogy mi legyünk az új sztriptízbár tulajdonosok – biggyesztette le ajkait – De ha apuci véletlenül meghal...Akkor senki más nem tudná vezetni a bárt, igaz? – suttogta halkan. – Nem hagyhatjuk szegény táncosokat munka nélkül. Nem gondolod, Harry?

Éreztem, hogy szavai elfojtott dühtől csengenek, és éreztem, hogy valami nagyon rossz következik.

- Végezzetek vele!

2. fejezet

A két öltönyös fószer kegyetlenül bámult ki a sötétített ablakon az elsuhanó tájat kémlelve, s mit sem törődve kényelmetlen ficánkolásommal összeszorított combjuk közé préselődve, zavartalanul ültek az apró ülésen.
- Ez már emberrablásnak számít- háborogtam keresztbe fonva karjaimat testem körül – Jogom van beszélni az ügyvédemmel! 
Mélyet sóhajtva, szinkronban fordultak felém két oldalról, s végre valahára az egyik lejjebb csúsztatta kényelmetlenül sötét napszemüvegét.
- Mr. Styles. George Stephan megbízást adott, hogy vigyük Önt a Black Rose klubba, ha akarja, ha nem. Kérem, ne ellenkezzen tovább. – darálta el ezt a betanult monológot az eddigi 4 perc 34 másodperces utunk során már századszorra.
- Mást nem tudsz mondani? – mordultam sértődötten a köpcös behemót felé, de mint aki meg se hallotta fordult az üveg felé, ismételten semmibe véve.
Zavartan böktem meg a másik tagot, de egy szemöldök összehúzáson a keretes fekete szemüveg fölött, semmi kézzelfogható választ nem kaptam.
- Te ugye néma vagy? - dőltem felé teljes felsőtestemmel, és zavartalanul kezdtem játszadozni fekete kabátja anyagával. – Elég gáz, hogy mindent a haverod mondd. Bár köztünk szólva picit unalmas a fazon. – bólogattam magamnak felmérve tűrőképességüket.
- Mr. Styles. George Stephan megbízást...-  jött a jól ismert szöveg a hátam mögül, de dühös intésem láttán a szinte azonnal abbamaradt.
- Miért nem dobott meg egy sms-el, ha olyan kurva gyorsan látni akar?! – toporzékoltam.
Lábaimat felrakva a szemben lévő üléssorra, dőltem hátra a két test között. – Ti meg lehetnétek egy kicsit nyitottabbak is. Ha már fizetnek a nyílt elrablásomért...

A kocsi akadály nélkül parkolt be az apró sikátorba, mely a klub hátsó bejáratához vezetett. A két pasi a motor leállását követően meglepően fürgén pattant ki a két ajtón keresztül, majd vigyázzállásban várták lassú kikecmergésemet a mostanra már üres ülések közül.
- Meghjöttünk  Monsieur! – húzta le az ablakot elől a vöröske, s egy szégyenlős intést is kaptam ajándékul. – Lhegyen szepp estéje!
Hagytam, hogy a két pasas közre fogva hurcoljon végig a poros utcán, s minél közelebb értünk a hátsó bejáratot jelző hatalmas fém ajtóhoz a zene egyre hangosabban dübörgött.
- I don’t know what your daddy will do giirl – énekeltem vigyorogva a felerősödő szöveget, s az egyenletes ritmusra kezdtem el vergődni közöttük.
A kisebbik férfi szemforgatva lépett a hideg ajtóhoz, s egy erőteljes mozdulattal elhúzta azt, ezzel felfedve az egyik hátsó eldugottabb folyosóját a hatalmas épületnek. Az élet csakugyan zajlott bent. Az oda vissza-rohangáló táncosoktól kezdve egyenruhás munkásokig, kik hatalmas füstfújó gépeket, és hangfalakat cipelve hagyták, hogy irányítsák őket, mindenki pörgött.
Még soha az életben nem közlekedtem a vészkijáraton, de mindig is tudtam létezéséről, mivel ezen az ajtón hordják be az árut, és elvileg az új táncosok is itt közlekednek.
Alig volt időm körbenézni a zsúfolt helyiségben, egy kar máris megragadott hátulról, s a két gorilla körül kirángatva egy erőteljes mozdulattal maga felé rántott.
George kopaszodó alakjára néztem le, ki rózsaszín öltönybe szivarral a kezében pöfékelt alkaromat szorongatva.
- Takarodj öltözni! – kiabálta túl az ordító zenét, és fejével a színpad irányába bökött – Mindjárt éjfél. Onnan tiéd a terep.
Felháborodva álltam ellen lökdösésének, s lerázva magamról karját fordultam vissza irányába.
- Szerda van. – magyaráztam artikuláltan, remélve, hogy megérti a magas hangerő ellenére is – Péntekenként táncolok!
Dühösen mutogatva tolt át a tömött termen egyenesen az öltözőm felé.
- Sztárvendég – magyarázta belökve a neonfényekkel kivilágított saját kis szentélyembe. – Mellesleg itt rendet kéne raknod. Te vagy a legrendetlenebb táncosunk – fújtatott.
- És a legszexibb is – kacsintottam rá kuncogva, miközben leküzdöttem magamról fekete csőfarmeremet boxerem kiséretében.
- Igen tudom...épp ezért kell táncolnod most. Kritikus egy férfi, azt meg kell hagyni- dörzsölgette gyöngyöző homlokát – kell egy jó levezetés. Szóval két perced van.
Sietősen hagyta el „szobámat”, majd egy erőteljes ajtóbecsapást követően végre teljesen magamra maradtam a hangszigetelt falak között.
Az egész alakos tükör csábosan mutatta meztelen alakomat, kivilágításával kiemelve a kényes testrészeket. Magas, nyúlánk alakom, s tisztán kivehető kockáim szinte könyörögtek az emberek pillantásáért, és valószínűleg pont ez volt az elsődleges oka, miként a péntek éjszakáimat London legelőkelőbb alvilági meleg bárjában tekereghettem a rudakon.
Ma esti választásom végül egy fekete kényelmetlenül szűk boxeren, és egy vörös kockás ingen állapodott meg, mely vagy három méterrel lehetett nagyobb méretemnél. Imádtam a kisfiús stílus után rátérni a vad, szexi rúdtáncra, így az elméretezett ing és az összekuszált göndör fürtök tökéletesen megadták a kezdőlökést. Arról nem is beszélve, hogy a legtöbb dollár akkor szokott a színpadon landolni, (vagy éppenséggel az alsómban) mikor vadállat módjára tépem le magamról a felsőt, s a gombok szanaszét repkednek a közönség köreiben.
- Színpadra Hazz! – nyitott be hatalmas lendülettel egy fekete sapkás pasi kihangosítókkal felszerelve. Pólóján ott díszelgett a klub logója, s jobbnak láttam sietni, minthogy ő is bemártson a környéken ólálkodó főnöknek. Már csak az kéne.
- Egy perc – vetettem oda félvállról és még egyszer belenéztem a tükörbe megcsodálva lehengerlő külsőmet. Showtime.
A kinti tömeg egyhangú ordibálása s, a különböző fények sokasága a szűk bíborvörös bársonnyal körülvett folyosón tompítva adta meg az egyenletes ritmust, mely beszűrődött a felhevült színpadról.
A jól ismert eufórikus állapot kezdte átvenni irányítását teljes lényem fölött. Az összes érzékszervem vigyázzállásban fogadta be a különböző erotikus impulzusokat, s automatikusan emeltem lehunyt szemeimet a tetőtér irányába. A zene izzította felforrósodó testemet, s minél közelebb értem a külvilágban tomboló tömeghez, szívverésem annál jobban gyorsult.
A hirtelen feltörő sikolyok, és a tapssal összefolyó harsány bekiabálások egyszerre hangosodtak fel, miközben a bemondó már vigyorogva küldte le elődömet az emeletes luxus színpadról.

”- És elérkeztünk az est fénypontjához drágáim!”

Adam rekedtes, mosolytól visszafogott hangja visszhangzott a fülledt falak között, azonnali várakozásteljes feszültséget vonva maga után. Az imádott zsivaj pillanatok alatt halk morajba fulladt, s tudtam, ha kitekintenék a hatalmas, szinte már unalmasan bíborvörös elválasztó függöny mögül, csak vágytól éhes, égő szempárok százaiba botlanék. Kanos férfiak. A legodaadóbb közönség. Még ennyi év után is hihetetlenül szórakoztatónak találom a tényt, hogy én vagyok itt a friss, fiatal husi, akit mindenki meg akar ízlelni. Szó szerint.

”- Az ártatlan kisfiú!”

A karcos hangról azonnal elterelte figyelmemet, a színpadról lebotorkáló kigyúrt szőkésbarna srác.
Tisztában voltam vele, hogy már jó ideje itt hajtja az igát éjszakánként, és halványan derengett az arca, ahogy összegörnyedve, izzadtan nyöszörgi nevemet a megváltó orgazmus küszöbén.
Semmi maradandó.
Automatikusan dőltem a meglepően hűvös falnak, s lágyan végig simítva inggel fedett felsőtestemen emeltem rá szemeimet. Soha nem volt szükségem arra, hogy leszólítsak valakit. A jobbnál jobb pasik úgy ugrottak minden mozdulatomra, mintha én lennék a brit királynő. Egy apró nyaksimítással, vagy túlfűtött pillantással egy pillanat alatt el is volt rendezve, hogy ma éjjel ki fog előttem térdepelni bármilyen pozícióban.
A magas szőke éhesen bámult rám öltözője felé topogva, s legkevésbé sem próbálta eltitkolni érdeklődését, mely lassan átszakította szűk fekete boxere anyagát. Talán másodjára is megéri. Sóhajtva próbáltam Adam elfolyó mondatai közül kivenni, hogy körülbelül meddig akar még fényezni a közönség előtt, eléggé felizgatva a már véleményem szerint tomboló tömeget.

” - Fenséges test...és uraim, még nem is látták a legfőbb büszkeségét..- ”

Beleegyezően intettem az attraktív félisten felé, ki lassan már csurgó nyállal legeltette homályos tekintetét azon a bizonyos büszkeségen. Egy pillanat alatt szelte át a folyosót, s olyan szenvedélyesen tapadt nyakam puha bőrére, hogy félő volt kiharap belőle egy darabot.
- Szia Harry – lehelte izgatottan fülembe, miközben lassacskán játszott ingem gombjaival – Nem hívtál.
Ajkait lágyan emelte enyém elé egy kósza csók reményében, viszont nem volt szerencséje. Ismét.
Kigyúrt vállaiba kapaszkodva oly keményen kényszerítettem térdre, hogy csontjai halk roppanása átütötte a kintről bekúszó tompa ritmus hangfüggönyét. A tény, hogy akárki is bemocskolja ajkaimat nyelvével, mérhetetlenül felbőszített. A csókszüzességem talán az egyetlen felfedezetlen értéke kicsapongó lelkemnek. Egyetlen, s örök. Ettől a kincstől soha nem szándékozom megválni.
- Két perced van, hogy még egyszer a szádban érezd az ondómat – sóhajtottam mélyet, alsómat ráncigálva. Tisztán halottam elégedett kiáltását, miként feltártam előtte félkemény péniszemet, s éreztem, hogy nedves ajkai szinte azonnal végigsimítják a lüktető szerszámom. Ijedten kaptam fürtjei közé, s még egyszer, utoljára felemeltem arcát, hogy eltompult, vágytól égő szemeibe nézhessek. Ez a mozdulat olyan természetes volt minden egyes kalandomnál, hogy mára már nem kellett különösebb erőfeszítés, hogy szó nélkül hagyjam. Bármennyire is próbálom leküzdeni, akaratlanul is él bennem a félelem és az undor, hogy egy teljesen idegen férfi szájába hatoljak. Fiatal lelkem,- bár ezernyi megmérettetésen is esett már túl, melyek porig égették a vágyakozásba vetett hitemet-, mélyen még mindig felszárnyal az álomképre, miként egy odaadó és szerető férfi mellett ébredjek hajnalonként.
Dühösen ráztam ki gondolataimat zakatoló elmémből, s kétségbeesetten nyomtam a szőke fejet ölemre.

 A kibaszott életben én Harry Styles vagyok. A rettenthetetlen, pasi faló Harry Styles, akinek tizenhárom éves kora óta nincsenek érzései.

Leküzdöttem a hirtelen elsöprő vágyat, miként most azonnal eltűnjek innen, s meg se álljak a szüleim szobájáig, hogy kettőjük közé fészkelődve hajtsam ismét álomra fejemet. Pont úgy, olyan békésen, mint régen.
- Tik-tak David, hamarosan lejár az időd- nyögtem kéjesen, s minden erőmmel próbáltam elveszni a gyönyör jól ismert homályában. Csak ne gondolkozz!
- Mark vagyok- jött az elégedetlen dörmögés combjaim közül, majd az ismétlődő bizsergés alhasamban, miközben leengedett torkán.


A közönség csakugyan tombolt. A millió fénysugártól elvakulva léptem ki a túlfűtött színpadra, s hagytam, hogy bekússzanak tudatomba, ha csak pár pillanatra is, az elégedett bekiabálások, és az elvarázsolt közönség vágyakozó sóhajai. A dübörgő ritmus tompán terítette be a hatalmas helyiséget, s akaratlanul is elmosolyodtam a kedvenc számom első akkordjait felismerve. Csípőmet ingatva hagytam, hogy érzékszerveim teljes mértékbe rákapcsolódjanak a pörgő ritmusra, és fejembe már a lépéseim menetét ismételtem. Elérhetetlen rosszfiú, akit soha nem kapsz meg. Egyáltalán nem volt olyan felfoghatatlanul nehéz ezt a szerepet felvenni a színpadon, mint amilyennek tizennégy évesen képzeltem, mikor életemben először besettenkedtem a város leghírhedtebb meleg sztriptíz bárjába hamis személyivel. Természetesen dolgomat megkönnyítette, hogy a való életemre is átragadt ez a kibaszott arrogáns természet az idő múlásával. Úgy nem nehéz elérhetetlennek lenned, ha mindenki a farkadra éhezik.
Szemeimet lehunyva hagytam, hogy testem önálló életre kelve ringatózzon a betanult mozdulatok mására, s minden érzékszervemmel belülre figyeltem. A közönség moraja, feltörő sikolyai elfolytak, a szemhéjamon átszűrődő neonfények tompábban világították a züllött férfiak tömkelegét, s minden hirtelen olyan lágy lett. Csak én és a zene.

” – Az utolsó szám szóljon elsősorban a ma esti elit úriemberünknek. Mr. Tomlinson, köszönjük, hogy ezt a csodálatos éjszakát páholyunkba töltötte. Reméljük sikerült fogára való fiúcskát találnia...Vagy inkább fogalmazzak úgy, hogy farkára valót?”

Adam kihangosított kacaja, miként egyedüliként nevetett saját poénján ismét kiszakított békés lelki világomból, s kényszeredetten nyitottam ki íriszeimet. A vibráló fények, s a hirtelen jött pörgés, mely az egész klubbot magával ragadta egy pillanatra megszédített, s komoly erőfeszítésre volt szükségem, hogy mozdulataim ugyan olyan magabiztosak maradjanak, mint lelki békém közepette.
Kitartóan kutattam szemeimmel a fel-fel villanó fények zárkájába szorulva a páholy után. Muszáj volt látnom, hogy melyik milliomos faszfej miatt kelet lemondanom a ma esti műszakomról. Kizárva az elmosódó testek összjátékát összpontosítottam az első sorra, hogy megtaláljam a vörös karfás fotelt, mely kezdetek óta díszítette a színpad nézőterét. Mozdulataim lelassultak, s tisztán éreztem, hogy szívem hirtelen megszűnik dobogni az elém táruló látványtól. Mit sem foglalkozva a dühös bekiabálásokkal álltam lebénulva, egyenesen a kopott fotelben ülő személyt figyelve, s képtelen voltam elhinni, hogy ez megtörténik. Elhinni, hogy ilyen létezik a valóságban. Ilyen felfoghatatlanul, embertelenül gyönyörű.

Akkor láttam életemben először Mr. Tomlinsont.