5. Fejezet

-Szerinted meghalt?
A fojtott suttogás, mintha kiló méterekről érkezett volna, pedig Niall ismerős lehelete egészen közelről csiklandozta arcbőrömet.
- Lélegzik te balfasz. – jött azonnal a lekezelő válasz, és Malik erős parfümje is betört aurámba. Hát ez remek! Nehézkesen próbáltam felnyitni ólomsúlyú szemhéjaimat, de minden próbálkozás ellenére is, a bódítószer még javában keringett szervezetemben.
- Biztos kimerült a drága. Sok volt neki a szex. – magyarázta szakértően a szőke, mintha csakugyan tudná, mikor jártak bennem utoljára.
- Vagy csak azért alszik, mert hamarosan hajnali három.
- Az én verzióm hihetőbb volt.
- De az is lehet, hogy kinyírta magát. – nevetett fel hanyagul Zayn. – Nem csodálkoznék. Nagyon nehéz elviselni, ha egy olyan balfasz, mint te folyton körülötte csorgatja a nyálát.
- Miiii? Nem is igaz. Nem is vagyok belé szerelmes!! Te vagy szerelmes!!!
A heves tiltakozást egy sátáni kacaj váltotta, amit a szöszi azonnal lecsitított.
- Halkabban már, még felkel – suttogta ijedten, és tenyerét homlokomra simította.
- Niall?
- He?
- Mi a faszomért suttogsz? Az a célunk, hogy felkeltsük!
- Oké. Akkor keltsd te!
- Ééén biztos, hogy nem! Tuti haragszik, amiért megöltük a stricijét! – hárított a fekete, és azonnal messzebb ugrott, nehogy egy elvétett mozdulattal kiűzze, a rég elmenekül álmot szemeimből.
- Én se keltem – nyafogott Niall – Azt akarom, hogy barátok legyünk. Szimpatikus!
- Jó, akkor egyszerre.
- Oksi, háromra!
Zayn karcos, és Niall határozottan vékony hangja összefonódott, mikor kórusban sorolták fel az első három számjegyet, viszont az utolsót követően, mindketten csöndbe burkolóztak.
Pár másodperccel később egy erős csattanás zavarta meg a kellemes némaságot, és a szőke hisztérikus visítása.
- Bazdmeg Malik! Most miért kellett megütni?? Egyáltalán ki vagy te, hogy csak úgy tarkón vágj?!
- Te bazd meg! Át akartál baszni, hogy egyedül ébresszem fel! Átlátok rajtad te mocsok!
- Srácok fent vagyok – nyöszörögtem halkan, laposakat pislogva. – Csak nem lehetne egy kicsit csendesebben? Széthasad a fejem. - Az kéne még, hogy itt kinyírják egymást...
A két fiú egy lenéző pillantással nyugtázta, hogy tényleg ébredezek, majd mit sem törődve fájdalmas sóhajaimmal, folytatták az értelmetlen veszekedésüket.
- Miattad kelt fel! – fonta össze karjait mellkasa előtt a szőke – Mindent elrontasz! Pedig megvolt az esély rá, hogy egy életre szóló barátság bimbózzon kettőnk között!
- Ja persze! Csak a farkát akartad nyalogatni. Végülis, még sose voltál kurvával igaz?! A pici kis Niall baba el akarja veszteni a szüzességét, mert senki nem hajlandó megdugni.
- Fejezd be!!! Nem vagyok szűz! És képzeld, mindig is aktív voltam!
Az utolsó mondatnál pír kúszott hófehér arcbőrére, és akaratlanul is elfordította fejét a másik irányba.
- Ez tipikus passzív szöveg. – jött az érzelmem mentes válasz, és a fekete ismét egy pengét forgatott hosszú ujjai között. Vajon hány lehet még nála?
 - De nem érted, hogy nem vagyok az?? Louis is megmondja! Csak kérdezd meg! – fordult meg sértődötten, és a háttal a kocsi motorháztetejének dőlve mutatta fel a középső ujját a levegőbe.
- Én értem édesem. – lökte el magát a nyitott ajtótól Zayn.
Könnyedén trappolt a szöszi elé, és egy határozott mozdulattal felültette a limuzin elejére, majd szétnyitott lábai közé férkőzött. - Nem lehetsz passzív, ha még senkivel sem feküdtél le. – suttogta rekedtesen, majd odébb szökkent, ezzel hagyva, hogy áldozata a poros földre zuhanjon.


A biztonságiak komótosan haladva rángattak karjaik között, mintha csak egymásba karolva andalognának a kellemes holdfényben.
Azzal a különbséggel, hogy én is ott vergődtem közöttük, bicepszeik csapdájába esve.
Térdeim a poros földutat súrolták minden egyes lépésüknél, viszont a vaskos markok nem engedték, hogy lábra állva folytassam utam egyedül. Bármi legyen is a kitőzött cél.
Vékony farmerom már rég átszakadt az érintett terület mentén, így az üvegszilánkok által szerzett friss sebeim felszakadtak, s porral lettek fertőtlenítve. Csípni épphogy nem csípett, de irdatlanul mart.
A két előkelő úrfi, pár méterrel előttem haladt, természetesen megtartva egymástól a szigorú két lépés távolságot. A szőke felpeckelt állal menetelt, ha a kocogáshoz hasonló elnyújtott lépteit annak lehetett nevezni. Minden erejével azon volt, hogy egy iramban lehessen a bagózó feketével, ki könnyedén szelte át a poros földutat hosszú lábai végett.
Elnézve hatalmas vigyorát, ahogy a hamut fél percenkét lekoppintotta Niall cipőjére, most egész biztosan ő ült a nyeregben. Ezt bizonyította, hogy Horan a megszokott rinyálás helyett elővett egy cigarettát, és ügyetlenül utánozva Zayn laza mozdulatait, dugta ajaki közé. Némán fuldokolt, egész feje füstölt, és miután rájött, hogy a rossz oldalt gyújtotta meg, gondolkozás nélkül fordította meg a szálat, ezzel megégetve nyelvét.
Aki nagyobb oltással tudja földbe tiporni a másik lelkét, az egészen addig élvezheti az előkelőséget, míg egy még nagyobb pofonnal csap vissza ellenfele. És ez így ment már körülbelül fél órája.
- Ők mindig ilyenek? – nyögtem az egyik pacák felé hunyorogva. Rám sem nézve bólintott, s gyöngyöző homloka ékes bizonyítékként szolgált, hogy a két balfasz, már neki is feszegeti a végső határt. Pedig, már egész biztosan megszokhatta.
A poros út végén egy kivilágított, palotához hasonló régies épület emelkedett, több méteres kapubejáróval.
A külseje egyértelműen azt sugallta, hogy nem a mi századunkban épült, viszont a milliónyi fénycsóva, mely kivilágította, és a szépen kialakított kert, kapu, s üvegablakok, inkább egy modern kísértetházra emlékeztettek. A ház tulajdonosa valószínűleg örökölhette a kastélyt, vagy szimplán a régi épületekre gerjed. Bár azon sem lepődnék meg, ha a pincéje félhalott emberekkel lenne kitömve, akiken a szadomazo játékait gyakorolja.
Egyre közelebb érve az építményhez, a bejárat rácsain átlátva kirajzolódtak a méretes tuják, melyek két oldalról fogták közre a gyönyörű kövekkel berakott kifutót, egészen a hatalmas ajtóig, aminek két oldalát egy-egy kő oroszlán őrizte. Az egész villa letisztult ízlésre vallt, és egyre jobban kezdtem kételkedni benne, hogy megfelelő helyre raboltak el. Elnézve a fekete stílusát, inkább egy bűnbarlangra tippeltem volna, arab pókerező terroristákkal.
Célunkhoz érve Zayn sec perc alatt bepötyögte a vaskapu kódját, így az lassan nyikorogva tárult fel szemünk előtt, felfedve a hatalmas birtokot. Meg kell hagyni, gyönyörű volt.
Medencék, ókori szökőkút, friss pázsit, és mindenhol az a rengeteg fénypózna. Még egy mezítelen nő hárfázó márványszoborja is előbukkant a bokorlabirintusok sűrűjében.
- Üdvözöljük a Tomlinson rezidenciában, Mr. Styles. – vigyorodott el Niall, majd egy kecses mozdulattal, enyhén pukedlizve mutatott körbe az óriási várkerten, egyre beljebb lökdösve. -Bazinagy nemde?
Csak némán bólogattam, próbálva eloldozni gúzsba kötött felkarjaimat. A két gorilla ugyanolyan pozícióba rángatott, most már a betonon. Rohadt kellemes volt, mit ne mondjak.
- Gyönyörű ház. – nyöszörögtem – mit keresek itt?
- Nem te keresel. Téged keresnek. Méghozzá nem más, mint az elérhetetlen, a fenséges, a pompázatos-
- Dugd fel magadnak a dicsérő szavaidat, és engedd, hogy elvigyék szerencsétlen a kikúrt biztonságiak, mert ma még baszni akarok. – szakította félbe dühödten Zayn, majd egy jól irányzott mozdulattal elhajította a pengéjét, egyenesen a hatalmas ajtóban, mely előttünk pár méterrel magasodott.
- Louis William Tomlinson- fejezte be mondatát Niall lehajtott buksival.
A bejárati ajtó kicsapódott, még mielőtt egy újjal is hozzáérhettünk volna, és egy fiatal lány szó szerint a látókörömbe vágódott. Egy magasságban voltunk, mivel a két pacák, még mindig rongyként lógatott a földön, és így két másodpercig döbbenten tűrtem, ahogy a kislány dühtől kipirosodott arccal szegezi rám ijesztően nagy, barna szemeit.  Fiatal volt, olyan tizenöt év körüli lehetett, és enyhén összeborzolt ombre fürtjei, szinkronban a kinyúlt pólóval, ami a térde alját súrolta, kitűnő bizonyítékként szolgáltak a tényre, miként pár perce még az igazak álmát aludta.
Egy lekezelő szemforgatással mért végig, majd mit sem törődve kiszolgáltatott testtartásommal, lökött odébb. Lassan hozzá kel szoknom, hogy itt rongybabaként kezelnek.
- Zain Javadd Malik!
Az érintett bőrdzsekijét oly hirtelen ragadták meg az apró tenyerek, hogy pár igen gyanús zacskócska azon nyomban az aszfaltra zuhant, ezzel felfedve a bennük rejlő hófehér heroint.
-Jól hallottam, amit az imént kiejtettél a szádon?! – kérdezte számon kérő hangnemen a fiút, aki legnagyobb meglepetésemre lehajtott fejjel, és összepréselt ajkakkal tűrte, hogy a hölgyemény ismét és ismét mellkasába bökje ujjbegyeivel.
- Iris, e­­­z nem az, aminek látszik. – nyökögte zavartan, és kreol bőre ellenére is jól láthatóan elvörösödött.
- Persze Zayn, ez rohadtul nem az! Azt meg se merem kérdezni, hogy miért bűzlesz cigarettától. És ide érzem rajtad az alkoholt. – forgatta meg szemeit – Nem beszélhetsz így vele. Szinte az élettársad, a legjobb barátod! Négy év után, már igazán lehetnél néha kedves! Egyszerűen nem bírok kiigazodni rajtad.
A enyhén kicsit berogyasztott térdekkel hagyta, hogy a fiatal lány felpipiskedjen hozzá, s mint aki tisztában van vele, hogy milyen sors vár rá, nyújtotta arcát a mozdulatok elé.
Egy meglepően nagy pofon a törékeny kezektől, és egy boldog vinnyogás Niall szájából, aki szinte pajzsként menekült védelmezője mögé.
- Megérdemelte. – bólogattak össze, de a szemük sarkából, azért mindketten tisztázták, hogy szerencsére nem fájt neki annyira. A barna hajú cukiság, még alaposan meg is vizsgálta, hogy nem-e szerzett újabb sérüléseket az elmúlt találkozásuk óta.
Látszott, hogy hatalmas, bár ki nem mondatlan szeretet fűzi össze hármójukat.
Inkább egy családra emlékeztettek.
- Ki ez az angyal? – nézett végig rajtam a hölgy, azzal a bizonyos baljós pillantással, miután megunta, hogy a két tündérkéje őt közrefogva csipkedi egymást. – Rosszat akart nektek? Vagy csak a vasárnap esti orgiára jött? Tudtommal, annak már másfél órája vége.
- Iris...szerda van. – sóhajtott fel Horan, de egy félresikerült csettintéssel azonnal el is lett hallgattatva.
-Lou házába, meg nem vihettek pasikat saját fogyasztásra!! Remélem, nem próbáljátok meg ezt a szabályt is... - Iris, Ő Harry. Teljes mértékben ártatlan. – szakította félbe a szöszi. – Louis újabb szerzeménye. Vele is megcsináltatta a szerződését...- kuncogott fel halkan – Kár érte. Határozottan helyes, és még kedves is. Na és azok az erotikus táncmozdulatok...
- Mondtam, hogy a farkát akarod!! – szúrta közbe felháborodva Zayn.
Meglepő módon a lány furakodó pillantásától, még nekem is vörösebb lett az arcom, és kínosan a földet kezdtem pásztázni. Tudhat valamit.
- És mivel lőttétek be? – jött az érzelemmentes kérdés, miközben az apró kezecskék, már arcomat fedezték fel. Összepréselve két pofimat kezdte tanulmányozni a fogaimat. Egyre abszurdabb lett a helyzet.
- Egyszerű altató. Sokkos állapotban volt.
- Kitalálom. Lázadásból lett kurva. 
- Sajnos ezt még nem tudtuk meg. A múltjáról nem volt alakalmunk beszélni. Nem mintha ez olyan jelentős probléma lenne...- motyogta az egyik egyenruhás, és egy hangyányit erősebben szorított rá elzsibbadt karomra.
- Ez probléma. De elintézem. – bólogatott szakértően, majd egy kicsit lehajolva a szemembe nézett.
- Eszel rendesen?
- Igen. Naponta háromszor szoktam étkezni. Reggel, délben, este – bólogattam büszkén. Anyáék az étkezési szokásaimért mindig külön megdicsértek.
- Az baj. Fogyasztasz alkoholt, kábítószert, vagy egyéb tudatmódosítót? Lövöd magad? Megneveznéd az eddigi szereket, amiket használtál?
- Én semmi ilyesmit nem csinálok! – tiltakoztam hevesen.
- Nyugi, semmi baj. Majd rá szoksz. Ugye azt nem kell megkérdeznem, hogy szűz vagy-e még?
Neheztelő kérdése mögött egy parányi sajnálat is csengett. Nem volt időm kitanulmányozni ellágyult arcvonásait, mert pillanatok alatt szilárdította meg tekintetét.
- Ahhoz, hogy túl éld – helyezte kezeit a vállamra – mindenben követned kell az utasításaimat. Az első hónap lesz a legnehezebb. Ha ott nem adod fel, és nem leszel öngyilkos, vagy próbálkozol meneküléssel, ami ebben az esetben ugyan azzal a végkifejlettel jár, akkor nem lesz olyan kibírhatatlan. Akkor túléled.
Ezernyi megválaszolatlan kérdés cikázott a fejemben. Elraboltak. Engem. Pont engem. Pont ide.
- Vihetitek! – engedett el Iris, majd kecsesen megfordulva trappolt be a hatalmas ajtón.
Az ajtón, ami a végzetemhez vezetett.


Tág folyosók, ókori festmények sötét színvilággal, és kitömött páncélok minden sarokba, mintha csak őrzőként figyelnék az elhaladó embereket. A vörös szőnyeghálózat beterítette az egész kastélyt, és az itt-ott felkunkorodó szálakon kívül semmi eltérés nem volt található az egyszínű pamutpázsiton. Öt méter távolságra egymástól hófehér ajtók sorakoztak arany bevonatú kilinccsel, és szobaszámuk szintén nemesfémmel volt díszítve.
Ha nem lettek volna a professzionális kamera rendszerek, ajtók melletti ujjlenyomattal működő zárak, és hatalmas TV-k minden szabad területen, akkor még egy  vámpír hotelnek is elmehetett volna. 
A két biztonsági már levált a bejáratnál, így szabad kezekkel sétálhattam jómadarak között. Még mindig Zayn volt az alfahím, ami annyit jelent, hogy ő jelentőségteljes léptekkel mutatta az irányt egyre lefelé, míg én loholva nézelődtem, Niall meg... Nos Niall minden kameránál leállt pózolni, vagy integetni ezzel felkészítve a ház urát az érkezésünkre.
A pincerendszer és a ház között annyi különbség volt, hogy a folyosók leszűkültek, a díszlet megszűnt, és az egyre lejjebb vezető út határozottan hűvösebb lett. Egészen egy hatalmas ajtóig melyet két oldalról szintén egyenruhások őriztek.
- Mr. Horan, Mr. Malik, kérem, fáradjanak beljebb! – udvariasan hátrált egy lépést a bejárat elől az egyik kopasz, és mielőtt oda érhettünk volna, már nyitotta előttünk.
A vasajtó nyekeregve tárult ki, és én már biztosabb nem is lehettem volna benne, hogy meg fogok halni.
Viszont a látványra, ami fogadott nem voltam felkészülve.

Hátán kidudorodtak a kidolgozott izmok, miközben a fém rúdon húzta fel magát ismét, és ismét. Szaggatott zihálása betöltötte a forró helyiséget, és én csak tátott szájjal bámultam, miként egy bátor izzadságcsepp végiggördül nyakán, majd körberajzolva gyönyörű lapockáin elfekvő tetoválását eltűnik szemeim elől.
- Mr. Tomlinson – krákogott zavartan a behemót mellőlem. – Uram, meghoztuk a szállítmányt.
A pasas, mintha csak mindennapi látványba lett volna része úgy taszított közelebb a férfihoz. Gondolom biztonsági őrként, már hozzá van szokva ez efféle természetfeletti látványképhez. Az álomszép srác szálkás izomzata megfeszült, ahogy még egyszer felhúzóckodot, majd hagyta, hogy a kicsússzon tetovált ujjai közül a biztonságot adó rudacska, s kecsesen a földre érkezzen.
- Horan, Malik, kifelé! – suttogta rekedtes hangon.
Egy pillanat alatt tűnt el mindenki a látókörömből. A két fiú után, már csak az nyílászáró halk kattanása volt hallható, míg a biztonságiak komótoson sétáltak vissza elsődleges álláspontjukra.
A következő pillanatban már csak azt éreztem, államnál fogva emelte álkapcsomat felfelé, egészen, míg égszínkék íriszei el nem nyelték tekintetemet. Rászorított az érzékeny területre, majd ujjait belefúrva bőrömbe kényszerített egyre feljebb. Térdeim megbicsaklottak, ahogy kissé begörnyedve álltam előtte felfedve teljes valómat. Pár centivel lehetett alacsonyabb, mégis minden mozdulatával leigázott. Összes porcikájából áradt a mindent felülmúló dominancia.
- Harry – suttogta rekedtesen közelebb hajolva. Hangja oly csodálatosan csengett, minta angyalok játszanának hangszálaival, de mégis érződött rajta az előkelőség ezernyi formája. Izgató volt. Kicseszettűl izgató.
Bőrének csodálatos illata, és az izzadság kesernyés aromája keveredett a levegőbe, mikor ajkaival lágyan végigsiklott kézfejemen.
Szám sarkából egy vércsepp egyenletes gördül a fejemet tartó ujjbegyére. Csak akkor ébredtem rá, hogy fogaimmal szinte letéptem alsóajkamat.
- M..mit keresek itt? – suttogtam kétségbeesetten. Az összes végtagom reszketett, kivert a víz, és szinte zokogni tudtam volna a kettős érzelmek viharától, mely bennem játszódott.
Az agyam vörösen villogva adta ki az utasításokat, miként meneküljek, amíg lehet, s vissza se nézve tárcsázzam a rendőrséget, viszont az a kibaszott szívem, szinte sírva könyörgött, hogy még percek erejéig érezhesse az attraktív félisten átható közelségét.
- Nem Te keresel – suttogta halkan, szájához emelve véremtől mocskos kézfejét. – Én, kereslek.
Zihálva próbáltam hátrébb menekülni, de érdes hangja az összes érzékszervemet letompította. El fogok ájulni.
- Vigyétek el megjelölni! – jött a kegyetlen utasítás, és a következő pillanatban csak a megváltó fájdalmat éreztem a tarkómon, és két kéz szorítását az alkaromon, ahogy egyre távolabb rángatnak, egyenesen ki az apró helyiség szűk falai közül. Majd elsötétült minden.










Bailando <3
Nem is tudom, mit írjak. Nagyon szégyellem magam ennyi kihagyás után, tényleg. De nem tudok mit csinálni, egyszerűen nincs időm az írásra, és amikor lenne ihletem, akkor meg nem tudok leülni és megírni öt oldalt. Képtelen vagyok rá, és a sztori is még folyamatosan pörög a fejemben jobbnál jobb ötletekkel. Mindenesetre külön köszönet azoknak, akik minden nap nyaggattak ( Becca a nyaggatás nálad halálos fenyegetést jelent :PP ) és még egyszer köszönöm az én drága egyetlen Irisemnek, hogy megalkothattam róla egy karaktert <3 Boldog névnapot bár kicsit késve te bolond :P <3