1. fejezet

-És azt mondta,- kiáltottam dühösen, miközben ismét eldobtam az apró fém dartsot, mely egyenesen csapódott bele apám célzó táblára szögezett papír arcvonásaiba. - Azt mondta, hogy köteles vagyok abbahagyni!- fújtattam feldúltan. A halk, egyenletes ritmus betöltötte a nappali kicsinyke, mégis barátságos helyiségét, de a rekedtes behatású lágy énekhang engem egyre inkább a teljes összeomlás felé sodort, minthogy végre valahára kiteljesesítse a rég elveszett lelki békémet.
Lábaim megbicsaklottak, s fáradtan csúsztam le a langyos padlóra, a bézs fal mentén. Felnézve azonnal a fürdő résnyire nyitott ajtajára kúszott pillantásom, s ismét szembetaláltam magam édesapám undorító vigyorával. Szerencsére a kép már rongyosra volt lyukasztgatva a sok telitalálattól, de még így is uralhatatlan düh kerített hatalmába, a pénzéhes, elitélő tekintetétől.
- Még, ha a kibaszott anyám lenne... – suttogtam megtörten. –De, csak egy idegen fiatal kurva, aki azt hiszi, van egy cseppnyi beleszólása is az én életembe, mert a szüleim kiperkáltak neki egy havi lakbért amit természetesen el fog inni. - lázadtam motyogva, s akaratlanul is átöleltem felhúzott térdeimet, hogy arcomat elrejtsem a zord külvilág elől. – Hogy meri magát pszichológusnak nevezni...inkább egy kegyetlen homofób!
Bona halk, mindentudó kuncogása visszahangzott a kicsempézett fürdőszoba apró helyiségében, s engem ismét eltöltött az a bizonyos eufórikus hangulat melyet közelsége okoz. Ő az a bizonyos örök védelmező, ki hogyha mellettem van, senki nem mer bántani.
- Ugyan Hazza...- dorombolta halkan – ha az anyukád lenne, sem érdekelne a véleménye. Már kézzelfogható bizonyítékunk van arra az irreális tényre, miként szarsz mindenki véleményére, aki bármiben is ellenáll a hisztidnek. Emlékszel?
Lelki szemeim előtt tisztán láttam, hogy monológja közben lábujjhegyen állva próbálja felérni a méretemre állított arctükröt, hogy vörösre mázolt ajkait elnyitva, húzza ki hatalmas boci szemeit fekete szemceruzával. Ez is egy olyan női szokás, amit soha az életben nem fogok megérteni
- Leszarom- sóhajtottam fáradtan, és nem tudtam ellentmondani az arcomon elfekvő öntelt vigyornak. A hátborzongató tény, miként a pszichológus összes szava színtiszta ellentmondás a jövőben történő cselekvéseimmel, kellemes bizsergést hozott testembe. Nem fogok változni senki kedvéért. Ha már a becsületemet, és a családomat is elveszítettem az eredeti személyiségem miatt, az önbecsülésem hadd ne kerüljön a süllyesztőbe.
- Csukd be a szemed. – hallatszott Bona vékony hangja a szemben lévő ajtó takarásából. Tőle meglepő módon elég határozatlanul csengett ez az apró felszólítás, és tisztán hallhatóan elcsuklott a hangja a mondat végére.
- Láttalak már meztelenül... - nevettem fel zavartan - és, ha jól emlékszem megbeszéltük, hogy nem olyan nagy gond, ha pici a cicid. Majd megnő. – cukkoltam, felkészülve a hamarosan arcomba csapódó párnára, vagy bármely céltárgyra, ami kezébe akad, s segítséget nyújthat a drasztikus tény elérésében, miként befogom a pofám. Viszont hiába vártam, a megsemmisítő eszköz nem érkezett, csak feszült torokköszörülés, és ideges sóhajok a másik helyiségből.
- Oké. Becsuktam úrnőm. – motyogtam beleegyezően. Ha már nem akarja fél kézből letépni a fitymámat egy ilyen beszólás után, akkor nagy a baj.
Még egyszer elhajítottam az éles játékszert, hogy végcélba érve tovább díszítse a nyílászárót, majd odaadóan emeltem tenyereimet szemim elé. – ki jöhetsz.
Magassarkújának halk kopogása visszhangzott a berendezetlen lakásomban, és fogalmam se volt róla, hogy mi a francnak öltözött ki. Ha a milliós rendezvényekre az anyja kíséretében egy rongyos, megtépázott bőrdzsekiben és motoros csizmákban járkál, az új (és egyben első) olcsó bérházam avató bulijára miért készül több mint egy órát?! Nők. Még jó, hogy nem áll szándékomban puncit nyalogatni. Topogott még egy sort, majd egy halk sóhajt követően közvetlenül előttem találta meg a tökéletes helyet. Parfümjének erős illata bekúszott oromba, s kényszerítenem kellett magamat, hogy ne emeljem kezemet elé.
- Kinyithatod -
Bíborvörös Valentino ruha takarta karcsú alakját, és kiegészítőnek egy fekete tűsarkút vett fel hozzá. Rakoncátlan göndör fürtjei- melyek most teljesen egyenesen lógtak hatalmas szemibe – kiemelték gyönyörű arcát, s rá kellet döbbenem, hogy még soha életemben nem láttam ilyen elegánsnak. Sőt elegánsnak sem igazán.
- Dobtad a rock stílust az anyád kedvéért? – bámultam kivirult arcára döbbenten. – Nem hittem, hogy ilyen hamar feladod.
Egy feldúlt harci kiáltás után megérkezett az a bizonyos párna az arcomba, s a jól ismert szöveg, miként mennyire, de mennyire utálja, ha megemlítem az anyját a közelében.
- Neki ehhez semmi köze. – dobta félre egyenes tincseit játszott sértődöttséggel – A jeles, és vissza nem térő alkalom miatt vettem fel ezt a szűk szart.
Undorodva nézett végig magán, majd egy mély sóhajtás következtében zsebéhez emelte kezét, gondolom cigaretta reményében. A baj csak az volt, hogy az elmondása szerinti „szűk szar”- nak maximum a mély dekoltázsába rejthette volna a káros anyagot.
Hatalmas mosoly terült el arcomon szavait hallva, s akaratlanul is felé emeltem kezeimet egy ölelés reményében. Kifogtam a világ legédesebb leszbikus legjobb barátját, ez tény. A tudat, hogy csakis kizárólag az én kedvemért vetette le magáról egy estére, a kopott fekete cuccait megmelengette a szívemet. Tisztára, mint az a Disney ribanc, aki a tündérnőtől egy éjszakára hercegnőszettet kapott, minden csilli-villi cuccal. Csak pont fordított változatban. És, hát őszintén szólva Bona minden csak nem hercegnő.
- Köszönöm édes, hogy ennyire hihetetlenül figyelmes vagy- kuncogtam puha hajába boldogan – de ugye tudod, hogy csak ketten leszünk?! Nincsenek barátaim, se ismerőseim rajtad kívül. Ki mást hívhatnék? – toltam el magamtól lágyan. - Az összes egyéjszakás kalandom nem férne be ebbe az apró házikóba... Ha mégis megoldanánk, akkor ez a felavató buli egyhamar orgia partiba csapna át. És annyi gumim sincs – elmélkedtem hangosan, miközben végleg kibújva karjai közül  átbillentem sarkaimra.
Szemei zavarodottak voltak, ahogy követte mozdulatomat, majd egy értetlen homlokráncolással nézett vissza íriszeimbe.
- Mi a faszról beszélsz? Milyen buli?
- A buli. A házavató. Amire egy hete készülünk.
Értetlenül tornázta magát álló helyzetbe, s miután végig simított bársony ruháján egy tipikus baljós pillantással ajándékozott meg.
- Egy kibaszott hete a ma esti randevúmról beszélünk Harry. Barbara Hilstonnal. – értetlenkedett.
- Magas szőke motoroslány...- magyarázta csillogó szemekkel elfacsarodott arckifejezésem láttán. – A sarki leszbi klubból. Péntekről. Harry bazdmeg még mindig nem rémlik?
Sóhajtva tipegett át a konyhába egy cigiért, itt ott megbotolva a tíz centis csodától mely lábait törte. Hát ez remek. Már ő is lemondott a szinglik életéről. Már megint kurvára magamra maradtam.
- Örülök, hogy végre találtál valakit. – mosolyodtam el erőltetetten, bár belülről szétmart az ideg. – ez csodálatos. Tényleg. – motyogtam felháborodva.
- Gyönyörű lány...- kiabált ki a konyhából, mivel alapszabály volt, hogy csak kizárólag a nyitott étkező ablakon kihajolva füstölhet. – Hatalmas mellek, és oh látnád a combjait. Elképesztő. – ecsetelte kislányosan az undorítóbbnál undorítóbb tényeket. Hogy tud egy nőt szépnek tartani? Egyáltalán hogy választhat egy csöcsös leszbikust a bulim helyett?!!
- Gondolom lőttek az estének. – durcáskodtam halkan, tudva, hogy helyzetem reménytelen. Ha Bona valamit a fejébe vesz...
- Majd bepótoljuk. Velem bármikor bulizhatsz édes.
Elégedetten csoszogott vissza elnyomott cigijét szorongatva vékony ujjai között.
 Bámultam, ahogy magassarkúját ledobva akasztja le kinyúlt bőrdzsekimet a törött fogasról, majd egy másik szálat a káros anyagból füle mögé helyez.
- Nem viszem azt a szart – bökött levetett több ezer dolláros cipőjére – Fel a fejjel. Tarthatsz transzi estét lánynak öltözve. – vigyorgott.
Nyöszörögve dobtam neki a fekete lábbelijét, de találat természetesen merőben másfelé ért földet, leverve egy darabot a frissen festett bézs falból.
-Itt hagysz egyedül?
Ajkain egy lány mosoly terült el, s odasasszézva szétesett alakomhoz egy lágy csókot lehelt számra – Ma este úgyis műszakod van az utcán. Nem szeretném, ha egy apró buli miatt ne hoznád a tökéletes formád... Az első az ügyfél, emlékszel? – simított ki egy kósza tincsit íriszem elől.
Az alhasamban ismét elkezdődött a bizsergető érzés a tudatra, miként hamarosan egy vadidegen férfin fogok fetrengeni, miközben a teljesítményeimért kapott dollár százakat boxerembe tömködi.
Bona karcsú alakja kilibbent látókörömből, s magára rángatva kopott kabátomat meztelen lábbal lépett az ajtóhoz.
- Látom, hogy mosolyogsz – jelentette ki háttal állva, majd egy légpuszi kíséretében végleg eltűnt a reteszes ajtóm mögött.
- Az nem mosoly, csak a szenvedés csúf grimasza- sóhajtottam magamba, miközben ismét kezeim közé fogtam a fém berakású darts tőröcskét. A találat, most keményen fúródott Mr. Jason Styles papír homlokába, s kénytelen voltam elmosolyodni a hízelgő látványtól.
Ideje bebaszni.

***********-

Az ismerős hely már nem volt olyan nyomasztó, mint mikor először jártam itt.
Mrs. Rother az íróasztala fölé görnyedve kaparászott valamit a jól ismert kék borítású könyvecskéjébe, majd fürkésző szemeit ismét rám emelte.
- Miért jött vissza?
Ez volt az a kérdés, melyen a nyolc emeltnyi lépcsőzés alatt törtem a fejem. Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy mi terelte ismét a Kings Street-re lépteimet, de belülről szinte mardosott a kényszer, hogy ki önthessem lelkemet valakinek.
- Nem tudom. Tényleg.
Mélyet sóhajtva tolta el guruló székét az íróasztaltól, majd egy lenéző pillantás kíséretében a kanapé felé bökött.
- Tizenöt percet adok. – emelte szürke íriszeit a hangosan kattogó fali órára, mely este háromnegyed kilencet mutatott. – Csak mondja el mi a panasza és kap időpontot. – rendezgette iratait félvállról, majd azzal az átható pillantásával kezdett méricskélni.
- Nincs panaszom – hördültem fel hirtelen, s megfordult a fejembe az elmúlt tíz percben már századszorra is, hogy mi a faszt keresek itt.
- Csak beszélgetni akar. – bólogatott megértően – Ez, az Ön esetében, Harry, ez teljesen normális, tekintettel a tizenhárom éves korában felvett életvitelére.
Zavartan ültem le a kényelmetlen bőrkanapéra, s kizárólag egy dolgon kattogott az agyam.
Csak legyek túl rajta végre.
- Én...én soha nem gondoltam volna, hogy ez lesz. Anya és apa is Istenfélőnek neveltek kiskorom óta és mindig is tudtam, hogy a homoszexualitás bűn. - dadogtam zavartan, s kényszeredetten lehunytam szemeimet, hátha jobb lesz.
- Lehetséges, hogy pont ezért kezdte el.
 - Valójában szeretem őket. És Istent is...Pont ezért nem tettem semmit, amikor észrevettem, hogy a női nem egyáltalán nem vonz.
- Volt valaha hölgy az életébe? – kérdezte meglepően kedvesen.
- Igen... Egyszer lefeküdtem a legjobb barátnőmmel. – mosolyodtam el a nevetséges emlékképekre. – Ő valójában leszbikus.
- És milyen érzés volt?
- Más. Kényelmetlen. És undorító. Rohadtul undorító.
- Szóval biztos benne, hogy csakis a férfiak vonzzák.
- Ezer százalékig.
Tollával egy apró mondatot firkantott a kék füzetbe, majd figyelmét ismét nekem szentelte.
- És hogy kezdődött a prostitúció?
- Hetedikben kezdődött... – suttogtam zavartan, s éreztem, hogy arcomat elönti a pír.
Az emlékek, még mindig olyan elevenek, és magával ragadók, hogy a puszta gondolattól is kiszárad a szám. Az, hogy ilyen szörnyű, mocskos és elitélendő dolgot tettem egy férfival, a református általános iskolánk hátsó vécéjében esküszöm jobban felizgat, minthogy elvesztettem a szüzességemet egy félistennel.
- Mark Urist. – ejtettem ki nevét szinte sóhajként - Tipikus rosszfiú a suli kosárcsapatából, aki egy dugás után otthagyja a lányokat, hogy majd nyál csurgatva kuncsorogjanak a lábai mellett. - fecsegtem zavartalanul. – Vagyis... helyesbítek. Tipikus rosszfiú látszattal rendelkező, lelki sérült homoszexuális fiú, aki amellett, hogy kegyetlenül jól dug, mély egyéniséget és figyelemre méltó tehetséget hordoz élete keserű leple alatt.
A nő felhúzott szemöldökkel pillantott rám jegyzetei közül.
- Húsz dolcsit adott, hogy leszopjam. Aztán persze elvadultak a dolgok, mivel már akkor is hibátlanul mélytorkoztam. Szóval megbaszott. És élveztem. Kurvára – sóhajtottam mélyet. – Amúgy nagyon jó fej volt... A végén egy százast kaptam és még bocsánatot is kért.
- Ez elegendő indok lett volna egy hosszan tartó szerelmi viszonyra Mr. Uristtal. – jelentette ki zavarodottan, mire akaratlanul is felnevettem.
- Én nem vagyok szerelmes. Képtelen lennék valakihez olyan erősen kötődni. Csak párszor dugtunk, de azt is pénzért vállaltam... Aztán bemutatott a barátainak. – komorodtam el. – Ők már mások voltak.
- Mások?
- Igen. Bár meglehetősen többet kaptam egy százasnál, mégis csak a saját vágyuk vezérelte őket. Nem érdekelte egyiket sem, hogy én mit érzek. Csak dugtak és dugtak végeláthatatlanul, kegyetlenül.Órákig.
- Akkor miért vállaltad? A pénz miatt? Nem kaptál otthon?
- Nem. Nem a pénz miatt.
- Akkor meg?
- Egyszerűen csak jó érzés volt visszagondolni rá, hogy mit is tettem. Jó volt belátni, hogy ez a viselkedés nem egy szentre utal. Jó volt hazudni, indokokat kitalálni, hogy hol is voltam valójában, és hogy mitől nem tudok rendesen járni. Csak nézni... nézni, ahogy elhiszik. Engem ez tett boldoggá.
- De hogy jutottál el a mostani állapotig? Ezer dollárt szedsz össze egy éjszaka alatt az anyád szerint.
- Azóta lett egy rendes stricim.
A nő arca eltorzult, s tisztán éreztem az undort, melyet szemeiből sugárzott.
- Ötven éves. - folytattam felbátorodva félreérthetetlen reakciója láttán – Egy meleg sztriptíz bár főnöke.  Black Rose. Biztosan ismeri... Az ”alvilág temploma” néven is emlegetik –nevettem fel visszafogottan- Minden pénteken ott táncolok éjféltől. És képzelje... imádnak. Mindenki be akar hatolni a szűk seggembe, de tudja, csak a legjobbak érhetik el azt a kiváltságot, hogy hajnalig forrón dugjanak az öltözőmbe, vagy a bár egyik sötét folyosójának döntve. Bár az kicsit balesetveszélyes a rengeteg padlón lévő gecitől. Csúszós. Mindenki oda élvez. – magyaráztam vigyorogva.
Mrs. Rother határozottan csapta le mappáját az üvegasztalra, majd összeszorított ajkain keresztül préselte ki ezt a három szót.
- Kérem, ne részletezze.
Öntelten dőltem hátra a kanapén, s lábaimat felhúzva nem tudtam ellenállni a csíntalan mosolynak, mely elterült arcomon.
- A szülei hogy tudták meg, hogy kurva?
Na, ez volt az a kérdés, mitől gyomrom azonnal görcsbe ugrott, s fájdalmasan húztam el a számat.
- Bár soha nem használtam önmagamra ezt az obszcén kifejezést, lassan bele kell törődnöm, hogy az emberek véleménye sokszor más fényből világítja meg a puszta tényeket, mint aminek saját magunk látjuk. – adtam kitérő választ rögtönözve, s kétségbeesetten próbáltam egy ésszerű kifogást találni, hogy ne kelljen szembenéznem a tényekkel. Ismét.
- Neked lesz jobb Harry, ha túlesel ezen. 
Mélyet sóhajtva próbáltam kordában tartani a feltörő emlékeimet, hogy ne okozzanak újraépíthetetlen károkat sebzett lelkemen.
A kínzó emlékek, miként apám - a személy, kire annyi évig tisztelettel néztem fel, s áhítattal ittam minden szavát- egyesével hajigálja ki cuccaimat a szakadó esőbe. Az emlékek, ahogy azt ordítja
 ”Nem vagy többé a fiam! Undorodok tőled te hülye buzeráns ribanc! Tűnj el az életünkből!”
Az emlékek anyám záporzó könnyeiről, ahogy a meghűlt arcú nővéremmel összeölelkezve dolgozza fel a hírt, miként az egyetlen kicsi fiacskája, nem csak Istennel ellentmondó homoszexuális életvitelt folytat, ráadásul szabadidejében pénzért lovagol azonos neműek hímtagján. Teljes csalódás. Ez vagyok én.
 A legnagyobb fájdalom mégis akkor szúrt szíven, mikor kezembe adta a több ezer dollárt, melyet négy év alatt dolgoztam össze, s egy lemondó könnycseppet elmorzsolva otthagyott végleg az éjszaka közepén a házunk előtt átázott ruháim gyűrűében. Apám szitkozódása, s örökre tartó kitiltása a Styles családból még visszhangzott fejemben, mikor becsukódott a hatalmas bejárati ajtó.
Ami már soha többé nem fog kinyílni előttem. 
- Anya, mint minden normális anya gyanakodott – vontam meg vállamat felvéve azt a bizonyos nemtörődöm stílust – rábukkant a pénzre, meg a milliónyi óvszeres dobozokra, és utána már nem volt megállás. Felkutatta az összes létező pornó oldalt, ahová fel voltam regisztrálva, Megtalálta képeket, amin elnyúlva az ágyon meztelenül fotózom magamat álló farokkal. Átnézte az összes sms-emet, a hívásokat ismeretlen számoktól, és persze a felkéréseket, hogy melyik hotelbe menjek hányra, mennyi pénzért.
- És mit szólt?
- Szó szerint sokkot kapott. Az ő kicsi keresztény gyermeke ez. Egy kurva.
Megértően bólogatott a papírjait bújva, majd megigazítva félre csúszott szemüvegét érdeklődve nézett vissza rám.
- És azután mi történt?
- Semmi. Még utoljára elküldtek Önhöz, hogy gyógyítson ki ebből a szarból, de mint tudjuk úgyse fog menni. Most van egy cuki bérelt lakásom a belvárosban. Ennyi.
Mint végszóra pontosan kilencet ütött az óra, és a kintről beszűrődő harangszó halkan nyelte el az irodában hirtelen jött csendet.
- Én megyek. – biccentettem a nő felé, s felállva tényleg könnyebbnek éreztem lelkem leadva ránehezedő emlékek tonnás súlyát. Már csak egy kiadós dugásra vágytam egy ötszáz dolcsis partnerrel. – Nem fogok többet visszajönni – tettem hozzá cipőm orrát bámulva.
- Ha úgy érzi, ne tegye.
Sóhajtva léptem az ajtóhoz és egy halk viszlátot elmorogva emeltem kezemet a hűvös kilincsre.
- Harry? – halottam meg elgondolkozó hangját, ahogy még utoljára utánam szól.
- Igen?
- Hány éves is vagy? – kérdezte halkan, mire hajamba túrva néztem fakó szemeibe.
-17 múltam.
Némán elmélkedve nézett ki az ablakon a sötétbe burkolózó várost csodálva. – A legszebb kor.

A kinti levegő meglepően lehűlt feldúlt érkezésem óta, s kénytelen voltam összedörzsölni tenyereimet kabát hiányában. Bona most biztosan a motoroslány punciját nyalogatja abban a bőrdzsekiben. Zúgó fejemben próbáltam összerakni a ma estének szétszórt emlék szilánkocskáit, és végre a jövőre összpontosítani a keserű múlt helyett. Túl vagyok rajta.
Szerda.
9:30 egy harmincas férfi a Rose Street-en…vagy a David Quen elágazáson? Telefonszexeltünk. És estére magához rendelt, ez tiszta sor. De hol is van az a bizonyos „magához”?

Feldúltam kotorásztam kabátzsebembe mobilom után kutatva, viszont a keresett tárgy helyett csak milliónyi papírfecnyi akadt újaim közé egyszer látott báros szexistenek telefonszámaival.
Mit sem törődve az alig két méterrel arrébb árválkodó szemeteskukával, hanyagul szórtam ki a színes papirkákat a koszos utca macskaköveire. Valakinek biztos lesz egy szép estéje, ha a földön talált számot tárcsázza. Hacsak az illető nem nő.
Egy éles fékcsikorgás szakította félbe kusza gondolatmeneteimet, s zavartan kaptam fejemet az elhagyatott utca elágazása felé. A halványan pislákoló lámpák megvilágították a felém közeledő hatalmas járművet.
A termetes hófehér limuzin erőteljesen fékezett le a koszos járdaszegély peremén, ezzel csőfarmeremre fröcskölve az út mentén felgyülemlett pocsolyák háromnegyedét. A szürke mocskos lé teljesen átáztatta szűk nadrágomat, de eltekintve a kellemetlen érzéstől, akaratlanul is mosoly szökött összepréselt ajkaimra. Már a rendszám is elég volt a felismeréshez, miként futtatóm ül a luxusverda hátsó ülésén, és egész biztosan pezsgőt kortyolgatva élvezi az életet egy füves cigi kíséretében. Tud élni az öreg, az szent.
A már megszokott három másodpereces eltolódást követően kivágódott az első ajtó, s ügyetlenkedve kikecmergett rajta a magas, vörös fiú, kinek még ennyi év után sem bírtam megjegyezni bonyolult francia nevét. Megigazította félrecsúszott egyensapkáját, és egy gyors zakó igazítás után végre felnézett szemeimbe.
- Bonjour Harreh! – dadogta idegesen erős akcentussal, és mondandója után iszonyat cukin elpirult. Már első ajtónyitása során levágtam, hogy halálosan belém van habarodva szegényke. Bár ez nem meglepő. – Mr. Staphen várjha Ön hátsó ülés – hadarta egy szuszra, az oly jól ismert szöveget.
Soha nem értettem, hogy miért került a szakmába. Beszélni nem tud, (pedig itt az a lényeg) jól sem néz ki annyira és, hát őszintén szólva igen nagy balfasz. Egész biztosan a mélytorka miatt kapott állást George komornyikaként. Más lehetőség, ugyanis nincs.
Elmotyogtam egy köszönömöt, miközben lazán megveregetve a vöröske vállát becsusszantam a puha bőr ülésre.
Az ajtó halkan kattant, s a motor kellemes zúgását elnyelte a félhangos opera, mely az utastérben oldotta a feszültséget.
- George ...- sóhajtottam mélyet, nadrágomat igazítva – cuki, hogy értem jöttél, de én dolgozok este és...
- Mr. Styles ? – szakított félbe egy idegen rideg hang, pontosan előlem. Ijedten kaptam szemeimet a szemben elfekvő ülésre, de az elém táruló látvány meghökkentett. Mi a fasz?
- Mr. Styles velünk kell jönnie!