3. fejezet

Heeeey drágáim <3 Hihetetlenül köszönöm a rengeteg gyönyörű komit, a 9 feliratkozót, és az oldalmegtekintéseket... Olyan jó tudni, hogy tetszik:)
A részről annyit, hogy egyáltalán nem ilyennek terveztem, és lehetőleg álmosan ne kezdjetek bele, mert nagyooon hosszú. Mindenesetre megismerjük Niall-t, aki igen fontos szereplő lesz a történet folyamán, és Mr. Tomlinsonról is felszínre kerül pár fontos információ... És mielőtt elolvasnátok is SAJNÁLOM a végét... nem ilyenre terveztem tényleg. Én se akartam megválni tőle, de így sikerült...
Várom majd a véleményeket!! Unalmas? Egyenesen utálod?? Visszajelzés nélkül el fog fogyni az a pinduri önbizalmam is. :c Jaaah és külön köszönet Beccának a segítségért <3 imádlak!

A helyiség szűkebb lett, a fel-felbukkanó fénycsóvák kezdeti vaksághoz vezettek, és a dübörgő zene a tomboló emberek utánam epekedő kiáltásával fűszerezve, egyre csak fokozta ezer fokon égő vágyamat.

Ahogy döbbent pillantással megajándékozva ragadja meg a vörös fotel párnázott karfáját, akaratlanul is szétnyitva feszes combjait. Elnyílt vörös ajkai, fehéredő ujjpercei, s csillogó, égszínkék íriszei, melyek szinte felfalnak. Azok a szemek. Az a száj. Végem!!

Kétségbeesetten vergődtem le magam a túlfűtött színpadról, aztán kiszabadulva a felém nyújtott milliónyi kar sokaságából, még egyszer, utoljára elkaptam szenvedélyes pillantását.

A hatalmas fotelben, vékony, mégis figyelmet követelő, gyönyörű teste kecsesen vonaglott, és szétterpesztett lábakkal hagyta, hogy három, szinte egyforma szőke táncosfiú zsongjon körülötte. Az egyik - ha jól emlékszem Tom -, a nyakát csókolgatta, s nyakkendőjét lazítgatva bámulta botladozó alakomat. Egy ezer wattos vigyorral bökött a kezei között vergődő isten, hihetetlenül méretes dudorára, sötét farmerja takarásban, miközben egy pillanatra ráemeltem tekintetem, hogy tudassam vele, Mr. Tomlinson ma éjszaka az én játékom. Hiba volt. Akkorát nyögtem meredező pénisze láttán, melyet még jobban kiemelt a fekete, tapadós anyag, hogy tisztán átütött a zene egyre halkuló akkordjain, és a visongató tömeg moraján.

Szemöldökét édesen húzta fel, s halkan kuncogva nyomta le az egyik szőkét combjai közé. Majdnem elkezdtem olvadozni mérhetetlenül édes mozdulata láttán, de az arcán elhatalmasodó vágy eszméletlen árnyalatai, s a látvány, ahogy átadja magát kollégám  ajakinak azonnali sürgős beavatkozást követelt alsómba.

Levegőért kapkodva, égnek emelt tekintettel, talán még gyönyörűbb volt, ha ez egyáltalán lehetséges.

Selymes, barna tincsei gyönyörűen illeszkedtek hófehér arcbőréhez, s abban a pillanatban az egész lényemet oda adtam volna egy apró érintéséért. Ádámcsutkája a torkán liftezett, és beharapott, dús ajkai hivalkodóan nyíltak el.  Soha nem hittem volna, hogy létezik ilyen fenségesen gyönyörű ember a valóságban, s nem csak a régi festői képek, vagy a különböző magazinok szerkesztett főcímlapjai szimbolizálják az előttem terpeszkedő angyalt. Ha nem a merevedésemmel lettem volna elfoglalva, mely lassan átszakította bokszerem végső határait, már rég fejvesztve loholtam volna egy fényképezőért, hogy végleg megörökítsem ezt a földöntúli szépséget.

Szívem ki akart szakadni helyéről, oly erővel dobogott. Fizikai fájdalmat éreztem, annyira vonzott magához. Egyszerűen csak hozzá akartam érni... Végig akartam simítani ajkain, izmos karján, hibátlan felsőtestén. Egy érintés, és máris a mennyországba lennék.

- Köszönjük ezt az eszméletlen élményt, Harry! – kiabálta túl az őrjöngő közönséget Adam, és a túlfűtött színpadon mellém sasszézva, nyomott egy csókot kipirult arcomra. – Benned nem lehet csalódni, édesem - suttogta fülembe vigyorogva.

Szavai tompítottan érkeztek tudatomba, s nagy nehezen összeszedve darabjaimat kényszerítettem egy műmosolyt arcomra. Tekintetem félve kaptam el az attraktív istenről, reménykedve, hogy visszanézve nem csak hűlt helyét fogom találni. Köztudott, hogy az angyaloknak a fő ismertetőjük a „köd előttem köd utánam” jelenség kivitelezése.

- Az este további részére kellemes szórakozást, fiúk! – kiáltotta még Adam, majd lágyan terelgetni kezdett, lefelé a színpadról.

- Kimagaslóan jó voltál – mosolygott rám a színfalak mögé érve. – Tényleg. A vetkőzős jeleneten még én is felizgultam… A mai fiatalság mit elő nem tud adni egy székkel?! – magyarázta átkarolva vállaimat. – Mit szólnál egy italhoz?

Némán ráztam a fejem, és minden erőmmel próbáltam úrrá lenni a testemen elhatalmasodó vágyon. Képtelen lettem volna visszamenni a felajzott közönség tömegébe, és ilyen kemény állapotban nekiállni megkeresni a nyakkendős szexistent,.

A belső vívódásomat a türelem, és az állati ösztönök között az előbbi nyerte, s kénytelen voltam belátni, hogy mielőbb le kell vezetnem a felgyülemlett feszültséget, különben a ma esti csábításom egyhamar idegösszeroppanásba fog fulladni. Ha most nem hajolna rám, akkor egész valószínűleg leordítanám a fejét, vagy csak szimplán elrángatnám. Ennyire nem süllyedhetek le, és különben is, amilyen gyönyörű biztosan sorba állnak érte a méretes péniszek. Egy ilyen pasinak az elcsábításához több kell, mint egy erotikus tánc a színpadon, egyenesen az ő szemeibe nézve.

- Nem lehet. Dolgom van – nyögtem zavartan, és idegesen huzigáltam kockás ingemet, remélve, hogy eltakarja a kényes dudort.

- O..oké – méregetett furán Adam, de kérdéseit magába fojtva hagyta, hogy kicsusszanjak karjai közül. – Akkor majd máskor – bólogatott inkább magának, mivel én már rég a folyosón tébolyogtam, ajtómat keresve.

Zihálva estem be a hangulatosan kivilágított öltözőmbe, és a vastag ajtónak dőlve próbáltam rendezni légzésemet. A kanapé támlájának dőlve simítottam végig felsőtestemen, egyesével gombolgatva ingem apró gombocskáit. Gyorsan akartam csinálni. Gyorsan, hogy minél hamarabb újra láthassam.

Kapkodva nyúltam bokszerem szegélyéhez, és apró vigyorral buktattam át nedves, meredező péniszemet a szoros anyagon. Némán beszívva egy köbméternyi levegőt húztam végig rajta tenyeremet egészen tövéig, ahol lágyan megszorítva kezdtem irdatlan tempóba izgatni hímtagomat. Onnan már nem volt megállás.

Ajkaimat beharapva, kétségbeesetten kerestem kapaszkodót remegő kezeimnek, és mit sem törődve a milliónyi illatszerrel, mely asztalomat tette hívogatóbbá, ragadtam meg egy bársony kendőt, ezzel lerántva a rengeteg parfümöt kemény padlómra. Az apró üvegszilánkok, melyek pontosan mellettem csapódtak darabjaikra, vékony karcolásokat hagytak oldalamon, de a csípő fájdalom még mélyebbre sodort a vágy kifürkészhetetlen alvilágában. Hangosan hörögve emelkedtem térdre a szilánkok gyűrűjében, s ismételten megsebesítve az érzékeny területet kezdtem még erőteljesebben pumpálni nedves péniszemet. Makkomból szivárgó hófehér magom lecsordult kecses farkamon, és végigfolyva egészen heréimig, csöppent a véremtől elszíneződött üvegdarabok tömkelege közé. Fürtjeim összetapadtak a körülöttem szállingózó forróságtól, s akaratlanul is combomba mélyesztettem körmeimet megpillantva másomat, aki egészalakos tükrömből, elnyíló ajkakkal bámult vissza rám.

Farkam megrándult a saját észveszejtő látványommal szembesülve, és a torkomból feltörő állatias nyögések összefolytak a kinti zene együtemű akkordjaival, melyek tompítva érkeztek a vastag falakon keresztülhatolva. Szinte láttam tükörképem mögött Mr. Tomlinson meztelen alakját, ahogy megsebzett nyakamra hajolva szívja az érzékeny bőrfelületet, miközben kezei szépen lassan kúsznak végig gerincem mentén, egyenesen lefelé.

Hörögve simogattam ánuszomat az ő ajkait odaképzelve. Selymes simogató nyelvét, becéző száját, s mindenek felett hosszú ujjait. Vajon azok is olyan vastagok, mint a hatalmas farka? Elég!!!

Mit sem törődve a magamnak tett ígéretemmel, hogy csak egy gyors maszturbálás lesz a hihetetlen kalandom előtt, merítettem el két ujjamat fenekembe, és átbuktatva a szoros izomgyűrűn, elkezdtem eszméletlen tempómba kényeztetni hátulról is önmagam. Mozdulataim lelassultak, s még egy ujjat hozzáadva mentem csuklóm elé rángatózó csípőmmel.

Felsértett térdeim feladták a szolgálatot, így karjaimra zuhanva nyomtam még mélyebbre magamat szabad kezemmel.  Szemeim elhomályosultak a milliónyi ingertől, s halványan érzékelve az alkaromból szivárgó vörös folyadékot, próbáltam arrébb vergődni magamat a veszélyzónából. Oh, istenem, ha most itt lenne...

- Harry?! – szakított félbe George ideges hangja, egy ajtócsapódást követően.

Résnyire nyitva szemeimet vettem biztosra, hogy csak főnököm  legelteti  feldúltan pillantását testemen, s mit sem törődve értetlen kifejezésével, újult erővel hajszoltam magam a gyönyör felé.

- Harry, basszameg, mit csinálsz már megint?- morogta zavartan, miközben nekem dobta fekete alsómat. Nem csak öreg, már a látása sem a régi, állapítottam meg magamban kuncogva.

- Kiverem? – nyöszörögtem hátamra esve. Fejem alá tűrtem a még ágyéktájon nedves anyagot, s csípőmmel felfelé döfködve kényeztettem két oldalról testemet.

- Erre most nincs idő! Öltözz! – hajolt felém, és frissen szerzett párnámat kitépve a fejem alól, hagyta, hogy buksim az apró üvegek közé essen. – Miért vagy tiszta vér? És mi ez az orrfacsaró parfümbűz?! – tette fel az értelmetlen kérdéseket, és közben ficánkoló lábaimra próbált ráerőltetni bokszerem.

- Miért akarsz mindig kurvára elrángatni?! – kérdeztem vissza panaszosan, beletörődve a felháborító ténybe, miszerint tényleg nem fogok elélvezni az elkövetkezendő percekben.

- Ez fontos. Egy nagyon fontos ügyfél akar társalogni veled – magyarázta, felrángatva rám a szoros anyagot.

- Ez fáj. Annyira szorít. Nem is fér bele a farkam – hisztiztem feszülten, szándékosan arrébb rángatva csípőmet, nehogy hozzám férjen.

- Néha elfelejtem, hogy még csak egy hormonokkal küzdő kisfiú vagy – sóhajtott homlokát törölgetve.

- Baszni akarok! – jelentettem ki mellkasom előtt összekulcsolt kezekkel, és a lehető legdühösebb arcommal bámultam szemeibe.

- Naa. Fejezd már be! Gyere, mert mindig én szívok miattad! – gügyögte megragadva enyhén sebes lábfejemet, és egy lágy puszit lehelt nagylábujjamra.

- Dögölj meg! – suttogtam rányújtva nyelvemet, majd egy határozott mozdulattal lábammal toltam el az arcát, a lehető legmesszebbre. – Most nagyon nem szeretlek, Stephan.

Sértődötten követtem az alacsonyabb alakot azon morfondírozva, hogy vajon mióta lehet ennyire kibaszottul kopasz. Fejbőre szinte csillogott a fel-felvillanó fények megvilágításában, és olyan elegánsan szedte lábait előttem, hogy a különböző fényviszonyok visszaverődtek sima koponyáján. - Lehetne diszkógömb is - morfondíroztam magamban, és kis híján hangosan felnevettem saját poénomon. Ez van, ha az embernek nem volt gyerekkora.

- Jól vagy? – nézett hátra George féloldalasan, az irodája előtt megtorpanva.

- Azon kívül, hogy hamarosan lereped a farkamról az állítólagos farmer, ami véleményem szerint a második bőröm is lehetne, kiválóan – vicsorogtam rá szemforgatva.

- Tényleg? – csillantak fel szemei. Biztos vagyok benne, hogy csak a kiválóan szócska jutott el tudatáig.

- Nem, bazmeg!

Dühödten léptem előre, hogy kinyissam a hatalmas ajtót, melynek tetejére egy kitömött bikafej volt akasztva, hatalmas orrkarikával.

George lépett be először, és szinte védelmezően parancsolt maga mögé egy baljós pillantással.

Kis híján hangosan felnevettem a látványon, ahogy ő, a nagy Mr. Stephan megszeppenve lép be a saját irodájába, oda, ahová eddig egy árva lélek sem tehette be a lábát engedély nélkül. Engedélyt viszont csak a meglehetősen befolyásos személyek kaptak, szóval elég ritkán jött új látogató a kéjbarlangba.

Az ajtó mellett szobrozó két vadidegen, öltönyös gorilla, már egyáltalán nem volt olyan visszafogott, mint főnököm karót nyelt emberei. Szemérmetlenül mértek végig tetőtől talpig, s egy vaskos, hatalmas tenyér, még sajgó fenekembe is markolt. Készségesen riszálva az említett testrészt dörgölőztem a merészebb biztonságinak, de huncut kis játékunkat hamar félbeszakította főnököm feldúlt marka, mely elrángatott a kigyúrt pasastól.

- Fejezd már be basszameg! – sziszegte kegyetlenül szorongatva alkaromat.

- Nem tehetek róla. Áll a farkam - suttogtam, komolyan azt fontolgatva, hogy itt és most befejezem az öltözőmben elkezdetteket.

Ismét bekúszott a tudatomba a piszkos fantáziakép, ahogy Mr. Tomlinson keskeny ajkai kényeztetnek, miközben a sötét folyosó falának dőlve döfködöm magam egyre erőteljesebben egészen a torkáig.

A gurulós szék hirtelen fordult meg a hatalmas asztal mögött, s George ijedt ugrása szakított ki képzeletem mocskos világából. Szinte pofonként ért a tudat, hogy életemben először fantáziáltam cselekedetek helyet. Én. Harold Styles. Nyöszörögve húzogattam ingemet egyre lejjebb, hogy takarja kényelmetlenül lüktető péniszemet. Egyre sürgetőbb lett a vágy, mely szép lassacskán egész testemet maga alá vonta.

- Áááá, Harry! Örülök, hogy végre idetaláltál! Ennyire fájdalmas a járás, vagy szereted a tempódat a csigáéhoz igazítani?

Felhúzott szemöldökkel fordultam az alak felé, ki terpeszkedve foglalt helyet főnököm vörös bársonnyal fedett luxusszékén. Lábait kinyújtva pihentette sarkait a nyúzott medve fején, mely szőnyegként fedte a márványpadlót. Fekete csőfarmert húzott meglepően vékony lábaira, s felsőtestét egy teljesen kigombolt, rikító rózsaszín ing ”takarta”. Nem bírtam figyelmen kívül hagyni a csupasz mellkasán himbálózó dollár formájú arany nyakéket, melyet lazán simogatott a jobb kezével.

- A nevem Horan – vigyorgott rám hízelgően, majd félig lecsúsztatta orrnyergén az őreihez hasonló napszemüvegét. Valószínűleg nagyon hasonlítani akart a két izompacákhoz. – Niall Horan.

Akaratlanul is megforgattam szemeimet az unalmas James Bond koppintás hallatán, s csöppet sem elégedetten fordultam ismét felettesem irányába.

- Komolyan ezért rángattál el?! – morogtam karba font kezekkel.

A szőke, stricinek öltözött srác, továbbra is elfeküdve a kényelmes székben, lábaival rugdosva a talajt tornázta el magát egészen elénk, mit sem törődve a kegyetlen csikorgással, amit ”járműve” idézett elő minden mozdulatát követően.

- Louis ügyvédje, és legjobb barátja vagyok – köszörülte meg a torkát, külön hangsúlyt fektetve utolsó szavaira, s keményen bólogatott is magának, mintha bizonyítani akarná, tényleg ő foglalja el a legjobb barát posztját.

Fogalmam sem volt, ki lehet az a Louis pasas, de meglátva George kikerekedett szemeit, és elnyílt ajkát, egy befolyásos személyre következtettem. Mit sem törődve felháborodott tekintetemmel fordult azonnal a kiskirályként terpeszkedő fazon felé, ki lehervaszthatatlan vigyorral nézett fel ránk szemüvege sötétje mögül.

- Hallgatjuk – bólogatott nyájasan főnököm, és mintha szempilláit is megrebegtette volna, lebámulva a fiúra. Jesszusom!

Niall – ha jól emlékszem – mélyet sóhajtott, s kezemet megragadva rángatta fel magát a besüppedt székből. Tárgyilagosan simított végig gyűrőtt felsőjén, majd idegőrlően lassú tempót felvéve kezdte macerálni az apró gombokat. Az összes idegem pattanásig feszült lassú szerencsétlenkedését nézve, és kezdett úrrá lenni rajtam a kielégületlenség szorító érzése. Ha két percen belül valaki nem hajol rám, esküszöm, kivágom a hisztit!!

Miután a legfelső gombbal is megvívta csatáját, végre valahára méltóztatta ránk emelni tekintetét, s pirospozsgás arcán ismét elterült egy mindentudó mosoly szenvedésem láttán.

- Meg akar venni téged, Harry – vonta meg a vállát, s mint aki jól végezte dolgát, rúgta el magától a bőrszéket. Halottam egy keserves fogcsikorgatást a bal oldalamról, s csak akkor esett le, hogy Mr. Stephan mennyire érzékeny a személyes cuccaira.

Most komolyan ezért ácsorgok itt hosszú percek óta?? Ez az az üzlet, melyet egy címet tartalmazó apró SMS-sel is el lehetne intézni.

- Ez természetesen megoldható. A ma éjszakája teljesen szabad – helyeselt összeszedve magát az öreg, és azonnal elő is kapta kisnoteszét, melybe holtig biztos voltam, hogy egy árva mondat sincs rólam, vagy az éjszakai műszakjaimról. – Akár most is! – bólogatott megjátszva, hogy valamit firkálgat az üres lapok közé, bár trükkje elég átlátszó volt, tekintve, hogy még tolla hegyét sem kattintotta ki.

- Nem! – vágtam közbe azonnal. Faszomat fog elígérgetni holmi Louisnak, egy szőke manó kérésére. Én ma éjszaka csak és kizárólag Mr. Tomlinson farkán fogok lovagolni...de még, hogy! – Nem érek rá – böktem ki, és az agyam már rég azon kattogott, hogy vajon a nyakkendős szexisten még rám vár-e a züllött férfiak körében.

Meg kell várnia! Egy ilyen pasit nem veszíthetek szem elől!

- Nem, nem a ma estéről lenne szó - magyarázta a manócska, megelőzve, hogy George tőből letépje fejemet. Utálja, ha valamiben ellent mondok neki, és ez a Louis gyerek nagy kapás lehet számára. Hát, még ha tudná, kivel hempereghetnék, már rég...

- A következő hét is megfelel – bólogatott beleegyezően, s tovább lapozgatta a bőr füzetét. Idegesen fújtatva vicsorogtam a szöszire, kinek kezdtek rendeződni arcvonásai, és karjait összefonva nézett ránk.

- Valójában ez a kis ajánlat nem egy éjszakát foglal magába...

Egyszerre kaptuk fejünket irányába magyarázatot várva, de vakítóan kék szemei teljes komolyságot sugároztak válasz helyett.

Némán sétált az asztal végéhez, hogy kihalászva egy hófehér mappát, ismét helyet foglaljon a bőr ülésen.

- Harry, kérlek – villantott rám egy ezer wattos mosolyt, arra ösztönözve, hogy foglaljak helyet mellette. Zavarodottan figyeltem, ahogy kibontva a makulátlan mappát csúsztatja elém tartalmát, mely össz-vissz egy apró lapocska volt.

„Én, Harold Edward Styles az ezen alulírott szellemi képességeim teljes tudatában, saját akaratomból, testemből és érzelmeimből eredően esküvel fogadom, hogy 365 napig bármely jogomról lemondva Louis William tulajdona vagyok. Lemondok valamennyi kötelezettségemről, e szerződés keretei között maradva csak az én Uram és Parancsolóm utasításaira hallgatok. Kijelentem, hogy magamat szexuális munkásaként azonosítom. Lemondok rokonsági kapcsolatrendszeremről (legyen akár szülői, baráti, vagy házassági) s az ezekből eredő valamennyi jogról és kötelezettségről. Lemondok munkámról, és fogadom, hogy egy teljes évig csakis Ő fog szexuálisan igénybe venni. Elismerem, hogy testem használatára csak az egyetértésen alapuló szexuális szerződés keretei között van jogom.

Ha ezen szerződést valakinek tudtára juttatom, büntetésem Uram által kiszabható testi bántalmazástól halálbüntetésig terjedhet...”

A szerződés 2015 március 14.-től 2016 március 14.-ig érvényes.

Harold Edward Styles                                                   George Josef Stephan

- Komolyan azt hiszed, hogy ezt alá fogom írni?? – dobtam arrébb kétségbeesetten a papírt, mintha már maga az érintése is olyan fertő lenne, mint tartalma. Melyik beteg ember képes ilyenre??

George dühös motyogását tisztán hallottam mögülem, s tudtam őt jobban felháborítja a tény, hogy valaki képes lenne egy teljes évre kiszakítani megszokott világomból, az ő védelmező karjai közül, pusztán, hogy az új stricim legyen.

Niall összehúzott szemöldökkel emelte ránk tekintetét, mintha csak szívességet tenne, s körmeit piszkálgatva fojtott el egy félmosolyt.

- Oh. Olyan nincs, hogy nem írod alá. Elfelejtettem mondani. – mosolygott ártatlanul megvonva vállait.

A pánik kezdett elhatalmasodni testemen, és kezeimet azonnal zsebembe dugtam, nehogy erőszakkal kényszerítsenek.

- Nem fogok egy évig egy idegen pasival lakni. És végképp nem fogok lefeküdni vele. – ráztam a fejem összeszorított ujjakkal – Nem. Nem!

- Ugyan, Harry – mosolygott rám kedvesen combomra simítva tenyerét. – Hisz minden nap azt csinálod. Idegen pasikkal kefélsz. Ez a munkád. Most csak arról lenne szó, hogy egy picit többet vagy egy ügyféllel, és a többieket nélkülözöd egy kis időre. – bíztatott úgy, mintha csak ártatlan indokokat sorolna egy nemes cél elérése érdekében.

- Nem foszthatnak meg a szabadságomtól! – suttogtam kétségbeesetten. – Ez...ez nem törvényes én...- hebegtem ijedten.

- Én vagyok a stricije, én mondom meg mit csinál, és, hogy mit írhat alá – vágott közbe azonnal George.

- Oké akkor megvesszük – bólintott a szőke, s előkapva fekete pénztárcáját egy köteg pénzt dobott az asztalra. – Ennyit összesen nem kerestél vele eddig. Tessék. A tiéd. Csak add ide.

Riadtan ráztam a fejem, és fél oldalról próbáltam elkapni főnököm pillantását. Ha pénzt lát, kiszámíthatatlan.

- Bár csábító, de nem... – jött hosszú óráknak tűnő másodpercekkel később az egyértelmű válasza. Megkönnyebbülten dőltem hátra, és elkönyveltem magamban, hogy jövök neki egy kiadós szopással.

- A másik lehetőség, ha a fiút nem adja, kénytelenek leszünk megvenni az egész klubot, ezzel együtt a táncosokat is.

Ezen már én is felnevettem. Körülvett a biztonságérzet, hogy George, egy hatalmas összegért cserében sem volt hajlandó odaadni, s képtelen voltam tisztán látni, hogy az irányítás ez esetben nem a mi kezünkben van.

- Nem! – jelentette ki mosolyogva Staphen. – Takarodjon innen!

A fiú felhúzott szemöldökkel bámulta nyerő párosunkat, majd egy kicsit sem kedves mozdulattal pattant fel helyéről.

- Nézd, kezd elfogyni a türelmem - sóhajtott mélyet, egyenesen főnököm elé sétálva. – Harryt nem bánthatom, ő értékes, ellentétben veled - köpte a szavakat, megragadva inge két oldalát. – Szóval utoljára kérdezem. Hajlandó vagy aláírni a kibaszott szerződést, vagy nem?

George gúnyosan vigyorra húzta a száját, majd egy határozott irányú szembeköpéssel ajándékozta meg a fiatalembert.

Az irodában megfagyott a levegő, csak a kinti zene mindentudó dübörgése keringett körülöttünk. Átlépett egy határt. Tisztán érezhetően átlépett egy határt.

A szőke pillanatokkal később erőltetetten felnevetett, majd farzsebéből előhalászva egy vörös kendőt, elkezdte törölgetni az arcát. Tekintetét ismét ráemelte, de most szeme régi csillogása helyett, színtiszta indulattal itatódtak át pupillái.

- Sajnálom - suttogta halkan, majd egy erőteljes ütéssel gorillái elé lökte a főnököm.

- Mr. Stephan nem hajlandó tárgyalni...- nevetett nyersen , és úgy kerülgetett, mint ragadozó az áldozatát. – Mit szólsz ehhez, Hazza? – kérdezte nyájasan végigsimítva vállaimon. Fejembe csak egy gondolat ismétlődött megállás nélkül  ”fuss, fuss, fuss, amíg lehet!!” Kuncogva sasszézott arrébb, egészen a földön elterülő öregemberig.

- George, drága - hajolt le hozzá - van testvéred, barátod, családtagot, akire hagynád ezt a klubbot? – kérdezte keményen, felemelve enyhén vérző fejét.

- Nincs - jött az egyszerű válasz a megszokott éllel a hangjában. – Nem adom senkinek!

Niall nyöszörögve emelkedett fel, majd elém térdelve bámult szemeimbe.

- Apuci nem egyezik bele, hogy mi legyünk az új sztriptízbár tulajdonosok – biggyesztette le ajkait – De ha apuci véletlenül meghal...Akkor senki más nem tudná vezetni a bárt, igaz? – suttogta halkan. – Nem hagyhatjuk szegény táncosokat munka nélkül. Nem gondolod, Harry?

Éreztem, hogy szavai elfojtott dühtől csengenek, és éreztem, hogy valami nagyon rossz következik.

- Végezzetek vele!

2. fejezet

A két öltönyös fószer kegyetlenül bámult ki a sötétített ablakon az elsuhanó tájat kémlelve, s mit sem törődve kényelmetlen ficánkolásommal összeszorított combjuk közé préselődve, zavartalanul ültek az apró ülésen.
- Ez már emberrablásnak számít- háborogtam keresztbe fonva karjaimat testem körül – Jogom van beszélni az ügyvédemmel! 
Mélyet sóhajtva, szinkronban fordultak felém két oldalról, s végre valahára az egyik lejjebb csúsztatta kényelmetlenül sötét napszemüvegét.
- Mr. Styles. George Stephan megbízást adott, hogy vigyük Önt a Black Rose klubba, ha akarja, ha nem. Kérem, ne ellenkezzen tovább. – darálta el ezt a betanult monológot az eddigi 4 perc 34 másodperces utunk során már századszorra.
- Mást nem tudsz mondani? – mordultam sértődötten a köpcös behemót felé, de mint aki meg se hallotta fordult az üveg felé, ismételten semmibe véve.
Zavartan böktem meg a másik tagot, de egy szemöldök összehúzáson a keretes fekete szemüveg fölött, semmi kézzelfogható választ nem kaptam.
- Te ugye néma vagy? - dőltem felé teljes felsőtestemmel, és zavartalanul kezdtem játszadozni fekete kabátja anyagával. – Elég gáz, hogy mindent a haverod mondd. Bár köztünk szólva picit unalmas a fazon. – bólogattam magamnak felmérve tűrőképességüket.
- Mr. Styles. George Stephan megbízást...-  jött a jól ismert szöveg a hátam mögül, de dühös intésem láttán a szinte azonnal abbamaradt.
- Miért nem dobott meg egy sms-el, ha olyan kurva gyorsan látni akar?! – toporzékoltam.
Lábaimat felrakva a szemben lévő üléssorra, dőltem hátra a két test között. – Ti meg lehetnétek egy kicsit nyitottabbak is. Ha már fizetnek a nyílt elrablásomért...

A kocsi akadály nélkül parkolt be az apró sikátorba, mely a klub hátsó bejáratához vezetett. A két pasi a motor leállását követően meglepően fürgén pattant ki a két ajtón keresztül, majd vigyázzállásban várták lassú kikecmergésemet a mostanra már üres ülések közül.
- Meghjöttünk  Monsieur! – húzta le az ablakot elől a vöröske, s egy szégyenlős intést is kaptam ajándékul. – Lhegyen szepp estéje!
Hagytam, hogy a két pasas közre fogva hurcoljon végig a poros utcán, s minél közelebb értünk a hátsó bejáratot jelző hatalmas fém ajtóhoz a zene egyre hangosabban dübörgött.
- I don’t know what your daddy will do giirl – énekeltem vigyorogva a felerősödő szöveget, s az egyenletes ritmusra kezdtem el vergődni közöttük.
A kisebbik férfi szemforgatva lépett a hideg ajtóhoz, s egy erőteljes mozdulattal elhúzta azt, ezzel felfedve az egyik hátsó eldugottabb folyosóját a hatalmas épületnek. Az élet csakugyan zajlott bent. Az oda vissza-rohangáló táncosoktól kezdve egyenruhás munkásokig, kik hatalmas füstfújó gépeket, és hangfalakat cipelve hagyták, hogy irányítsák őket, mindenki pörgött.
Még soha az életben nem közlekedtem a vészkijáraton, de mindig is tudtam létezéséről, mivel ezen az ajtón hordják be az árut, és elvileg az új táncosok is itt közlekednek.
Alig volt időm körbenézni a zsúfolt helyiségben, egy kar máris megragadott hátulról, s a két gorilla körül kirángatva egy erőteljes mozdulattal maga felé rántott.
George kopaszodó alakjára néztem le, ki rózsaszín öltönybe szivarral a kezében pöfékelt alkaromat szorongatva.
- Takarodj öltözni! – kiabálta túl az ordító zenét, és fejével a színpad irányába bökött – Mindjárt éjfél. Onnan tiéd a terep.
Felháborodva álltam ellen lökdösésének, s lerázva magamról karját fordultam vissza irányába.
- Szerda van. – magyaráztam artikuláltan, remélve, hogy megérti a magas hangerő ellenére is – Péntekenként táncolok!
Dühösen mutogatva tolt át a tömött termen egyenesen az öltözőm felé.
- Sztárvendég – magyarázta belökve a neonfényekkel kivilágított saját kis szentélyembe. – Mellesleg itt rendet kéne raknod. Te vagy a legrendetlenebb táncosunk – fújtatott.
- És a legszexibb is – kacsintottam rá kuncogva, miközben leküzdöttem magamról fekete csőfarmeremet boxerem kiséretében.
- Igen tudom...épp ezért kell táncolnod most. Kritikus egy férfi, azt meg kell hagyni- dörzsölgette gyöngyöző homlokát – kell egy jó levezetés. Szóval két perced van.
Sietősen hagyta el „szobámat”, majd egy erőteljes ajtóbecsapást követően végre teljesen magamra maradtam a hangszigetelt falak között.
Az egész alakos tükör csábosan mutatta meztelen alakomat, kivilágításával kiemelve a kényes testrészeket. Magas, nyúlánk alakom, s tisztán kivehető kockáim szinte könyörögtek az emberek pillantásáért, és valószínűleg pont ez volt az elsődleges oka, miként a péntek éjszakáimat London legelőkelőbb alvilági meleg bárjában tekereghettem a rudakon.
Ma esti választásom végül egy fekete kényelmetlenül szűk boxeren, és egy vörös kockás ingen állapodott meg, mely vagy három méterrel lehetett nagyobb méretemnél. Imádtam a kisfiús stílus után rátérni a vad, szexi rúdtáncra, így az elméretezett ing és az összekuszált göndör fürtök tökéletesen megadták a kezdőlökést. Arról nem is beszélve, hogy a legtöbb dollár akkor szokott a színpadon landolni, (vagy éppenséggel az alsómban) mikor vadállat módjára tépem le magamról a felsőt, s a gombok szanaszét repkednek a közönség köreiben.
- Színpadra Hazz! – nyitott be hatalmas lendülettel egy fekete sapkás pasi kihangosítókkal felszerelve. Pólóján ott díszelgett a klub logója, s jobbnak láttam sietni, minthogy ő is bemártson a környéken ólálkodó főnöknek. Már csak az kéne.
- Egy perc – vetettem oda félvállról és még egyszer belenéztem a tükörbe megcsodálva lehengerlő külsőmet. Showtime.
A kinti tömeg egyhangú ordibálása s, a különböző fények sokasága a szűk bíborvörös bársonnyal körülvett folyosón tompítva adta meg az egyenletes ritmust, mely beszűrődött a felhevült színpadról.
A jól ismert eufórikus állapot kezdte átvenni irányítását teljes lényem fölött. Az összes érzékszervem vigyázzállásban fogadta be a különböző erotikus impulzusokat, s automatikusan emeltem lehunyt szemeimet a tetőtér irányába. A zene izzította felforrósodó testemet, s minél közelebb értem a külvilágban tomboló tömeghez, szívverésem annál jobban gyorsult.
A hirtelen feltörő sikolyok, és a tapssal összefolyó harsány bekiabálások egyszerre hangosodtak fel, miközben a bemondó már vigyorogva küldte le elődömet az emeletes luxus színpadról.

”- És elérkeztünk az est fénypontjához drágáim!”

Adam rekedtes, mosolytól visszafogott hangja visszhangzott a fülledt falak között, azonnali várakozásteljes feszültséget vonva maga után. Az imádott zsivaj pillanatok alatt halk morajba fulladt, s tudtam, ha kitekintenék a hatalmas, szinte már unalmasan bíborvörös elválasztó függöny mögül, csak vágytól éhes, égő szempárok százaiba botlanék. Kanos férfiak. A legodaadóbb közönség. Még ennyi év után is hihetetlenül szórakoztatónak találom a tényt, hogy én vagyok itt a friss, fiatal husi, akit mindenki meg akar ízlelni. Szó szerint.

”- Az ártatlan kisfiú!”

A karcos hangról azonnal elterelte figyelmemet, a színpadról lebotorkáló kigyúrt szőkésbarna srác.
Tisztában voltam vele, hogy már jó ideje itt hajtja az igát éjszakánként, és halványan derengett az arca, ahogy összegörnyedve, izzadtan nyöszörgi nevemet a megváltó orgazmus küszöbén.
Semmi maradandó.
Automatikusan dőltem a meglepően hűvös falnak, s lágyan végig simítva inggel fedett felsőtestemen emeltem rá szemeimet. Soha nem volt szükségem arra, hogy leszólítsak valakit. A jobbnál jobb pasik úgy ugrottak minden mozdulatomra, mintha én lennék a brit királynő. Egy apró nyaksimítással, vagy túlfűtött pillantással egy pillanat alatt el is volt rendezve, hogy ma éjjel ki fog előttem térdepelni bármilyen pozícióban.
A magas szőke éhesen bámult rám öltözője felé topogva, s legkevésbé sem próbálta eltitkolni érdeklődését, mely lassan átszakította szűk fekete boxere anyagát. Talán másodjára is megéri. Sóhajtva próbáltam Adam elfolyó mondatai közül kivenni, hogy körülbelül meddig akar még fényezni a közönség előtt, eléggé felizgatva a már véleményem szerint tomboló tömeget.

” - Fenséges test...és uraim, még nem is látták a legfőbb büszkeségét..- ”

Beleegyezően intettem az attraktív félisten felé, ki lassan már csurgó nyállal legeltette homályos tekintetét azon a bizonyos büszkeségen. Egy pillanat alatt szelte át a folyosót, s olyan szenvedélyesen tapadt nyakam puha bőrére, hogy félő volt kiharap belőle egy darabot.
- Szia Harry – lehelte izgatottan fülembe, miközben lassacskán játszott ingem gombjaival – Nem hívtál.
Ajkait lágyan emelte enyém elé egy kósza csók reményében, viszont nem volt szerencséje. Ismét.
Kigyúrt vállaiba kapaszkodva oly keményen kényszerítettem térdre, hogy csontjai halk roppanása átütötte a kintről bekúszó tompa ritmus hangfüggönyét. A tény, hogy akárki is bemocskolja ajkaimat nyelvével, mérhetetlenül felbőszített. A csókszüzességem talán az egyetlen felfedezetlen értéke kicsapongó lelkemnek. Egyetlen, s örök. Ettől a kincstől soha nem szándékozom megválni.
- Két perced van, hogy még egyszer a szádban érezd az ondómat – sóhajtottam mélyet, alsómat ráncigálva. Tisztán halottam elégedett kiáltását, miként feltártam előtte félkemény péniszemet, s éreztem, hogy nedves ajkai szinte azonnal végigsimítják a lüktető szerszámom. Ijedten kaptam fürtjei közé, s még egyszer, utoljára felemeltem arcát, hogy eltompult, vágytól égő szemeibe nézhessek. Ez a mozdulat olyan természetes volt minden egyes kalandomnál, hogy mára már nem kellett különösebb erőfeszítés, hogy szó nélkül hagyjam. Bármennyire is próbálom leküzdeni, akaratlanul is él bennem a félelem és az undor, hogy egy teljesen idegen férfi szájába hatoljak. Fiatal lelkem,- bár ezernyi megmérettetésen is esett már túl, melyek porig égették a vágyakozásba vetett hitemet-, mélyen még mindig felszárnyal az álomképre, miként egy odaadó és szerető férfi mellett ébredjek hajnalonként.
Dühösen ráztam ki gondolataimat zakatoló elmémből, s kétségbeesetten nyomtam a szőke fejet ölemre.

 A kibaszott életben én Harry Styles vagyok. A rettenthetetlen, pasi faló Harry Styles, akinek tizenhárom éves kora óta nincsenek érzései.

Leküzdöttem a hirtelen elsöprő vágyat, miként most azonnal eltűnjek innen, s meg se álljak a szüleim szobájáig, hogy kettőjük közé fészkelődve hajtsam ismét álomra fejemet. Pont úgy, olyan békésen, mint régen.
- Tik-tak David, hamarosan lejár az időd- nyögtem kéjesen, s minden erőmmel próbáltam elveszni a gyönyör jól ismert homályában. Csak ne gondolkozz!
- Mark vagyok- jött az elégedetlen dörmögés combjaim közül, majd az ismétlődő bizsergés alhasamban, miközben leengedett torkán.


A közönség csakugyan tombolt. A millió fénysugártól elvakulva léptem ki a túlfűtött színpadra, s hagytam, hogy bekússzanak tudatomba, ha csak pár pillanatra is, az elégedett bekiabálások, és az elvarázsolt közönség vágyakozó sóhajai. A dübörgő ritmus tompán terítette be a hatalmas helyiséget, s akaratlanul is elmosolyodtam a kedvenc számom első akkordjait felismerve. Csípőmet ingatva hagytam, hogy érzékszerveim teljes mértékbe rákapcsolódjanak a pörgő ritmusra, és fejembe már a lépéseim menetét ismételtem. Elérhetetlen rosszfiú, akit soha nem kapsz meg. Egyáltalán nem volt olyan felfoghatatlanul nehéz ezt a szerepet felvenni a színpadon, mint amilyennek tizennégy évesen képzeltem, mikor életemben először besettenkedtem a város leghírhedtebb meleg sztriptíz bárjába hamis személyivel. Természetesen dolgomat megkönnyítette, hogy a való életemre is átragadt ez a kibaszott arrogáns természet az idő múlásával. Úgy nem nehéz elérhetetlennek lenned, ha mindenki a farkadra éhezik.
Szemeimet lehunyva hagytam, hogy testem önálló életre kelve ringatózzon a betanult mozdulatok mására, s minden érzékszervemmel belülre figyeltem. A közönség moraja, feltörő sikolyai elfolytak, a szemhéjamon átszűrődő neonfények tompábban világították a züllött férfiak tömkelegét, s minden hirtelen olyan lágy lett. Csak én és a zene.

” – Az utolsó szám szóljon elsősorban a ma esti elit úriemberünknek. Mr. Tomlinson, köszönjük, hogy ezt a csodálatos éjszakát páholyunkba töltötte. Reméljük sikerült fogára való fiúcskát találnia...Vagy inkább fogalmazzak úgy, hogy farkára valót?”

Adam kihangosított kacaja, miként egyedüliként nevetett saját poénján ismét kiszakított békés lelki világomból, s kényszeredetten nyitottam ki íriszeimet. A vibráló fények, s a hirtelen jött pörgés, mely az egész klubbot magával ragadta egy pillanatra megszédített, s komoly erőfeszítésre volt szükségem, hogy mozdulataim ugyan olyan magabiztosak maradjanak, mint lelki békém közepette.
Kitartóan kutattam szemeimmel a fel-fel villanó fények zárkájába szorulva a páholy után. Muszáj volt látnom, hogy melyik milliomos faszfej miatt kelet lemondanom a ma esti műszakomról. Kizárva az elmosódó testek összjátékát összpontosítottam az első sorra, hogy megtaláljam a vörös karfás fotelt, mely kezdetek óta díszítette a színpad nézőterét. Mozdulataim lelassultak, s tisztán éreztem, hogy szívem hirtelen megszűnik dobogni az elém táruló látványtól. Mit sem foglalkozva a dühös bekiabálásokkal álltam lebénulva, egyenesen a kopott fotelben ülő személyt figyelve, s képtelen voltam elhinni, hogy ez megtörténik. Elhinni, hogy ilyen létezik a valóságban. Ilyen felfoghatatlanul, embertelenül gyönyörű.

Akkor láttam életemben először Mr. Tomlinsont.

1. fejezet

-És azt mondta,- kiáltottam dühösen, miközben ismét eldobtam az apró fém dartsot, mely egyenesen csapódott bele apám célzó táblára szögezett papír arcvonásaiba. - Azt mondta, hogy köteles vagyok abbahagyni!- fújtattam feldúltan. A halk, egyenletes ritmus betöltötte a nappali kicsinyke, mégis barátságos helyiségét, de a rekedtes behatású lágy énekhang engem egyre inkább a teljes összeomlás felé sodort, minthogy végre valahára kiteljesesítse a rég elveszett lelki békémet.
Lábaim megbicsaklottak, s fáradtan csúsztam le a langyos padlóra, a bézs fal mentén. Felnézve azonnal a fürdő résnyire nyitott ajtajára kúszott pillantásom, s ismét szembetaláltam magam édesapám undorító vigyorával. Szerencsére a kép már rongyosra volt lyukasztgatva a sok telitalálattól, de még így is uralhatatlan düh kerített hatalmába, a pénzéhes, elitélő tekintetétől.
- Még, ha a kibaszott anyám lenne... – suttogtam megtörten. –De, csak egy idegen fiatal kurva, aki azt hiszi, van egy cseppnyi beleszólása is az én életembe, mert a szüleim kiperkáltak neki egy havi lakbért amit természetesen el fog inni. - lázadtam motyogva, s akaratlanul is átöleltem felhúzott térdeimet, hogy arcomat elrejtsem a zord külvilág elől. – Hogy meri magát pszichológusnak nevezni...inkább egy kegyetlen homofób!
Bona halk, mindentudó kuncogása visszahangzott a kicsempézett fürdőszoba apró helyiségében, s engem ismét eltöltött az a bizonyos eufórikus hangulat melyet közelsége okoz. Ő az a bizonyos örök védelmező, ki hogyha mellettem van, senki nem mer bántani.
- Ugyan Hazza...- dorombolta halkan – ha az anyukád lenne, sem érdekelne a véleménye. Már kézzelfogható bizonyítékunk van arra az irreális tényre, miként szarsz mindenki véleményére, aki bármiben is ellenáll a hisztidnek. Emlékszel?
Lelki szemeim előtt tisztán láttam, hogy monológja közben lábujjhegyen állva próbálja felérni a méretemre állított arctükröt, hogy vörösre mázolt ajkait elnyitva, húzza ki hatalmas boci szemeit fekete szemceruzával. Ez is egy olyan női szokás, amit soha az életben nem fogok megérteni
- Leszarom- sóhajtottam fáradtan, és nem tudtam ellentmondani az arcomon elfekvő öntelt vigyornak. A hátborzongató tény, miként a pszichológus összes szava színtiszta ellentmondás a jövőben történő cselekvéseimmel, kellemes bizsergést hozott testembe. Nem fogok változni senki kedvéért. Ha már a becsületemet, és a családomat is elveszítettem az eredeti személyiségem miatt, az önbecsülésem hadd ne kerüljön a süllyesztőbe.
- Csukd be a szemed. – hallatszott Bona vékony hangja a szemben lévő ajtó takarásából. Tőle meglepő módon elég határozatlanul csengett ez az apró felszólítás, és tisztán hallhatóan elcsuklott a hangja a mondat végére.
- Láttalak már meztelenül... - nevettem fel zavartan - és, ha jól emlékszem megbeszéltük, hogy nem olyan nagy gond, ha pici a cicid. Majd megnő. – cukkoltam, felkészülve a hamarosan arcomba csapódó párnára, vagy bármely céltárgyra, ami kezébe akad, s segítséget nyújthat a drasztikus tény elérésében, miként befogom a pofám. Viszont hiába vártam, a megsemmisítő eszköz nem érkezett, csak feszült torokköszörülés, és ideges sóhajok a másik helyiségből.
- Oké. Becsuktam úrnőm. – motyogtam beleegyezően. Ha már nem akarja fél kézből letépni a fitymámat egy ilyen beszólás után, akkor nagy a baj.
Még egyszer elhajítottam az éles játékszert, hogy végcélba érve tovább díszítse a nyílászárót, majd odaadóan emeltem tenyereimet szemim elé. – ki jöhetsz.
Magassarkújának halk kopogása visszhangzott a berendezetlen lakásomban, és fogalmam se volt róla, hogy mi a francnak öltözött ki. Ha a milliós rendezvényekre az anyja kíséretében egy rongyos, megtépázott bőrdzsekiben és motoros csizmákban járkál, az új (és egyben első) olcsó bérházam avató bulijára miért készül több mint egy órát?! Nők. Még jó, hogy nem áll szándékomban puncit nyalogatni. Topogott még egy sort, majd egy halk sóhajt követően közvetlenül előttem találta meg a tökéletes helyet. Parfümjének erős illata bekúszott oromba, s kényszerítenem kellett magamat, hogy ne emeljem kezemet elé.
- Kinyithatod -
Bíborvörös Valentino ruha takarta karcsú alakját, és kiegészítőnek egy fekete tűsarkút vett fel hozzá. Rakoncátlan göndör fürtjei- melyek most teljesen egyenesen lógtak hatalmas szemibe – kiemelték gyönyörű arcát, s rá kellet döbbenem, hogy még soha életemben nem láttam ilyen elegánsnak. Sőt elegánsnak sem igazán.
- Dobtad a rock stílust az anyád kedvéért? – bámultam kivirult arcára döbbenten. – Nem hittem, hogy ilyen hamar feladod.
Egy feldúlt harci kiáltás után megérkezett az a bizonyos párna az arcomba, s a jól ismert szöveg, miként mennyire, de mennyire utálja, ha megemlítem az anyját a közelében.
- Neki ehhez semmi köze. – dobta félre egyenes tincseit játszott sértődöttséggel – A jeles, és vissza nem térő alkalom miatt vettem fel ezt a szűk szart.
Undorodva nézett végig magán, majd egy mély sóhajtás következtében zsebéhez emelte kezét, gondolom cigaretta reményében. A baj csak az volt, hogy az elmondása szerinti „szűk szar”- nak maximum a mély dekoltázsába rejthette volna a káros anyagot.
Hatalmas mosoly terült el arcomon szavait hallva, s akaratlanul is felé emeltem kezeimet egy ölelés reményében. Kifogtam a világ legédesebb leszbikus legjobb barátját, ez tény. A tudat, hogy csakis kizárólag az én kedvemért vetette le magáról egy estére, a kopott fekete cuccait megmelengette a szívemet. Tisztára, mint az a Disney ribanc, aki a tündérnőtől egy éjszakára hercegnőszettet kapott, minden csilli-villi cuccal. Csak pont fordított változatban. És, hát őszintén szólva Bona minden csak nem hercegnő.
- Köszönöm édes, hogy ennyire hihetetlenül figyelmes vagy- kuncogtam puha hajába boldogan – de ugye tudod, hogy csak ketten leszünk?! Nincsenek barátaim, se ismerőseim rajtad kívül. Ki mást hívhatnék? – toltam el magamtól lágyan. - Az összes egyéjszakás kalandom nem férne be ebbe az apró házikóba... Ha mégis megoldanánk, akkor ez a felavató buli egyhamar orgia partiba csapna át. És annyi gumim sincs – elmélkedtem hangosan, miközben végleg kibújva karjai közül  átbillentem sarkaimra.
Szemei zavarodottak voltak, ahogy követte mozdulatomat, majd egy értetlen homlokráncolással nézett vissza íriszeimbe.
- Mi a faszról beszélsz? Milyen buli?
- A buli. A házavató. Amire egy hete készülünk.
Értetlenül tornázta magát álló helyzetbe, s miután végig simított bársony ruháján egy tipikus baljós pillantással ajándékozott meg.
- Egy kibaszott hete a ma esti randevúmról beszélünk Harry. Barbara Hilstonnal. – értetlenkedett.
- Magas szőke motoroslány...- magyarázta csillogó szemekkel elfacsarodott arckifejezésem láttán. – A sarki leszbi klubból. Péntekről. Harry bazdmeg még mindig nem rémlik?
Sóhajtva tipegett át a konyhába egy cigiért, itt ott megbotolva a tíz centis csodától mely lábait törte. Hát ez remek. Már ő is lemondott a szinglik életéről. Már megint kurvára magamra maradtam.
- Örülök, hogy végre találtál valakit. – mosolyodtam el erőltetetten, bár belülről szétmart az ideg. – ez csodálatos. Tényleg. – motyogtam felháborodva.
- Gyönyörű lány...- kiabált ki a konyhából, mivel alapszabály volt, hogy csak kizárólag a nyitott étkező ablakon kihajolva füstölhet. – Hatalmas mellek, és oh látnád a combjait. Elképesztő. – ecsetelte kislányosan az undorítóbbnál undorítóbb tényeket. Hogy tud egy nőt szépnek tartani? Egyáltalán hogy választhat egy csöcsös leszbikust a bulim helyett?!!
- Gondolom lőttek az estének. – durcáskodtam halkan, tudva, hogy helyzetem reménytelen. Ha Bona valamit a fejébe vesz...
- Majd bepótoljuk. Velem bármikor bulizhatsz édes.
Elégedetten csoszogott vissza elnyomott cigijét szorongatva vékony ujjai között.
 Bámultam, ahogy magassarkúját ledobva akasztja le kinyúlt bőrdzsekimet a törött fogasról, majd egy másik szálat a káros anyagból füle mögé helyez.
- Nem viszem azt a szart – bökött levetett több ezer dolláros cipőjére – Fel a fejjel. Tarthatsz transzi estét lánynak öltözve. – vigyorgott.
Nyöszörögve dobtam neki a fekete lábbelijét, de találat természetesen merőben másfelé ért földet, leverve egy darabot a frissen festett bézs falból.
-Itt hagysz egyedül?
Ajkain egy lány mosoly terült el, s odasasszézva szétesett alakomhoz egy lágy csókot lehelt számra – Ma este úgyis műszakod van az utcán. Nem szeretném, ha egy apró buli miatt ne hoznád a tökéletes formád... Az első az ügyfél, emlékszel? – simított ki egy kósza tincsit íriszem elől.
Az alhasamban ismét elkezdődött a bizsergető érzés a tudatra, miként hamarosan egy vadidegen férfin fogok fetrengeni, miközben a teljesítményeimért kapott dollár százakat boxerembe tömködi.
Bona karcsú alakja kilibbent látókörömből, s magára rángatva kopott kabátomat meztelen lábbal lépett az ajtóhoz.
- Látom, hogy mosolyogsz – jelentette ki háttal állva, majd egy légpuszi kíséretében végleg eltűnt a reteszes ajtóm mögött.
- Az nem mosoly, csak a szenvedés csúf grimasza- sóhajtottam magamba, miközben ismét kezeim közé fogtam a fém berakású darts tőröcskét. A találat, most keményen fúródott Mr. Jason Styles papír homlokába, s kénytelen voltam elmosolyodni a hízelgő látványtól.
Ideje bebaszni.

***********-

Az ismerős hely már nem volt olyan nyomasztó, mint mikor először jártam itt.
Mrs. Rother az íróasztala fölé görnyedve kaparászott valamit a jól ismert kék borítású könyvecskéjébe, majd fürkésző szemeit ismét rám emelte.
- Miért jött vissza?
Ez volt az a kérdés, melyen a nyolc emeltnyi lépcsőzés alatt törtem a fejem. Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy mi terelte ismét a Kings Street-re lépteimet, de belülről szinte mardosott a kényszer, hogy ki önthessem lelkemet valakinek.
- Nem tudom. Tényleg.
Mélyet sóhajtva tolta el guruló székét az íróasztaltól, majd egy lenéző pillantás kíséretében a kanapé felé bökött.
- Tizenöt percet adok. – emelte szürke íriszeit a hangosan kattogó fali órára, mely este háromnegyed kilencet mutatott. – Csak mondja el mi a panasza és kap időpontot. – rendezgette iratait félvállról, majd azzal az átható pillantásával kezdett méricskélni.
- Nincs panaszom – hördültem fel hirtelen, s megfordult a fejembe az elmúlt tíz percben már századszorra is, hogy mi a faszt keresek itt.
- Csak beszélgetni akar. – bólogatott megértően – Ez, az Ön esetében, Harry, ez teljesen normális, tekintettel a tizenhárom éves korában felvett életvitelére.
Zavartan ültem le a kényelmetlen bőrkanapéra, s kizárólag egy dolgon kattogott az agyam.
Csak legyek túl rajta végre.
- Én...én soha nem gondoltam volna, hogy ez lesz. Anya és apa is Istenfélőnek neveltek kiskorom óta és mindig is tudtam, hogy a homoszexualitás bűn. - dadogtam zavartan, s kényszeredetten lehunytam szemeimet, hátha jobb lesz.
- Lehetséges, hogy pont ezért kezdte el.
 - Valójában szeretem őket. És Istent is...Pont ezért nem tettem semmit, amikor észrevettem, hogy a női nem egyáltalán nem vonz.
- Volt valaha hölgy az életébe? – kérdezte meglepően kedvesen.
- Igen... Egyszer lefeküdtem a legjobb barátnőmmel. – mosolyodtam el a nevetséges emlékképekre. – Ő valójában leszbikus.
- És milyen érzés volt?
- Más. Kényelmetlen. És undorító. Rohadtul undorító.
- Szóval biztos benne, hogy csakis a férfiak vonzzák.
- Ezer százalékig.
Tollával egy apró mondatot firkantott a kék füzetbe, majd figyelmét ismét nekem szentelte.
- És hogy kezdődött a prostitúció?
- Hetedikben kezdődött... – suttogtam zavartan, s éreztem, hogy arcomat elönti a pír.
Az emlékek, még mindig olyan elevenek, és magával ragadók, hogy a puszta gondolattól is kiszárad a szám. Az, hogy ilyen szörnyű, mocskos és elitélendő dolgot tettem egy férfival, a református általános iskolánk hátsó vécéjében esküszöm jobban felizgat, minthogy elvesztettem a szüzességemet egy félistennel.
- Mark Urist. – ejtettem ki nevét szinte sóhajként - Tipikus rosszfiú a suli kosárcsapatából, aki egy dugás után otthagyja a lányokat, hogy majd nyál csurgatva kuncsorogjanak a lábai mellett. - fecsegtem zavartalanul. – Vagyis... helyesbítek. Tipikus rosszfiú látszattal rendelkező, lelki sérült homoszexuális fiú, aki amellett, hogy kegyetlenül jól dug, mély egyéniséget és figyelemre méltó tehetséget hordoz élete keserű leple alatt.
A nő felhúzott szemöldökkel pillantott rám jegyzetei közül.
- Húsz dolcsit adott, hogy leszopjam. Aztán persze elvadultak a dolgok, mivel már akkor is hibátlanul mélytorkoztam. Szóval megbaszott. És élveztem. Kurvára – sóhajtottam mélyet. – Amúgy nagyon jó fej volt... A végén egy százast kaptam és még bocsánatot is kért.
- Ez elegendő indok lett volna egy hosszan tartó szerelmi viszonyra Mr. Uristtal. – jelentette ki zavarodottan, mire akaratlanul is felnevettem.
- Én nem vagyok szerelmes. Képtelen lennék valakihez olyan erősen kötődni. Csak párszor dugtunk, de azt is pénzért vállaltam... Aztán bemutatott a barátainak. – komorodtam el. – Ők már mások voltak.
- Mások?
- Igen. Bár meglehetősen többet kaptam egy százasnál, mégis csak a saját vágyuk vezérelte őket. Nem érdekelte egyiket sem, hogy én mit érzek. Csak dugtak és dugtak végeláthatatlanul, kegyetlenül.Órákig.
- Akkor miért vállaltad? A pénz miatt? Nem kaptál otthon?
- Nem. Nem a pénz miatt.
- Akkor meg?
- Egyszerűen csak jó érzés volt visszagondolni rá, hogy mit is tettem. Jó volt belátni, hogy ez a viselkedés nem egy szentre utal. Jó volt hazudni, indokokat kitalálni, hogy hol is voltam valójában, és hogy mitől nem tudok rendesen járni. Csak nézni... nézni, ahogy elhiszik. Engem ez tett boldoggá.
- De hogy jutottál el a mostani állapotig? Ezer dollárt szedsz össze egy éjszaka alatt az anyád szerint.
- Azóta lett egy rendes stricim.
A nő arca eltorzult, s tisztán éreztem az undort, melyet szemeiből sugárzott.
- Ötven éves. - folytattam felbátorodva félreérthetetlen reakciója láttán – Egy meleg sztriptíz bár főnöke.  Black Rose. Biztosan ismeri... Az ”alvilág temploma” néven is emlegetik –nevettem fel visszafogottan- Minden pénteken ott táncolok éjféltől. És képzelje... imádnak. Mindenki be akar hatolni a szűk seggembe, de tudja, csak a legjobbak érhetik el azt a kiváltságot, hogy hajnalig forrón dugjanak az öltözőmbe, vagy a bár egyik sötét folyosójának döntve. Bár az kicsit balesetveszélyes a rengeteg padlón lévő gecitől. Csúszós. Mindenki oda élvez. – magyaráztam vigyorogva.
Mrs. Rother határozottan csapta le mappáját az üvegasztalra, majd összeszorított ajkain keresztül préselte ki ezt a három szót.
- Kérem, ne részletezze.
Öntelten dőltem hátra a kanapén, s lábaimat felhúzva nem tudtam ellenállni a csíntalan mosolynak, mely elterült arcomon.
- A szülei hogy tudták meg, hogy kurva?
Na, ez volt az a kérdés, mitől gyomrom azonnal görcsbe ugrott, s fájdalmasan húztam el a számat.
- Bár soha nem használtam önmagamra ezt az obszcén kifejezést, lassan bele kell törődnöm, hogy az emberek véleménye sokszor más fényből világítja meg a puszta tényeket, mint aminek saját magunk látjuk. – adtam kitérő választ rögtönözve, s kétségbeesetten próbáltam egy ésszerű kifogást találni, hogy ne kelljen szembenéznem a tényekkel. Ismét.
- Neked lesz jobb Harry, ha túlesel ezen. 
Mélyet sóhajtva próbáltam kordában tartani a feltörő emlékeimet, hogy ne okozzanak újraépíthetetlen károkat sebzett lelkemen.
A kínzó emlékek, miként apám - a személy, kire annyi évig tisztelettel néztem fel, s áhítattal ittam minden szavát- egyesével hajigálja ki cuccaimat a szakadó esőbe. Az emlékek, ahogy azt ordítja
 ”Nem vagy többé a fiam! Undorodok tőled te hülye buzeráns ribanc! Tűnj el az életünkből!”
Az emlékek anyám záporzó könnyeiről, ahogy a meghűlt arcú nővéremmel összeölelkezve dolgozza fel a hírt, miként az egyetlen kicsi fiacskája, nem csak Istennel ellentmondó homoszexuális életvitelt folytat, ráadásul szabadidejében pénzért lovagol azonos neműek hímtagján. Teljes csalódás. Ez vagyok én.
 A legnagyobb fájdalom mégis akkor szúrt szíven, mikor kezembe adta a több ezer dollárt, melyet négy év alatt dolgoztam össze, s egy lemondó könnycseppet elmorzsolva otthagyott végleg az éjszaka közepén a házunk előtt átázott ruháim gyűrűében. Apám szitkozódása, s örökre tartó kitiltása a Styles családból még visszhangzott fejemben, mikor becsukódott a hatalmas bejárati ajtó.
Ami már soha többé nem fog kinyílni előttem. 
- Anya, mint minden normális anya gyanakodott – vontam meg vállamat felvéve azt a bizonyos nemtörődöm stílust – rábukkant a pénzre, meg a milliónyi óvszeres dobozokra, és utána már nem volt megállás. Felkutatta az összes létező pornó oldalt, ahová fel voltam regisztrálva, Megtalálta képeket, amin elnyúlva az ágyon meztelenül fotózom magamat álló farokkal. Átnézte az összes sms-emet, a hívásokat ismeretlen számoktól, és persze a felkéréseket, hogy melyik hotelbe menjek hányra, mennyi pénzért.
- És mit szólt?
- Szó szerint sokkot kapott. Az ő kicsi keresztény gyermeke ez. Egy kurva.
Megértően bólogatott a papírjait bújva, majd megigazítva félre csúszott szemüvegét érdeklődve nézett vissza rám.
- És azután mi történt?
- Semmi. Még utoljára elküldtek Önhöz, hogy gyógyítson ki ebből a szarból, de mint tudjuk úgyse fog menni. Most van egy cuki bérelt lakásom a belvárosban. Ennyi.
Mint végszóra pontosan kilencet ütött az óra, és a kintről beszűrődő harangszó halkan nyelte el az irodában hirtelen jött csendet.
- Én megyek. – biccentettem a nő felé, s felállva tényleg könnyebbnek éreztem lelkem leadva ránehezedő emlékek tonnás súlyát. Már csak egy kiadós dugásra vágytam egy ötszáz dolcsis partnerrel. – Nem fogok többet visszajönni – tettem hozzá cipőm orrát bámulva.
- Ha úgy érzi, ne tegye.
Sóhajtva léptem az ajtóhoz és egy halk viszlátot elmorogva emeltem kezemet a hűvös kilincsre.
- Harry? – halottam meg elgondolkozó hangját, ahogy még utoljára utánam szól.
- Igen?
- Hány éves is vagy? – kérdezte halkan, mire hajamba túrva néztem fakó szemeibe.
-17 múltam.
Némán elmélkedve nézett ki az ablakon a sötétbe burkolózó várost csodálva. – A legszebb kor.

A kinti levegő meglepően lehűlt feldúlt érkezésem óta, s kénytelen voltam összedörzsölni tenyereimet kabát hiányában. Bona most biztosan a motoroslány punciját nyalogatja abban a bőrdzsekiben. Zúgó fejemben próbáltam összerakni a ma estének szétszórt emlék szilánkocskáit, és végre a jövőre összpontosítani a keserű múlt helyett. Túl vagyok rajta.
Szerda.
9:30 egy harmincas férfi a Rose Street-en…vagy a David Quen elágazáson? Telefonszexeltünk. És estére magához rendelt, ez tiszta sor. De hol is van az a bizonyos „magához”?

Feldúltam kotorásztam kabátzsebembe mobilom után kutatva, viszont a keresett tárgy helyett csak milliónyi papírfecnyi akadt újaim közé egyszer látott báros szexistenek telefonszámaival.
Mit sem törődve az alig két méterrel arrébb árválkodó szemeteskukával, hanyagul szórtam ki a színes papirkákat a koszos utca macskaköveire. Valakinek biztos lesz egy szép estéje, ha a földön talált számot tárcsázza. Hacsak az illető nem nő.
Egy éles fékcsikorgás szakította félbe kusza gondolatmeneteimet, s zavartan kaptam fejemet az elhagyatott utca elágazása felé. A halványan pislákoló lámpák megvilágították a felém közeledő hatalmas járművet.
A termetes hófehér limuzin erőteljesen fékezett le a koszos járdaszegély peremén, ezzel csőfarmeremre fröcskölve az út mentén felgyülemlett pocsolyák háromnegyedét. A szürke mocskos lé teljesen átáztatta szűk nadrágomat, de eltekintve a kellemetlen érzéstől, akaratlanul is mosoly szökött összepréselt ajkaimra. Már a rendszám is elég volt a felismeréshez, miként futtatóm ül a luxusverda hátsó ülésén, és egész biztosan pezsgőt kortyolgatva élvezi az életet egy füves cigi kíséretében. Tud élni az öreg, az szent.
A már megszokott három másodpereces eltolódást követően kivágódott az első ajtó, s ügyetlenkedve kikecmergett rajta a magas, vörös fiú, kinek még ennyi év után sem bírtam megjegyezni bonyolult francia nevét. Megigazította félrecsúszott egyensapkáját, és egy gyors zakó igazítás után végre felnézett szemeimbe.
- Bonjour Harreh! – dadogta idegesen erős akcentussal, és mondandója után iszonyat cukin elpirult. Már első ajtónyitása során levágtam, hogy halálosan belém van habarodva szegényke. Bár ez nem meglepő. – Mr. Staphen várjha Ön hátsó ülés – hadarta egy szuszra, az oly jól ismert szöveget.
Soha nem értettem, hogy miért került a szakmába. Beszélni nem tud, (pedig itt az a lényeg) jól sem néz ki annyira és, hát őszintén szólva igen nagy balfasz. Egész biztosan a mélytorka miatt kapott állást George komornyikaként. Más lehetőség, ugyanis nincs.
Elmotyogtam egy köszönömöt, miközben lazán megveregetve a vöröske vállát becsusszantam a puha bőr ülésre.
Az ajtó halkan kattant, s a motor kellemes zúgását elnyelte a félhangos opera, mely az utastérben oldotta a feszültséget.
- George ...- sóhajtottam mélyet, nadrágomat igazítva – cuki, hogy értem jöttél, de én dolgozok este és...
- Mr. Styles ? – szakított félbe egy idegen rideg hang, pontosan előlem. Ijedten kaptam szemeimet a szemben elfekvő ülésre, de az elém táruló látvány meghökkentett. Mi a fasz?
- Mr. Styles velünk kell jönnie!