3. fejezet

Heeeey drágáim <3 Hihetetlenül köszönöm a rengeteg gyönyörű komit, a 9 feliratkozót, és az oldalmegtekintéseket... Olyan jó tudni, hogy tetszik:)
A részről annyit, hogy egyáltalán nem ilyennek terveztem, és lehetőleg álmosan ne kezdjetek bele, mert nagyooon hosszú. Mindenesetre megismerjük Niall-t, aki igen fontos szereplő lesz a történet folyamán, és Mr. Tomlinsonról is felszínre kerül pár fontos információ... És mielőtt elolvasnátok is SAJNÁLOM a végét... nem ilyenre terveztem tényleg. Én se akartam megválni tőle, de így sikerült...
Várom majd a véleményeket!! Unalmas? Egyenesen utálod?? Visszajelzés nélkül el fog fogyni az a pinduri önbizalmam is. :c Jaaah és külön köszönet Beccának a segítségért <3 imádlak!

A helyiség szűkebb lett, a fel-felbukkanó fénycsóvák kezdeti vaksághoz vezettek, és a dübörgő zene a tomboló emberek utánam epekedő kiáltásával fűszerezve, egyre csak fokozta ezer fokon égő vágyamat.

Ahogy döbbent pillantással megajándékozva ragadja meg a vörös fotel párnázott karfáját, akaratlanul is szétnyitva feszes combjait. Elnyílt vörös ajkai, fehéredő ujjpercei, s csillogó, égszínkék íriszei, melyek szinte felfalnak. Azok a szemek. Az a száj. Végem!!

Kétségbeesetten vergődtem le magam a túlfűtött színpadról, aztán kiszabadulva a felém nyújtott milliónyi kar sokaságából, még egyszer, utoljára elkaptam szenvedélyes pillantását.

A hatalmas fotelben, vékony, mégis figyelmet követelő, gyönyörű teste kecsesen vonaglott, és szétterpesztett lábakkal hagyta, hogy három, szinte egyforma szőke táncosfiú zsongjon körülötte. Az egyik - ha jól emlékszem Tom -, a nyakát csókolgatta, s nyakkendőjét lazítgatva bámulta botladozó alakomat. Egy ezer wattos vigyorral bökött a kezei között vergődő isten, hihetetlenül méretes dudorára, sötét farmerja takarásban, miközben egy pillanatra ráemeltem tekintetem, hogy tudassam vele, Mr. Tomlinson ma éjszaka az én játékom. Hiba volt. Akkorát nyögtem meredező pénisze láttán, melyet még jobban kiemelt a fekete, tapadós anyag, hogy tisztán átütött a zene egyre halkuló akkordjain, és a visongató tömeg moraján.

Szemöldökét édesen húzta fel, s halkan kuncogva nyomta le az egyik szőkét combjai közé. Majdnem elkezdtem olvadozni mérhetetlenül édes mozdulata láttán, de az arcán elhatalmasodó vágy eszméletlen árnyalatai, s a látvány, ahogy átadja magát kollégám  ajakinak azonnali sürgős beavatkozást követelt alsómba.

Levegőért kapkodva, égnek emelt tekintettel, talán még gyönyörűbb volt, ha ez egyáltalán lehetséges.

Selymes, barna tincsei gyönyörűen illeszkedtek hófehér arcbőréhez, s abban a pillanatban az egész lényemet oda adtam volna egy apró érintéséért. Ádámcsutkája a torkán liftezett, és beharapott, dús ajkai hivalkodóan nyíltak el.  Soha nem hittem volna, hogy létezik ilyen fenségesen gyönyörű ember a valóságban, s nem csak a régi festői képek, vagy a különböző magazinok szerkesztett főcímlapjai szimbolizálják az előttem terpeszkedő angyalt. Ha nem a merevedésemmel lettem volna elfoglalva, mely lassan átszakította bokszerem végső határait, már rég fejvesztve loholtam volna egy fényképezőért, hogy végleg megörökítsem ezt a földöntúli szépséget.

Szívem ki akart szakadni helyéről, oly erővel dobogott. Fizikai fájdalmat éreztem, annyira vonzott magához. Egyszerűen csak hozzá akartam érni... Végig akartam simítani ajkain, izmos karján, hibátlan felsőtestén. Egy érintés, és máris a mennyországba lennék.

- Köszönjük ezt az eszméletlen élményt, Harry! – kiabálta túl az őrjöngő közönséget Adam, és a túlfűtött színpadon mellém sasszézva, nyomott egy csókot kipirult arcomra. – Benned nem lehet csalódni, édesem - suttogta fülembe vigyorogva.

Szavai tompítottan érkeztek tudatomba, s nagy nehezen összeszedve darabjaimat kényszerítettem egy műmosolyt arcomra. Tekintetem félve kaptam el az attraktív istenről, reménykedve, hogy visszanézve nem csak hűlt helyét fogom találni. Köztudott, hogy az angyaloknak a fő ismertetőjük a „köd előttem köd utánam” jelenség kivitelezése.

- Az este további részére kellemes szórakozást, fiúk! – kiáltotta még Adam, majd lágyan terelgetni kezdett, lefelé a színpadról.

- Kimagaslóan jó voltál – mosolygott rám a színfalak mögé érve. – Tényleg. A vetkőzős jeleneten még én is felizgultam… A mai fiatalság mit elő nem tud adni egy székkel?! – magyarázta átkarolva vállaimat. – Mit szólnál egy italhoz?

Némán ráztam a fejem, és minden erőmmel próbáltam úrrá lenni a testemen elhatalmasodó vágyon. Képtelen lettem volna visszamenni a felajzott közönség tömegébe, és ilyen kemény állapotban nekiállni megkeresni a nyakkendős szexistent,.

A belső vívódásomat a türelem, és az állati ösztönök között az előbbi nyerte, s kénytelen voltam belátni, hogy mielőbb le kell vezetnem a felgyülemlett feszültséget, különben a ma esti csábításom egyhamar idegösszeroppanásba fog fulladni. Ha most nem hajolna rám, akkor egész valószínűleg leordítanám a fejét, vagy csak szimplán elrángatnám. Ennyire nem süllyedhetek le, és különben is, amilyen gyönyörű biztosan sorba állnak érte a méretes péniszek. Egy ilyen pasinak az elcsábításához több kell, mint egy erotikus tánc a színpadon, egyenesen az ő szemeibe nézve.

- Nem lehet. Dolgom van – nyögtem zavartan, és idegesen huzigáltam kockás ingemet, remélve, hogy eltakarja a kényes dudort.

- O..oké – méregetett furán Adam, de kérdéseit magába fojtva hagyta, hogy kicsusszanjak karjai közül. – Akkor majd máskor – bólogatott inkább magának, mivel én már rég a folyosón tébolyogtam, ajtómat keresve.

Zihálva estem be a hangulatosan kivilágított öltözőmbe, és a vastag ajtónak dőlve próbáltam rendezni légzésemet. A kanapé támlájának dőlve simítottam végig felsőtestemen, egyesével gombolgatva ingem apró gombocskáit. Gyorsan akartam csinálni. Gyorsan, hogy minél hamarabb újra láthassam.

Kapkodva nyúltam bokszerem szegélyéhez, és apró vigyorral buktattam át nedves, meredező péniszemet a szoros anyagon. Némán beszívva egy köbméternyi levegőt húztam végig rajta tenyeremet egészen tövéig, ahol lágyan megszorítva kezdtem irdatlan tempóba izgatni hímtagomat. Onnan már nem volt megállás.

Ajkaimat beharapva, kétségbeesetten kerestem kapaszkodót remegő kezeimnek, és mit sem törődve a milliónyi illatszerrel, mely asztalomat tette hívogatóbbá, ragadtam meg egy bársony kendőt, ezzel lerántva a rengeteg parfümöt kemény padlómra. Az apró üvegszilánkok, melyek pontosan mellettem csapódtak darabjaikra, vékony karcolásokat hagytak oldalamon, de a csípő fájdalom még mélyebbre sodort a vágy kifürkészhetetlen alvilágában. Hangosan hörögve emelkedtem térdre a szilánkok gyűrűjében, s ismételten megsebesítve az érzékeny területet kezdtem még erőteljesebben pumpálni nedves péniszemet. Makkomból szivárgó hófehér magom lecsordult kecses farkamon, és végigfolyva egészen heréimig, csöppent a véremtől elszíneződött üvegdarabok tömkelege közé. Fürtjeim összetapadtak a körülöttem szállingózó forróságtól, s akaratlanul is combomba mélyesztettem körmeimet megpillantva másomat, aki egészalakos tükrömből, elnyíló ajkakkal bámult vissza rám.

Farkam megrándult a saját észveszejtő látványommal szembesülve, és a torkomból feltörő állatias nyögések összefolytak a kinti zene együtemű akkordjaival, melyek tompítva érkeztek a vastag falakon keresztülhatolva. Szinte láttam tükörképem mögött Mr. Tomlinson meztelen alakját, ahogy megsebzett nyakamra hajolva szívja az érzékeny bőrfelületet, miközben kezei szépen lassan kúsznak végig gerincem mentén, egyenesen lefelé.

Hörögve simogattam ánuszomat az ő ajkait odaképzelve. Selymes simogató nyelvét, becéző száját, s mindenek felett hosszú ujjait. Vajon azok is olyan vastagok, mint a hatalmas farka? Elég!!!

Mit sem törődve a magamnak tett ígéretemmel, hogy csak egy gyors maszturbálás lesz a hihetetlen kalandom előtt, merítettem el két ujjamat fenekembe, és átbuktatva a szoros izomgyűrűn, elkezdtem eszméletlen tempómba kényeztetni hátulról is önmagam. Mozdulataim lelassultak, s még egy ujjat hozzáadva mentem csuklóm elé rángatózó csípőmmel.

Felsértett térdeim feladták a szolgálatot, így karjaimra zuhanva nyomtam még mélyebbre magamat szabad kezemmel.  Szemeim elhomályosultak a milliónyi ingertől, s halványan érzékelve az alkaromból szivárgó vörös folyadékot, próbáltam arrébb vergődni magamat a veszélyzónából. Oh, istenem, ha most itt lenne...

- Harry?! – szakított félbe George ideges hangja, egy ajtócsapódást követően.

Résnyire nyitva szemeimet vettem biztosra, hogy csak főnököm  legelteti  feldúltan pillantását testemen, s mit sem törődve értetlen kifejezésével, újult erővel hajszoltam magam a gyönyör felé.

- Harry, basszameg, mit csinálsz már megint?- morogta zavartan, miközben nekem dobta fekete alsómat. Nem csak öreg, már a látása sem a régi, állapítottam meg magamban kuncogva.

- Kiverem? – nyöszörögtem hátamra esve. Fejem alá tűrtem a még ágyéktájon nedves anyagot, s csípőmmel felfelé döfködve kényeztettem két oldalról testemet.

- Erre most nincs idő! Öltözz! – hajolt felém, és frissen szerzett párnámat kitépve a fejem alól, hagyta, hogy buksim az apró üvegek közé essen. – Miért vagy tiszta vér? És mi ez az orrfacsaró parfümbűz?! – tette fel az értelmetlen kérdéseket, és közben ficánkoló lábaimra próbált ráerőltetni bokszerem.

- Miért akarsz mindig kurvára elrángatni?! – kérdeztem vissza panaszosan, beletörődve a felháborító ténybe, miszerint tényleg nem fogok elélvezni az elkövetkezendő percekben.

- Ez fontos. Egy nagyon fontos ügyfél akar társalogni veled – magyarázta, felrángatva rám a szoros anyagot.

- Ez fáj. Annyira szorít. Nem is fér bele a farkam – hisztiztem feszülten, szándékosan arrébb rángatva csípőmet, nehogy hozzám férjen.

- Néha elfelejtem, hogy még csak egy hormonokkal küzdő kisfiú vagy – sóhajtott homlokát törölgetve.

- Baszni akarok! – jelentettem ki mellkasom előtt összekulcsolt kezekkel, és a lehető legdühösebb arcommal bámultam szemeibe.

- Naa. Fejezd már be! Gyere, mert mindig én szívok miattad! – gügyögte megragadva enyhén sebes lábfejemet, és egy lágy puszit lehelt nagylábujjamra.

- Dögölj meg! – suttogtam rányújtva nyelvemet, majd egy határozott mozdulattal lábammal toltam el az arcát, a lehető legmesszebbre. – Most nagyon nem szeretlek, Stephan.

Sértődötten követtem az alacsonyabb alakot azon morfondírozva, hogy vajon mióta lehet ennyire kibaszottul kopasz. Fejbőre szinte csillogott a fel-felvillanó fények megvilágításában, és olyan elegánsan szedte lábait előttem, hogy a különböző fényviszonyok visszaverődtek sima koponyáján. - Lehetne diszkógömb is - morfondíroztam magamban, és kis híján hangosan felnevettem saját poénomon. Ez van, ha az embernek nem volt gyerekkora.

- Jól vagy? – nézett hátra George féloldalasan, az irodája előtt megtorpanva.

- Azon kívül, hogy hamarosan lereped a farkamról az állítólagos farmer, ami véleményem szerint a második bőröm is lehetne, kiválóan – vicsorogtam rá szemforgatva.

- Tényleg? – csillantak fel szemei. Biztos vagyok benne, hogy csak a kiválóan szócska jutott el tudatáig.

- Nem, bazmeg!

Dühödten léptem előre, hogy kinyissam a hatalmas ajtót, melynek tetejére egy kitömött bikafej volt akasztva, hatalmas orrkarikával.

George lépett be először, és szinte védelmezően parancsolt maga mögé egy baljós pillantással.

Kis híján hangosan felnevettem a látványon, ahogy ő, a nagy Mr. Stephan megszeppenve lép be a saját irodájába, oda, ahová eddig egy árva lélek sem tehette be a lábát engedély nélkül. Engedélyt viszont csak a meglehetősen befolyásos személyek kaptak, szóval elég ritkán jött új látogató a kéjbarlangba.

Az ajtó mellett szobrozó két vadidegen, öltönyös gorilla, már egyáltalán nem volt olyan visszafogott, mint főnököm karót nyelt emberei. Szemérmetlenül mértek végig tetőtől talpig, s egy vaskos, hatalmas tenyér, még sajgó fenekembe is markolt. Készségesen riszálva az említett testrészt dörgölőztem a merészebb biztonságinak, de huncut kis játékunkat hamar félbeszakította főnököm feldúlt marka, mely elrángatott a kigyúrt pasastól.

- Fejezd már be basszameg! – sziszegte kegyetlenül szorongatva alkaromat.

- Nem tehetek róla. Áll a farkam - suttogtam, komolyan azt fontolgatva, hogy itt és most befejezem az öltözőmben elkezdetteket.

Ismét bekúszott a tudatomba a piszkos fantáziakép, ahogy Mr. Tomlinson keskeny ajkai kényeztetnek, miközben a sötét folyosó falának dőlve döfködöm magam egyre erőteljesebben egészen a torkáig.

A gurulós szék hirtelen fordult meg a hatalmas asztal mögött, s George ijedt ugrása szakított ki képzeletem mocskos világából. Szinte pofonként ért a tudat, hogy életemben először fantáziáltam cselekedetek helyet. Én. Harold Styles. Nyöszörögve húzogattam ingemet egyre lejjebb, hogy takarja kényelmetlenül lüktető péniszemet. Egyre sürgetőbb lett a vágy, mely szép lassacskán egész testemet maga alá vonta.

- Áááá, Harry! Örülök, hogy végre idetaláltál! Ennyire fájdalmas a járás, vagy szereted a tempódat a csigáéhoz igazítani?

Felhúzott szemöldökkel fordultam az alak felé, ki terpeszkedve foglalt helyet főnököm vörös bársonnyal fedett luxusszékén. Lábait kinyújtva pihentette sarkait a nyúzott medve fején, mely szőnyegként fedte a márványpadlót. Fekete csőfarmert húzott meglepően vékony lábaira, s felsőtestét egy teljesen kigombolt, rikító rózsaszín ing ”takarta”. Nem bírtam figyelmen kívül hagyni a csupasz mellkasán himbálózó dollár formájú arany nyakéket, melyet lazán simogatott a jobb kezével.

- A nevem Horan – vigyorgott rám hízelgően, majd félig lecsúsztatta orrnyergén az őreihez hasonló napszemüvegét. Valószínűleg nagyon hasonlítani akart a két izompacákhoz. – Niall Horan.

Akaratlanul is megforgattam szemeimet az unalmas James Bond koppintás hallatán, s csöppet sem elégedetten fordultam ismét felettesem irányába.

- Komolyan ezért rángattál el?! – morogtam karba font kezekkel.

A szőke, stricinek öltözött srác, továbbra is elfeküdve a kényelmes székben, lábaival rugdosva a talajt tornázta el magát egészen elénk, mit sem törődve a kegyetlen csikorgással, amit ”járműve” idézett elő minden mozdulatát követően.

- Louis ügyvédje, és legjobb barátja vagyok – köszörülte meg a torkát, külön hangsúlyt fektetve utolsó szavaira, s keményen bólogatott is magának, mintha bizonyítani akarná, tényleg ő foglalja el a legjobb barát posztját.

Fogalmam sem volt, ki lehet az a Louis pasas, de meglátva George kikerekedett szemeit, és elnyílt ajkát, egy befolyásos személyre következtettem. Mit sem törődve felháborodott tekintetemmel fordult azonnal a kiskirályként terpeszkedő fazon felé, ki lehervaszthatatlan vigyorral nézett fel ránk szemüvege sötétje mögül.

- Hallgatjuk – bólogatott nyájasan főnököm, és mintha szempilláit is megrebegtette volna, lebámulva a fiúra. Jesszusom!

Niall – ha jól emlékszem – mélyet sóhajtott, s kezemet megragadva rángatta fel magát a besüppedt székből. Tárgyilagosan simított végig gyűrőtt felsőjén, majd idegőrlően lassú tempót felvéve kezdte macerálni az apró gombokat. Az összes idegem pattanásig feszült lassú szerencsétlenkedését nézve, és kezdett úrrá lenni rajtam a kielégületlenség szorító érzése. Ha két percen belül valaki nem hajol rám, esküszöm, kivágom a hisztit!!

Miután a legfelső gombbal is megvívta csatáját, végre valahára méltóztatta ránk emelni tekintetét, s pirospozsgás arcán ismét elterült egy mindentudó mosoly szenvedésem láttán.

- Meg akar venni téged, Harry – vonta meg a vállát, s mint aki jól végezte dolgát, rúgta el magától a bőrszéket. Halottam egy keserves fogcsikorgatást a bal oldalamról, s csak akkor esett le, hogy Mr. Stephan mennyire érzékeny a személyes cuccaira.

Most komolyan ezért ácsorgok itt hosszú percek óta?? Ez az az üzlet, melyet egy címet tartalmazó apró SMS-sel is el lehetne intézni.

- Ez természetesen megoldható. A ma éjszakája teljesen szabad – helyeselt összeszedve magát az öreg, és azonnal elő is kapta kisnoteszét, melybe holtig biztos voltam, hogy egy árva mondat sincs rólam, vagy az éjszakai műszakjaimról. – Akár most is! – bólogatott megjátszva, hogy valamit firkálgat az üres lapok közé, bár trükkje elég átlátszó volt, tekintve, hogy még tolla hegyét sem kattintotta ki.

- Nem! – vágtam közbe azonnal. Faszomat fog elígérgetni holmi Louisnak, egy szőke manó kérésére. Én ma éjszaka csak és kizárólag Mr. Tomlinson farkán fogok lovagolni...de még, hogy! – Nem érek rá – böktem ki, és az agyam már rég azon kattogott, hogy vajon a nyakkendős szexisten még rám vár-e a züllött férfiak körében.

Meg kell várnia! Egy ilyen pasit nem veszíthetek szem elől!

- Nem, nem a ma estéről lenne szó - magyarázta a manócska, megelőzve, hogy George tőből letépje fejemet. Utálja, ha valamiben ellent mondok neki, és ez a Louis gyerek nagy kapás lehet számára. Hát, még ha tudná, kivel hempereghetnék, már rég...

- A következő hét is megfelel – bólogatott beleegyezően, s tovább lapozgatta a bőr füzetét. Idegesen fújtatva vicsorogtam a szöszire, kinek kezdtek rendeződni arcvonásai, és karjait összefonva nézett ránk.

- Valójában ez a kis ajánlat nem egy éjszakát foglal magába...

Egyszerre kaptuk fejünket irányába magyarázatot várva, de vakítóan kék szemei teljes komolyságot sugároztak válasz helyett.

Némán sétált az asztal végéhez, hogy kihalászva egy hófehér mappát, ismét helyet foglaljon a bőr ülésen.

- Harry, kérlek – villantott rám egy ezer wattos mosolyt, arra ösztönözve, hogy foglaljak helyet mellette. Zavarodottan figyeltem, ahogy kibontva a makulátlan mappát csúsztatja elém tartalmát, mely össz-vissz egy apró lapocska volt.

„Én, Harold Edward Styles az ezen alulírott szellemi képességeim teljes tudatában, saját akaratomból, testemből és érzelmeimből eredően esküvel fogadom, hogy 365 napig bármely jogomról lemondva Louis William tulajdona vagyok. Lemondok valamennyi kötelezettségemről, e szerződés keretei között maradva csak az én Uram és Parancsolóm utasításaira hallgatok. Kijelentem, hogy magamat szexuális munkásaként azonosítom. Lemondok rokonsági kapcsolatrendszeremről (legyen akár szülői, baráti, vagy házassági) s az ezekből eredő valamennyi jogról és kötelezettségről. Lemondok munkámról, és fogadom, hogy egy teljes évig csakis Ő fog szexuálisan igénybe venni. Elismerem, hogy testem használatára csak az egyetértésen alapuló szexuális szerződés keretei között van jogom.

Ha ezen szerződést valakinek tudtára juttatom, büntetésem Uram által kiszabható testi bántalmazástól halálbüntetésig terjedhet...”

A szerződés 2015 március 14.-től 2016 március 14.-ig érvényes.

Harold Edward Styles                                                   George Josef Stephan

- Komolyan azt hiszed, hogy ezt alá fogom írni?? – dobtam arrébb kétségbeesetten a papírt, mintha már maga az érintése is olyan fertő lenne, mint tartalma. Melyik beteg ember képes ilyenre??

George dühös motyogását tisztán hallottam mögülem, s tudtam őt jobban felháborítja a tény, hogy valaki képes lenne egy teljes évre kiszakítani megszokott világomból, az ő védelmező karjai közül, pusztán, hogy az új stricim legyen.

Niall összehúzott szemöldökkel emelte ránk tekintetét, mintha csak szívességet tenne, s körmeit piszkálgatva fojtott el egy félmosolyt.

- Oh. Olyan nincs, hogy nem írod alá. Elfelejtettem mondani. – mosolygott ártatlanul megvonva vállait.

A pánik kezdett elhatalmasodni testemen, és kezeimet azonnal zsebembe dugtam, nehogy erőszakkal kényszerítsenek.

- Nem fogok egy évig egy idegen pasival lakni. És végképp nem fogok lefeküdni vele. – ráztam a fejem összeszorított ujjakkal – Nem. Nem!

- Ugyan, Harry – mosolygott rám kedvesen combomra simítva tenyerét. – Hisz minden nap azt csinálod. Idegen pasikkal kefélsz. Ez a munkád. Most csak arról lenne szó, hogy egy picit többet vagy egy ügyféllel, és a többieket nélkülözöd egy kis időre. – bíztatott úgy, mintha csak ártatlan indokokat sorolna egy nemes cél elérése érdekében.

- Nem foszthatnak meg a szabadságomtól! – suttogtam kétségbeesetten. – Ez...ez nem törvényes én...- hebegtem ijedten.

- Én vagyok a stricije, én mondom meg mit csinál, és, hogy mit írhat alá – vágott közbe azonnal George.

- Oké akkor megvesszük – bólintott a szőke, s előkapva fekete pénztárcáját egy köteg pénzt dobott az asztalra. – Ennyit összesen nem kerestél vele eddig. Tessék. A tiéd. Csak add ide.

Riadtan ráztam a fejem, és fél oldalról próbáltam elkapni főnököm pillantását. Ha pénzt lát, kiszámíthatatlan.

- Bár csábító, de nem... – jött hosszú óráknak tűnő másodpercekkel később az egyértelmű válasza. Megkönnyebbülten dőltem hátra, és elkönyveltem magamban, hogy jövök neki egy kiadós szopással.

- A másik lehetőség, ha a fiút nem adja, kénytelenek leszünk megvenni az egész klubot, ezzel együtt a táncosokat is.

Ezen már én is felnevettem. Körülvett a biztonságérzet, hogy George, egy hatalmas összegért cserében sem volt hajlandó odaadni, s képtelen voltam tisztán látni, hogy az irányítás ez esetben nem a mi kezünkben van.

- Nem! – jelentette ki mosolyogva Staphen. – Takarodjon innen!

A fiú felhúzott szemöldökkel bámulta nyerő párosunkat, majd egy kicsit sem kedves mozdulattal pattant fel helyéről.

- Nézd, kezd elfogyni a türelmem - sóhajtott mélyet, egyenesen főnököm elé sétálva. – Harryt nem bánthatom, ő értékes, ellentétben veled - köpte a szavakat, megragadva inge két oldalát. – Szóval utoljára kérdezem. Hajlandó vagy aláírni a kibaszott szerződést, vagy nem?

George gúnyosan vigyorra húzta a száját, majd egy határozott irányú szembeköpéssel ajándékozta meg a fiatalembert.

Az irodában megfagyott a levegő, csak a kinti zene mindentudó dübörgése keringett körülöttünk. Átlépett egy határt. Tisztán érezhetően átlépett egy határt.

A szőke pillanatokkal később erőltetetten felnevetett, majd farzsebéből előhalászva egy vörös kendőt, elkezdte törölgetni az arcát. Tekintetét ismét ráemelte, de most szeme régi csillogása helyett, színtiszta indulattal itatódtak át pupillái.

- Sajnálom - suttogta halkan, majd egy erőteljes ütéssel gorillái elé lökte a főnököm.

- Mr. Stephan nem hajlandó tárgyalni...- nevetett nyersen , és úgy kerülgetett, mint ragadozó az áldozatát. – Mit szólsz ehhez, Hazza? – kérdezte nyájasan végigsimítva vállaimon. Fejembe csak egy gondolat ismétlődött megállás nélkül  ”fuss, fuss, fuss, amíg lehet!!” Kuncogva sasszézott arrébb, egészen a földön elterülő öregemberig.

- George, drága - hajolt le hozzá - van testvéred, barátod, családtagot, akire hagynád ezt a klubbot? – kérdezte keményen, felemelve enyhén vérző fejét.

- Nincs - jött az egyszerű válasz a megszokott éllel a hangjában. – Nem adom senkinek!

Niall nyöszörögve emelkedett fel, majd elém térdelve bámult szemeimbe.

- Apuci nem egyezik bele, hogy mi legyünk az új sztriptízbár tulajdonosok – biggyesztette le ajkait – De ha apuci véletlenül meghal...Akkor senki más nem tudná vezetni a bárt, igaz? – suttogta halkan. – Nem hagyhatjuk szegény táncosokat munka nélkül. Nem gondolod, Harry?

Éreztem, hogy szavai elfojtott dühtől csengenek, és éreztem, hogy valami nagyon rossz következik.

- Végezzetek vele!